A Református Kollégium
(folytatás előző lapszámunkból)
Az iskolának lassan fél évezredes múltja van. Mi tagadás, ez volt a marosvásárhelyi szellemi élet egyik fellegvára. A tizenhatodik század közepe táján Erdélyben az egész iskolaügy átalakult. 1557-ben Székelyvásárhelyen a Vártemplom mellett a Ferenc-rendiek egykori elhagyatott kolostorában létrehozzák a Schola particulát, ahol a felsőbb oktatásra tudós professzorok, mint például Baranyai Decsi Czimor János, Tordai Ádám, Laskói Csókás Péter és mások készítették elő a tanulókat. Ez az iskola sok viszontagság közepette működött, de a legnagyobb megpróbáltatás 1601. augusztus tizedikén, majd 1602 júniusában érte, amikor a Várban lévő Scholát idegen hadak felégették. Ekkor kénytelenek voltak átköltözni egy régi épületbe, amely a mai iskola helyén állt. Ezen a héten még erről a műemléképületről, illetve ennek történetéről írunk.
Emlékeztető: az elűzött professzorok és a rangos intézmény létrehozása
Ahogyan azt a Marosvásárhelyi útikalauz című könyv szerzői, név szerint Fodor Sándor (S.) és Balás Árpád is említik, az iskola sok diákja vett részt az 1703-ban kezdődő Rákóczi-féle szabadságharcban. Múlt heti lapszámunkban szóltunk arról, hogy a szabadságharc leverése után a sárospataki református kollégium diákjait, professzorait elűzték otthonukból, akik először Gyulafehérvárra, majd Marosvásárhelyre kénytelenek átköltözni. 1718. április harmincadikán a Schola Particulával egyesülve létrehoztak egy rangos intézményt, a Református Kollégiumot, teológiai, bölcsészeti és jogtudományi tanszékkel…
A Nagyfejedelemség legtehetségesebb szakembere
Ami a Református Kollégium épületegyüttesét illeti, tudni kell, hogy a régi épületek közül csak egy maradt meg, a Kazinczy (Mihai Kogălniceanu) és a Sáros (Vásár) utca felőli háromszintes szárny. Ennek építési munkálatai 1802. április elsején kezdődtek, és mindössze egy évig tartottak.
A terveket Udvarhelyszék földmérő mérnöke, a már szintén említett Ugrai László készítette, aki Bécsben végezte tanulmányait, és a Nagyfejedelemség egyik legtehetségesebb szakemberének tartották.
Kezdetben Schmidt Constantin kőművespallér vezette a munkálatokat, végül azonban Sommer János felügyelete alatt fejeződött be az építkezés 1803. december tizenkettedikén.
A fennmaradt leírásokból kiderül még az is, hogy az asztalosmunkát Jakabfi Tamás végezte. A helybeliek legnagyobb felháborodására a belsőépítészeti munkálatokra más helységekben élő mesterembereket szerződtek, ezért 1803. szeptember nyolcadikán a fazekasok céhe tiltakozását fejezte ki a kollégium vezetőségének előjogaik megsértése miatt.
Az új szárnyban tizenhét szobát alakítottak ki, a régi épületekben levőkkel együtt. A szobákat Európa legfontosabb városairól nevezték el. A négyszintes épület alagsorból és két emeletből áll, téglalap alakú, és az utcafrontra néző oldala 48,7 méter hosszú.
A főfolyosóra a jelenlegi gangból nyílik a bejárat, amely fölött az Internatus felirat olvasható.
A főhomlokzat egyszerű, a magas nyeregtetőn mai is megvan még a kollégium csengőjét rejtő torony. A főépület és a bejárati gang megépítésekor felszámolták a régi bejáratot.
Az épületbelső sok helyen még ma is őrzi az eredeti nyílászárókat
Ami azonban a műemlék leírását illeti, még nagyon sok mindent kell tudni.
A huszadik század elejére, a város gazdasági és építészeti fellendülése idejére az intézmény kinőtte az auditórium és könyvtár szűkös barokk-kori épületét.
