Központ
2017. november 25. szombat, Katalin
Helyenként felhős
Ma
Helyenként felhős
Borús
Holnap
Borús
Eső
Hétfő
Eső

„A varrógép mellett nincs lehetetlen”

Központ december 26, 2013 Társadalom

Az ízléses öltözködés nem kizárólag pénz kérdése

„A varrógép mellett nincs lehetetlen”

d1

Interjú Máthé Annamária divattervezővel

A marosvásárhelyi designer 13 éves korában varrta első nadrágját, ruháinak zömét azóta is maga készíti. Dolgozott varrodában, ruha retusálóként, tervezőmérnökként, modellkedett is, de mindig a saját varrógépéhez tért vissza. „Ez az életem” – vallja Annamária, aki a hónap elején rangos, nemzetközi divatbemutatón nyerte el a második helyet.

– December folyamán második helyezett voltál egy országos, fiataloknak szervezett divatversenyen. Mesélj erről, kérlek.

– A Marosvásárhelyi Ifjúsági Ház által mentem a minden évben megszervezett divatversenyre. Egyébként ezen a megmérettetésen minden várost egyetlen designer képvisel, általában a legígéretesebbek. Az idén Pitesti-en tartott versenyrere az itthon már bemutatott szecessziós kollekcióm bemutatása miatt hívtak.  Szívesen vállaltam a felkérést, de amikor megtudtam, hogy a zsűri tagjai között van Catalin Botezatu, megijedtem, hisz hírhedt ítészként vonult be a köztudatba. A már említett szecessziós kollekciómat bővítettem nyolc darabosra, és ezzel kerültem a dobogó második helyére. Nagyon sikeresen zajlott le a bemutató, ezúton megköszönném Markos Ildikó hairstylistnak és Osváth Beáta make-up artistnak a segítségét.

d2


– Mióta foglalkozol ruhatervezéssel? Gyerekkorban jelentkezett-e a divat iránti lelkesedés, vagy valami véletlenszerű esemény határozta ezt meg?

– Már egészen kicsi koromban megmutatkoztak az első jelei a női ruhák iránti vonzódásomnak, de 13 éves koromban ültem le először a varrógép mellé, szüleim megdöbbenésére, és az első „munkám” egy akkori divat szerint átalakított farmernadrág volt. Nyilván nem lett tökéletes darab, de hordható volt. Aztán kilencedikes koromban divattervezésre iratkoztam be a Gyermekpalotába, ahol számos szakmai fogást sajátítottam el. Úgy vélem, a varrógép mellett nincs lehetetlen.

d3


– Milyen anyagokkal dolgozol?

– Kezdetben, de most is gyakran használt anyagokból dolgozom, újrahasznosítok. Régi – saját, vagy ismerősöktől kapott – ruhákat vágok szét, és azok anyagait szabom újra, és használom fel. Így lesz egy régi szoknyából mondjuk egy izgalmas sál. Új textilekből is dolgozom, de azokat kizárólag Magyarországról szerzem be, egyrészt, mert a kiutazással járó költségek után is sokkal olcsóbb, mint itthon, másrészt a minőségük is jobb, és a választék is számottevően nagyobb.

d4


– Kiknek ajánlod az alkotásaid viselését?

– Legfontosabb alapelvem, hogy a ruháim hordhatóak legyenek, ne csak a színpadon nézzenek ki jól, ne kizárólag művészi alkotások legyenek, hanem olyan viseletek, amelyek jól állnak a „mindennapi nőn”. Egyébként a ruháim zöme  30-40 éves hölgyek részére készülnek, ám minden öltözék fiatalos kontúrokkal van megspékelve. Célközönségem képezik azok a nők, akik sokat dolgoznak, de a hosszú munkaórák ellenére is figyelnek a külsejükre, és igényesen, kifinomultan szeretnek öltözködni. Ugyanezen koncepcióból kiindulva a ruháim mindig praktikusak, hordhatóak, és többféle élethelyzetben is megállják a helyüket, úgynevezett „reversible” ruhák. Például egy felsőt úgy készítek el és úgy stilizálom, hogy zakóval illő irodai viseletet alkosson, ám zakó nélkül esti szerelésként is megállja a helyét.

d5


– Mit üzennek a ruháid?

– Az alkotásaim az erős női természetet tükrözik, ők is az elsődleges célcsoportom. Ugyanakkor ruháim romantikusak, elegánsak és egyszerűek. Kerülöm a mély dekoltázst, a kihívó darabokat, és a minőségre, kényelemre fektetem a hangsúlyt.

d6


– Mi inspirál, illetve hogyan kezdődik az alkotási folyamat?

