Központ
2017. szeptember 23. szombat, Tekla, Líviusz
Helyenként felhős
Holnap
Helyenként felhős
Helyenként felhős
Hétfő
Helyenként felhős
Helyenként felhős
Kedd
Helyenként felhős

A Református Kollégium

Központ május 15, 2014 Társadalom

A Református Kollégium

(folytatás előző lapszámunkból)

   

 

A negyvenes évek tantermei és a könyvtár

Az 1942-1943-as évkönyv szerint a főépületben ötven helyiség volt, amelyek közül tizenkettő a gimnáziumi osztályok számára volt fenntartva. Volt egy biológia és egy földrajz laboratórium, egy rajz- és egy zeneterem is. A szomszédos helyiségeket az igen értékes könyvtár és a Bolyai-múzeum – melynek anyaga most a Teleki Tékában van – foglalta le. Ezek mellett volt a könyvtáros háza, az olvasóterem és az ifjúsági könyvtár, azután következett az igazgatói iroda és a tanári szoba. Ezen kívül volt még egy pénztár, illetve egy iroda a gazdasági felügyelő számára, aki általában a tanárok közül került ki.

Az általános iskola egy másik épületben működött, és volt egy sportterem is, illetve egy huszonnégy szobás bentlakás.

Az erdélyi ellenreformáció intézménye

Nagyon fontos visszatérni még egy kicsit a Kollégium történeti adataira. Erről az Erdélyi Magyar Elektronikus Könyvtár is sokat ír. Az 1671-ben elűzött sárospataki kollégium diákságát az őket befogadó gyulafehérvári kollégium épületéből a helyi erődítmény védelmi szempontjaira hivatkozva tessékelte ki 1716-ban az osztrák katonaság.

Az induló erdélyi ellenreformáció áldozatául esett intézményt és diákságát 1718-ban a marosvásárhelyi Schola Particula fogadta be, mely ennek köszönhetően kollégiumi rangra emelkedett, az enyedi és kolozsvári kollégium mellett Erdélyben harmadikként. A protestáns intézményeket sújtó egyre szigorodó udvari korlátozásoknak köszönhetően az intézmény még a tizennyolcadik század közepén is a kezdeti évékben kialakított, ideiglenes faépítményekben működött.

A meglévő dokumentumokból egyértelműen kiderül, hogy az első állandó épületek Hadik András gubernátor engedélyével a hatvanas években épülhettek fel. A hetvenes évek második felének változó légkörében kerülhetett sor – Teleki József kurátor segítségével és a várbeli katonai hatóságok folyamatos akadékoskodása dacára – a könyvtárnak és auditóriumnak otthont adó új épület kivitelezésére.

   

Orbán Balázs fényképfelvétele

Az Erdélyi Magyar Elektronikus Könyvtár is alátámasztja azt, hogy a munkálatok zöme 1777–1779 között zajlott, a kivitelezést a közismert kőművespallér, Schmidt Pál irányította, az asztalosmunkákat Müncher Vilmos, a lakatosmunkát Spanner József végezte. Mindannyian marosvásárhelyiek voltak. Ezt az épületet azonban a huszadik század elején elbontották, helyén magasodik az új, szecessziós épületszárny.

Egy korabeli helyszínrajz segítségével az Orbán Balázs által készített fényképfelvételen jól azonosítható az egykori szárny emeletes, északi oldalán négy-, keleti oldalán hattengelyes épülete.

Az északi oldal földszintjén csak három ablak nyílt, a homlokzatot övpárkány osztotta és koronázópárkány zárta le, a földszint északkeleti részén sarokrusztikát láthatunk. A könyöklőpárkányos, egyszerű szalagkeretekkel szegélyezett, zsalugáteres ablakok lizénákkal határolt faltükrökben helyezkedtek el. Az épületet pléhgombokkal díszített manzárdtető fedte.

„Egy Collegiumról való szabad gondolat”

A következő komolyabb bővítés a ma is álló északi szárny építése volt. A helyhiánnyal küszködő intézmény elöljárósága 1801-ben az ekkor már udvarhelyszéki geometraként tevékenykedő, bécsi végzettségű és az Erdélyi Nagyfejedelemség egyik legtehetségesebb építészeként számon tartható Ugrai László „Egy Collegiumról való szabad gondolat” jeligéjű terv tervrajzait fogadja el, azzal a megkötéssel, hogy árkádos folyosói ne a külső, hanem a belső oldalon húzódjanak.

A kivitelezést 1801 karácsonyán Schmidt Constantin kőművespallér vállalta fel. 1802 folyamán a munkálatok javarészét be is fejezte, de mivel 1803 januárjában az eladósodott pallér megszökött a városból, a munkálatok befejezése a kolozsvári Sommer Jánosra hárult. A fedélszerkezetet Christian Schön készítette.