A helyére emelt, a Bolyai térre néző impozáns szecessziós főépület 1908–1909-ben készült el.
Az U alaprajzú, négyszintes – alagsor, földszint, két emelet – épület széles, előreugratott öttengelyes középrizalittal épült, két oldalán egyre hátrébb vonva egy-egy kéttengelyes és egy-egy egytengelyes homlokzatszakasszal. A főbejárat a középső tengelyben nyílik.
Az épület sarkait lekerekítettek, az így keletkező íves átmeneti részben is ablakok nyílnak.
A homlokzatokon a lechneri szecesszióra jellemző növényi ornamentika jelentkezik. Hasonló jellegű, íves felületekkel kombinált díszek láthatók az épület középtengelyében elhelyezett tágas lépcsőházban is.
Az új épület díszterme a második emeleten, a főhomlokzat mögött található: keleti oldalán nagyméretű ablakok nyílnak, átellenben konzolokon nyugvó, ívelt mellvédes karzat húzódik; mennyezetét a lépcsőházban lévőhöz hasonló, erősen stilizált, íves mezőkkel kombinált növényi ornamentika borítja.
Az épületbelső a legtöbb helyen őrzi az eredeti nyílászárókat is. Az emeletek megközelíthetőségét a főhomlokzat középtengelyébe helyezett főlépcső biztosítja, az egyes termek az udvar felőli oldalon húzódó folyosókról nyílnak.
A nagy jelentőségű időpontok
A rendelkezésünkre bocsátott dokumentumokból még az is kiderül, hogy a Kollégium életében nagy jelentőségű időpont 1802. szeptember huszonötödike, amikor adományozás révén megkapta Marosvásárhely első nyomdáját, továbbá 1833 amikortól minden tantárgyat magyarul tanítottak.
A Kollégium tanári kara előharcosa volt azoknak a törekvéseknek, amelyek az 1848-49-es szabadságharchoz vezettek. A diákok egy emberként vettek részt az 1848. március huszonötödikén, a Bodor-kút előtt tartott tömeggyűlésen és később a szabadságharcban is.
A forradalom leverése után az osztrák önkényuralom, a Bach-korszak következett, amelynek 1854-ben Török János tanár is áldozatává vált, mint a Makk-féle összeesküvés tagja.
Az 1868-as Eötvös-féle tanügyi reform meggyorsította az iskola fejlődését: felépült a Kollégium új épülete, amely jó feltételeket teremtett az oktatás számára, de ezt a fejlődést sajnos leállította az első világháború.
1918 után a kisebbségiek elnyomása bénítólag hatott az oktatásra is, és az intézet állami támogatás nélküli felekezeti iskolává vált.
Baumgartner elképzelései
Csupán tényszerűen említettük meg azt, hogy az 1800-as évek elején épült szárnyat a későbbiekben megtoldották egy másik barokk épületrésszel is.
Ez azonban már csak a régi képeslapokon látható. 1908-ban ugyanis a szóban forgó részt lebontották, és ennek helyén épült meg a ma is álló szecessziós szárny.
A Kollégium főépületének terveit az a Baumgartner Sándor készítette, aki több mint háromszáz iskolaépületet tervezett meg az egykori Osztrák-Magyar Monarchia területén.
A református Kollégium Bolyai utca 3. szám alatti monumentális épülete és a Tornacsarnok mellett az ő elképzelései alapján épült meg még legalább négy marosvásárhelyi elemi iskola.
A kivitelezésért Csiszár Lajos építési vállalkozó felelt. Az épület három utcára néz. Az első emeleten vannak a tanári szobák a könyvtár és az igazgatói iroda.
Az átlagosnál szinte kétszer magasabb második emeleten található az impozáns díszterem. Az épület fő attrakcióját a bejárat, a széles és magas boltíves ablakok, illetve az attikafalak képezik.
2007-ben az iskola alapításának 450. évfordulóján visszakerült az épület homlokzatára az iskola jelképe, az angyal.
A régi képekért köszönet Madaras Józsefnek.