– Általában egy-egy bemutatóra egy témát választok ki, például a legutóbbi, szecessziós bemutatóra a fekete özvegy mellett döntöttem. De minden kollekcióm egy női karakterre alapoz, és a független, erős, bevállalós női karakter igen inspirálóan hat rám. Emellett nagyon fontos, hogy az alkotási folyamat előtt kerülöm bármiféle divatlap, -műsor, -bemutató megtekintését. Ez idegen vágányra terelné a gondolataim, és akarva-akaratlanul visszaköszönne az alkotásaimban egy-egy jövevényminta, -szabás, -anyag. Fontos, hogy a megvarrt ruháim teljes mértékben a „sajátjaim” legyenek.

d7


– Több divatbemutató is a hátad mögött van. Hogyan választod ki a modelleket?

– Kizárólag amatőr modellekkel dolgozom, akikkel jó munkakapcsolatot alakítottunk ki az elmúlt évek folyamán. Tudni kell rólam, hogy nagyon intenzív felkészítőket tartok, segítek nekik, hogy az adott karakterből inspirálódott ruháim hangulatát, varázsát legjobban vissza tudják tükrözni a színpadon. Azt mondják, szigorú és maximalista vagyok, de általában ennek megvan az eredménye is.

d8


– Hogyan látod, Vásárhelyen mennyire követik a divatot az itt élők?

– Nem akarok sértően fogalmazni, de ki kell mondanom: egyáltalán nem. A városban abszolút nem dívik a streetstyle, kéthetente talán egyszer látok olyan szerelésben valakit, aki a stílusával lehengerelne. Egyébként az is nagyon sokat elárul a marosvásárhelyi öltözködési szokásokról, hogy a városközpont legnagyobb boltjai turkálók, illetve outletek, és a plázákbeli ruhaboltok többségében is a tavalyi szezon kollekcióit árulják. Persze ezekben a boltokban is lehet „rejtett kincseket” találni, de ez egyáltalán nem az igényességet tükrözi. Egyébként el kell mondanom, hogy ha bármilyen kívánsággal hozzám fordulnának a divatkövető személyek, biztos vagyok benne, hogy személyre szabott, egyedi, jó minőségű ruhát készítenék el neki, és alacsonyabb áron, mint az áruházakban található tömegcikkek.


– Mit gondolsz, mi a vásárhelyi nők/férfiak öltözködésével a legnagyobb probléma?

– A már említett „igénytelenség”, slamposság mellett, úgy gondolom, nem elég bevállalósak, nem kreatívak. Hangsúlyoznám, hogy az igénytelenséget nem a szó megszokott értelmében használom itt, hanem arra, hogy nem fordítanak időt, energiát arra, hogy kifinomultan öltözködjenek. És ez jellemző a férfiakra és a nőkre egyaránt. Nem az anyagiak hiánya okozza ezt, hanem a mentalitás, amely jellemző a város lakosainak többségére. A másik probléma, hogy nagyon sokan nem gondolnak arra, hogy egy rossz minőségű anyagú ruha hordása bőrbetegséghez vezethet. Ahogy odafigyelünk arra, hogy mit eszünk, arra is oda kellene figyelni, hogy mit veszünk magunkra.


– Designerként meg lehet élni kizárólag ebből egy Marosvásárhely méretű városban?

– Sajnálattal kell kijelentem, hogy nem. Több ezer eurós nagyságrendű összeget öltem bele a projektjeimbe, aztán fél évig varrodában dolgoztam, és az ott megkeresett pénzt szinte teljesen a saját alkotásaim kivitelezésébe fektettem, nem beszélve a ráfordított időről, ennek viszont töredéke sem térült meg anyagiakban. Nyilván, a díjak meg bemutatókon való részvétel is nagyon fontos egy divattervező életében, de ha nem tud a szakmájából megélni, az egzisztenciáját megteremteni, akkor ez negatívan befolyásolja az alkotási folyamatot is.


– Milyen a helyi konkurencia?

– Gyakorlatilag nincs konkurencia Vásárhelyen. Van több hobby-ruhavarró is a városban, de számomra egyikőjük sem jelent versenytársat. Leszögezném, hogy amiért valaki megvarr egy ruhát, vagy egy hordható kollekciót, attól még nem divattervező. A vásárhelyi szecessziós divatversenyen egyetlen olyan alkotót fedeztem fel, aki inspirált, gyönyörű munkát vonultatott fel a színpadon, a többi jobbára fast-fashion-koppintott, összefércelt ruhadarab volt.


– Van-e példaképed a divatvilágban?

– Egyértelműen Chanel, romániaiak közül pedig Dan Ignat fiatal, de nagyon tehetséges, külföldi díjat is bezsebelő ígéretes divattervező.


– Hol, milyen módon lehet hozzájutni az általad tervezett ruhákhoz?

Facebookon, illetve az általam vezetett Style Mile Boutique blogon fel lehet venni velem a kapcsolatot.

 

Még több fotó



Share Button
Ennyien olvasták: 386

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.