A belsőépítészeti munkálatok 1803–1804-ben zajlottak. Ez a kétemeletes új szárny átalakítva ugyan, de napjainkig fennmaradt. Kilenctengelyes északi homlokzatának utolsó, nyugati tengelye kissé beugrik. A lejtős terep nyugaton alagsor kialakítását tette lehetővé.

A homlokzatot három párkány tagolja: egy szélesebb övpárkány a földszint és az első emelet között, egy keskenyebb pedig a második emelet fölött, a homlokzatot gazdagon tagolt, széles koronázópárkány zárja.

A könyöklőpárkánnyal ellátott ablakok erőteljes plaszticitású, a földszinten igényesebb, a második emeleten egyszerűbb záróköves keretet kaptak, az első emelet ablakait hasonló jellegű füleskeretek díszítik.

A ma is létező huszártorony

A szecessziós épületszárny felépülése előtt a zsindelyfedeles védtetővel kialakított bejárat a földszint legkeletibb tengelyében nyílt. Az udvari homlokzatot 1957-ben teljesen átalakították: az udvar irányába tantermekkel bővítették az épületet, így teljesen megfosztották a belső homlokzatot eredeti jellegétől.

A magas nyeregtető keleten eredetileg tűzfallal csatlakozott az auditórium azóta elbontott épületéhez, ugyanezen a részen ácsolták a tetőgerincre a kollégium csengőjét rejtő, ma is létező kis huszártornyot.

Az alaprajzi elrendezést illetően az udvar felőli, csehsüveges folyosókról nyílnak a fiókos dongaboltozatos helyiségek, a szintek közötti közlekedést a keletről számolt hetedik tengelyben elhelyezett, tömör orsófallal képzett egykarú lépcső, valamint a keleti rész udvar felőli kiugrásában található feljárat segítségével oldották meg.

A szárny nyugati végéhez annak teljes magasságában egy egytengelyes, keskenyebb bővítmény csatlakozik, Koncz József szerint ezt az épületrészt 1822–1823-ban Schaffner Ignác pallér építette.

Az Kollégium egykori neves pedagógusai és a két Bolyai

Befejezésül még leírjuk, hogy a Református Kollégium híre átlépte Erdély határait. Az itteni tanárok többsége nyugat-európai egyetemeken végezte tanulmányait és sokan közülük később neves iskolák pedagógusai lettek.

Fogarasi Papp Józsefet például a Pesti Egyetem professzorává nevezték ki. Az intézmény első ismert tizenhatodik századi tanár-igazgatója Láskói Csókás Péter volt, de itt tanított Fogarasi Sámuel, Borosnyai Lukács János, Kovásznai Tóth Sándor, a neves filológus, Török János, az 1848-1849-es forradalom egyik székely vértanúja és nem utolsó sorban Koncz József is, aki megírta az iskola történetét.

Kiemelendő, hogy a tanárok többsége maga is a Református Kollégiumban tanult. Mind közül természetesen a két Bolyai a leghíresebb. Az apa, Bolyai Farkas, aki állítólag olyan magas szinten oktatott, hogy sokan képtelenek voltak követni, és fia, Bolyai János, a nem-euklideszi geometria megalkotója.

A püspök-diák-tanító

A tizenkilencedik században a Református Kollégiumban tanult Antal János is, aki később, külföldi tanulmányainak befejezése után, visszatért ide tanítani, majd pedig püspökké választották.

Itt tanárkodott ugyanakkor Köteles Sámuel és Dósa Elek is, és ide jártak iskolába a Teleki, a Toldalagi vagy a Bánfy családok gyermekei.

A Kollégium híres diákjai, tanárai közül: Demeter Károly mohakutató;  Molnár Vince az igazságügyi orvostan előadója; Nemes István az orvostudományok doktora; Nemes László kémikus, a kémia tudományok doktora; Soós István jogi szakíró; Soós Pál kémiai szakíró, egyetemi oktató; Szekeres István református lelkész, egyházi író; Szentgyörgyi László villamosmérnök, egyetemi tanár; Szigeti Attila filozófus; Tonk Márton filozófus; Toszó Árpád mérnök, üzemszervező; Tőkés Béla kémikus, kémiai szakíró, egyetemi tanár; Török Gáspár fotóművész; Tóthfalusi József református egyházi író; Ungvári-Zrínyi Ildikó színháztudományi szakíró; Ungvári-Zrínyi Imre filozófus; Veress Albert ideggyógyász; Virginás Andrea irodalom- és filmesztéta; Vitályos András orvos-kutató; Zrínyi Endre muzeológus, régész…

A Református Kollégium tehát nagymértékben meghatározta a város és a székelység életét. Ami pedig az intézménynek otthont adó épületet illeti, nyilvánvaló, hogy nélküle és a Református Kollégium, illetve a Bolyai-líceum nélkül, Marosvásárhely nem lenne az, ami!

A régi képekért köszönet

Madaras Józsefnek

Share Button
Ennyien olvasták: 339

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.