Központ
2018. december 14. péntek, Szilárda

A vásárhelyi harmonikaművész, aki Bródy Jánossal turnézik

Pál Piroska szeptember 18, 2018 Kultúra, Társadalom

Szász Szabolcs Marosvásárhelyen született, és bár líceumban matematikát és informatikát tanult, ha úgy tetszik: predesztinálva volt a zenélésre. Kilencéves korában fogott először a kezébe harmonikát, aztán zenepedagógiát tanult és elvégezte a zeneakadémiát. Budapesten él, de fél szemmel követi a helyi zenei kezdeményezéseket is. Szabolcs Európa számos városában fellépett, saját dalai, együttese és lemeze van, diákokat tanít zenélni, illetve Bródy Jánossal turnézik.

– Hogyan kerültél kapcsolatba a zenével, a harmonikával? 

Az egész a nagyapám ötlete volt, aki kilencéves koromban egy kis, nyolcbasszusos piros harmonikát adott a kezembe, majd áthívta a szomszédban lakó zenetanárt. Megállapították, hogy elég jó a ritmusérzékem, és van hozzá affinitásom, érdemes ezzel foglalkoznom. Így kezdődött minden.

– A közismert „Harmonikakirálytól”, Tabányi Mihálytól is tanultál. Mit adott át ő neked?

A magánúton való tanulást a marosvásárhelyi Művészeti Népiskola harmonika-zongora szaka követte, majd a középiskola elvégzése után a Színművészeti Egyetem Zenepedagógia szakán végeztem el a három éves alapképzést. Az egyetemi évek alatt kezdtem Magyarországra járni, a nyarak egyre nagyobb részét rendszerint itt töltöttem, ahol Tabányi Mihály intenzív kurzusokat tartott nekem. Nála ismertem meg a hangszerkezelés magasabb szintjeit, a frazeálás, zenei előadás kevesek által ismert „titkaiba” avatott be. Nála kezdtem komolyabban ismerkedni a dzsesszel is.

– Magyarországon elsőként szerezted meg a harmonikaművész oklevelet.

Már a Tabányis évek alatt világossá vált, a legkézenfekvőbb továbbtanulási lehetőség számomra a Zeneakadémia. Ide felvételt nyertem a kétéves magiszter harmonika-tanári képzésre, majd ezalatt akkreditálták a művész magiszteri képzést is, amit újabb két év alatt, elsőként végezhettem el.  Mindemellett tanulmányokat folytattam a Pozsonyi Konzervatóriumban is, illetve számos mesterkurzuson vettem részt.

– Sokak számára a harmonika kávézói-kocsmai háttérzenék, mulatós és sanzonok hangszere. Meg tudnád ezt cáfolni?

A harmonika legnagyobb „problémája”, hogy mindmáig kevesen ismerik igazán. Ez egy viszonylag friss hangszer, a maga száz évével – a múlt század húszas éveiben kezdett népszerűvé válni – még alig mutathatta meg valódi arcát. Sokszor a szakmabeliek, más hangszeres kollégák, zeneszerzők is hiányosan ismerik, de amikor az ember eljátszik nekik egy Mozart-szonátát vagy egy Bach négyszólamú fúgát, már egészen másképp gondolnak rá. Szerencsére egyre több művész hivatásának tekinti, hogy a hangszert ténylegesen meg- és elismertesse a szakmával, valamint a nagyközönséggel, igyekszem magam is a körükbe tartozni.

– Mennyit gyakorolsz egy nap?

Sajnos már nem eleget. Az egyetemi évek alatt voltak ugyan olyan napjaim, amikor a teljes napot a gyakorlóteremben tölthettem, ez nagyon jó volt, de jelen élethelyzetemben ezt már nem engedhetem meg magamnak. A folyamatos fellépések, utazások, egyéb teendők miatt állandóan hadban állok az idővel. Ha egy másfélórás koncert műsorát elejétől végéig egyetlenegyszer át akarom játszani, akkor az másfél órát vesz igénybe. Legalább napi két óra kell ahhoz, hogy be legyek játszva, ekkor vagyok a  „nullán”, a hasznos munka, az előrehaladás efölött kezdődik.

– Nem fordult meg a fejedben, hogy tehetségkutatón is részt vegyél? Egyáltalán hogyan vélekedsz ezekről a műsorokról?

Nemrégiben egy baráti beszélgetésen kollégáimmal megállapítottuk, talán egyetlen szakma sem hordoz magában annyi illúziót, mint a miénk. A tehetségkutatóknak és egyéb hasonló televíziós műsoroknak az elsődleges célja, hogy a közönséget addig a pár hónapig szórakoztassák, amíg tartanak. A nézők legtöbbje csak annyit és azt érzékeli, amit konkrétan a műsorban lát, pedig a háttérben, a műhelyben történő dolgok az igazán lényegesek. Egy előadót azzal a produkcióval azonosítani, amit abban az adott pillanatban látunk, nagyon felszínes képet ad róla, illetve az egész szakmáról, nem beszélve arról, hogy számos szereplő a saját identitását, ötleteit önkéntelenül feladja a cél érdekében.  Sokszor a szakmát meg a szereplőket is elragadja a gyorsan jött siker és népszerűség, de mindazok, akik megelégszenek ezzel, és nem fejlesztik magukat tovább, nem tudnak megújulni, elég hamar el is tűnnek a porondról. Ha valaki ebben a szakmában igazán jó szeretne lenni, annak évtizedekig kell folyamatosan és keményen dolgoznia. Én ebben az alaposabb és hosszú távú tevékenységben hiszek.

