Központ
2019. július 20. szombat, Illés

„A székely katonáskodás története a színházalapítástól a háborús traumáig tart”

Nemes Gyula február 20, 2019 Társadalom

Múlt héten Marosvásárhelyen is bemutatták a Határvédelem évszázadai Székelyföldön című tanulmánykötet, amelyet Nagy József történész szerkesztett és rendezett sajtó alá. A könyvbemutató után arra kértük a könyv szerkesztőjét és egyik szerzőjét, hogy mutassa be a kiadványt olvasóinknak, illetve beszéljen arról, hogy milyen hatással volt a katonáskodás a Székelyföld társadalmi-gazdasági történetének alakulására, hol áll a székely határőrezredek történetének kutatása, és hogy van-e elegendő forrás a történet részletes megírásához.

A Hargita megyei Szépvíz község önkormányzata és a Szépvízért Egyesület egy nagyobb méretű kiállítás létrehozását tűzte ki célul, amely az elmúlt ezer év székely hadtörténetét mutatná be. A kiállítás háttértörténeteként íródott meg a már városunkban is bemutatott tanulmánykötet, amely nyolc szerző munkáját köti egy csokorba. „Egyre többen foglalkoznak Székelyföld hadtörténetével, de kevesen a tudományos igényeknek megfelelően, viszont már született néhány kutatási eredmény, aminek következtében megpróbálkozhattunk ezzel a tanulmánykötettel. Az első fejezetet, az Árpád-kortól a mohácsi csatáig tartó történeti periódust Ladó Árpád-Gellért szépvízi születésű, Kolozsváron tanuló doktorandusz írta. A második fejezetet Botár István, a Csíki Székely Múzeum régésze jegyzi, aki régészeti kutatásokon alapuló településtörténetet írt arról, hogyan alakultak ki egyes csíki középkori települések. A harmadik fejezetnek B. Szabó János, a Budapest Történeti Múzeum muzeológus-hadtörténésze a szerzője, aki Mohácstól 1709-ig, a Rákóczi-szabadságharc végéig írta meg az erdélyi fejedelemségkori székely határvédelem történetét. Utána Csikány Tamás budapesti professzor, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem oktatója a székely katonai határőrvidék történetét mutatja be 1763-tól 1851-ig, amiben benne van az 1848-49-es szabadságharc is. Gottfried Barna történész, a nyíregyházi megyei levéltár főlevéltárosa az 1867–1919 közötti időszakot taglalja, amely elsősorban az első világháború történetét székelyföldi viszonylatba tárja az olvasó elé, de megemlíti benne a Székely Hadosztály történetét is. A következő fejezetet Nagy József történész és Illésfalvi Péter, a budapesti Hadtörténeti Intézet és Múzeum muzeológus-hadtörténésze írták, ami a Székely Határvédelmi Erők (1940-1944) történetének a csíki kérdéseit, vagyis a csíkszeredai határvadász és székely határőr alakulatok történetét foglalja össze.

„Európában kialakult egy hadszíntérturizmus, ami a megbékélést is elő tudta segíteni”

Az utolsó fejezetet Horváth Alpár, a kolozsvári BBTE Gyergyószentmiklósi Kihelyezett Tagozatának oktatója írta. Erre a fejezetre azért volt szükség, mert van egy nagy hadtörténeti örökségünk, amellyel sokszor nem tudunk mit kezdeni. Nyugat-Európában nagyon jól hasznosították turisztikailag az ilyen jellegű örökségeket, és kialakult egy hadszíntérturizmus, ami a megbékélést is elő tudta segíteni, mert mindenféle nemzetiségű turista elmegy meglátogatni, és több nyelven tudták prezentálni. Ahhoz, hogy egy ilyen európai gondolat szellemében ezt az örökséget mi is megpróbáljuk hasznosítani, felkértünk egy turisztikai szakértőt, hogy foglalja össze a kérdést turizmusgazdasági szempontból” – mondta el lapunknak Nagy József, a kötet szerkesztője.