– Az elmúlt években számos díjat vehettél át. Melyik áll legközelebb a szívedhez?

Idén tavasszal vehettem át a Tabányi Mihály-díjat, ami a hazai szakma legrangosabb kitüntetésének számít. Ezt olyanoknak adományozzák, akik kiemelkedő művészi és oktatói tevékenységet folytatnak a harmonikakultúráért. Jelentős még, hogy ezt a díjat tavaly alapították, és Orosz Zoltán volt az első kitüntetett. Persze a díjak, kitüntetések fontos visszaigazolások, de nem ezekre, hanem inkább arra lehetünk igazán büszkék, amit letettünk az asztalra. 2014-ben megírtam hét harmonikaszólót, ami a következő évben a Budapesti Zeneműkiadó (EMB) gondozásában meg is jelent Tánczene harmonikára címmel, ebből később CD is készült. Azóta több száz példány fogyott belőle, és két év után megérte a második kiadást, külföldön is egyre kelendőbb. Ha valamit említenem kellene, hogy mire vagyok a legbüszkébb, talán ezt emelném ki, ezekbe a dalokba tényleg a saját gondolataimat, ötleteimet írtam, ez igazán én vagyok. Itt semmiféle színpadi, előadói vagy egyéb megkötések, elvárások nem korlátoztak.

– Milyen zenét hallgatsz legszívesebben?

Azt tudni kell, hogy egy zenész sosem úgy hallgat zenét, mint a laikus. Mi szeretjük részeiben is hallani azt, ami szól, szeretünk aktívan odafigyelni minden részletre, apróságra. Éppen ezért nálam a zene mint háttérzaj nem létezik. Az elmúlt pár évben, külföldi fellépések során sikerült beszereznem több mint száz bakelitlemezt, legtöbbje Angliából, Hollandiából és az USA-ból származik, többnyire klasszikus és dzsessz lemezek, és az ötvenes-hatvanas-hetvenes évek legjobb felvételeit tartalmazzák. Esténként, amikor ráérek, ezeket hallgatom. A csak kliséket tartalmazó, semmitmondó, silány minőségű zenének nem sok értelmét látom, de a tartalmas, számomra új zenei megoldással bíró muzsika mindig lenyűgöz.

– Folyamatosan koncertezel Magyarországon, és Európa számos városában is felléptél. Honnan érkeznek ezek a felkérések?

Szerteágazó zenei tevékenységet folytatok, néha úgy érzem, talán már túlzásba is viszem. Jelenleg körülbelül hét projektben veszek részt aktívan. Az egyik pólus a tanítás, amit középiskolai és magántanárként folytatok, közel húsz tanítvánnyal. Másik az aktív zenélés, ami számos egyéni és közös produkcióban merül ki, ezek közül a legjelentősebbek: a Budapest Harmonika Duó, amit két éve egy tanítványommal alapítottunk, többnyire klasszikus repertoárral járjuk az országot, matiné- és nagykoncerteket is tartunk, a másik a Recirquel társulat, produkciójukat hatfős dzsesszzenekarral kísérjük, turnéztunk már Dél-Amerikában, Franciaországban, Skóciában és számos európai országban is. Néhány hónapja kaptam meghívást Bródy János és zenekarától, legújabb lemezével turnézunk, nagysikerű koncerteket tartunk, de emellett számos színházi és egyéb kisebb-nagyobb produkcióban is játszom.

– Követed-e, illetve milyennek látod a vásárhelyi, erdélyi zenészfelhozatalt, „zenei mezőnyt”?

Igyekszem követni, hogy mi történik otthon. Örömmel tölt el a tény, hogy azt látom, mindenki – aki kicsit is komolyabban veszi a szakmát – igyekszik egyre magasabb színvonalon dolgozni. A lakodalmas helyszíntől egészen a Kultúrpalotáig azt tapasztalom, hogy mindenhol egyre minőségibb produkciók születnek, mindenki igyekszik az ő általa képviselt műfajt a lehető legmagasabb színvonalon űzni, és ez nagyon jó! Mindemellett a zenei paletta is színesebbé kezd válni, a megszokott nóta- és operettestek mellett már nem számít ritkaságnak a musical, a tangó vagy egyéb világzenei, dzsessz, esetleg kortárs produkció sem.

– Mikor láthatjuk Vásárhelyen fellépésed?

Többször hívtak már fellépni, de sajnos külföldi turnéim miatt ezek rendszerint elmaradtak. Remélem, a közeljövőben sikerül ezt a hiányt pótolni, és el tudunk jutni például a harmonika duóval egy erdélyi turnéra.

– Melyek a szakmai és egyéb terveid a közeli, illetve a távoli jövőt illetően?

Szeretném a már meglévő produkciókat tovább csiszolni és fejleszteni, ez egy olyan szakma, hogy amit csinálsz, azt mindig lehet jobban is. A saját magam és műsoraim menedzselése külön tudomány, egyelőre ennek nagy része is az én feladatom. Mindemellett szeretnék egy újabb kottás albumot is összehozni, a nyersanyag már megvan a fejemben, csak erőt és időt kéne szánni rá, hogy leírjam. De a színpadon és szakmán túl is van élet, szabadidőmben szeretek olvasni, amatőr műgyűjtő vagyok, van egy nagyon jó sztorim egy filmhez, illetve idén nyáron fedeztem fel, mennyire örömömet lelem a búvárkodásban is, itt ugyanis a sokszínű növény- és állatvilág mellett, a tenger hangját hallani külön zenei élmény.

Share Button
Ennyien olvasták: 1324

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.