Az, hogy a székelyek férfitársadalmának tekintélyes része a történelemben különböző hadszervezeti keretek közt élte az életét, rányomta a bélyegét a székelyföldi társadalom működésére. Mária Terézia idején például a Habsburg Birodalom fejlettebb tartományaiból érkező katonatisztek jöttek a Székelyföldre, akik elhozták azt a közép-európai kultúrát is, ami társadalmi-gazdasági fejlődéshez vezetett. Létrejöttek a határőriskolák, amelyek által csökkent az analfabetizmus, a Székelyföldön többen tudtak írni-olvasni a XIX. századra, mint a környező régiók jobbágytársadalma. „Adott esetben Nyugat-Európában színházakat látott a székely katonaság a napóleoni háborúk idején, és hazajőve létrehozta az első színjátszó csoportot. Sok ilyen pozitív hatása is lehetett a hadszervezeti keretnek a székely társadalomra, a negatív oldala viszont az volt a katonáskodásnak, amikor háborúba kellett vonulni. Akkor nagyon sok székely fiatal egy teljesen ismeretlen világban, például a Rajna partján vagy Austerlitzben hősi halált halt a császárért, aminek semmilyen jelentősége vagy célja nem volt az otthon maradott székely család szempontjából. Ezek a háborús veszteségek megviselték a székely társadalmat, főleg a XX. században az első és második világháború súlyos háborús traumát okozott. Tehát a székely katonáskodás kileng a színházalapítástól a háborús traumáig” – állítja a hadtörténész.

„Erdélyben a határőrezredek történetének nem született meg még a feldolgozása”

1763 és 1851 között 18 határőrezred létezett a Habsburg Birodalomban. A határőrezredek kiegészítési területein, amelyek egy-egy határsávot képeztek a birodalom déli és délkeleti határán Dalmáciától-Naszódig, három székely és a két román ezred volt a tizennyolcból. „Ha Dalmáciáig nézzük a kérdést, akkor a különböző népek különbözőképpen viszonyultak ahhoz, hogy megismertessék a határőrvidék hadtörténetét. Feldolgozták ezt a történetet a horvátok, a bécsi osztrák kutatók is írtak ilyen jellegű összefoglaló műveket, amelyek részben a székelyeket is érintik. Sajnos azonban Erdélyben se a két román, se a három székely ezred történetének nem született meg még átfogó feldolgozása” – tudtuk meg Nagy Józseftől.

A középkor 500 évéből van a legkevesebb írott forrásunk, amin valamennyire segít a régészet és a művészettörténet. Például a templomok falán megmaradt Szent László-freskók, amelyekről, a korabeli fegyverzetről, felszerelésről láthatunk foszlányokat, hogy beazonosítsuk, hogy 1400 körül, amikor ezeket festették milyen harci viseletet hordtak a székely katonák. Az erdélyi fejedelemség korából már sokkal több a forrás, de a székely katonai határőrvidék története 1763 után már teljesen rekonstruálható. „A legjobban rekonstruálható az Osztrák-Magyar Monarchia hadseregének története az első világháborúból, mivel a sok állásharc idején a különböző hadszíntereken óriási mennyiségben gyűlt az írott forrás. Tömegével van anyag Bécsben és Budapesten, kutatható, még sincs egyelőre elég jól feldolgozva. A második világháborúról kevesebb az írott forrás, mivel ez egy mozgó háború volt és nagyobb volt az iratpusztulás, továbbá az 1945 utáni politikai rendszer sem kedvezett a múlt megfelelő feldolgozásához. A székely honvédalakulatok s általában a Magyar Királyi Honvédség a német csapatokkal együtt vonult vissza, és folyamatosan nagy emberi és anyagi veszteségek érték. Mikor menekülni kellett a harctéren, valószínűleg nem az iratokat gyűjtötte össze a katona, hanem a maradék élelmét” – zárta gondolatait Nagy József történész.

Share Button
Ennyien olvasták: 529

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.