Központ
2018. augusztus 19. vasárnap, Huba

A „vásárhelyi” kitartás és kreativitás vitte előre a szakmában

Pál Piroska július 26, 2018 Társadalom

Nagy-György Borbála Vásárhelyen született, a Bolyaiban végzett, de az egyetemi tanulmányai Budapestre vitték. Már öt éve a magyarországi Glamour divat- és életmód magazin újságírója. A nemrég megrendezett Marosvásárhelyiek Világtalálkozója kerekasztal-beszélgetésének volt előadója, ennek apropóján kérdeztük Borit, aki nem csak divatról és „csajos” topikokról ír, hanem fontos, nőket érintő problémákat tematizál, tűz zászlajára.

Fotó: Zsólyomi Norbert

– Szerinted mi a divat, illetve ki/mi divatos?

– A divat az életünk minden egyes területén jelen van, hiszen mindenki felöltözik valahogy, étkezik, szépítkezik, eljár helyekre, és beáll ebbe a sorba, akár akarja, akár nem. Ahelyett, hogy lenéznénk és felszínesnek titulálnánk – ez is csak egy divathozzáállás egyébként –, inkább vegyük észre az erejét, a fontosságát, és fordítsuk a javunkra. Emeljük ki az előnyös testrészeinket, kövessük a számunkra legmegfelelőbb diétát, nézzünk olyan filmeket, amik valóban érdekelnek. Ez mind divat. Megkerülhetetlen.

– Mennyire kell komolyan venni a divatújságírók által adott tanácsokat, miszerint: férfi ne viseljen szandált, ősztől tavaszig ne viseljünk fehéret, öltönyzakóval sportcipőt stb.?

– A divatmagazinok feladata, legalábbis a Glamouré a tájékoztatás. Első kézből kapunk betekintést divatmárkák kínálatába, így előre el tudjuk mondani az olvasóknak, hogy miből válogathatnak egy-egy szezonban. Temérdek mennyiségű holmi érkezik az üzletekbe, képtelenség átlátni, hogy éppen mit lehet kapni és melyek a trendek. Mi igyekszünk a legfrissebb dolgokról beszámolni, tanácsot adni ezek összeválogatásához, ám ezek csak útmutatások, inspirációk. Mindig arra próbáljuk nevelni az olvasókat, hogy merjenek a saját ízlésüknek, komfortérzetüknek megfelelően öltözködni, de a legfontosabb, hogy a divat, a smink egy játék: szórakozás, kísérletezés, és ha éppen balul sül el, akkor holnap egy új nap jön, amikor elölről lehet kezdeni az egészet. Annyira jó lenne, ha már nem léteznének ilyen szabályok, mint amiket te is említettél, hanem mindenki úgy öltözne, ahogy éppen neki jólesik, vagy ahogyan a helyzet megkívánja. Mellesleg jómagam mindig is rajongója voltam a zokni-szandálnak, úgyhogy csak bátran!

Bori és Liv Tyler

– Hogyan néz ki általában egy napod Budapesten élő, divatmagazin újságírójaként?

– Ez egy kicsit végetnemérős munka, reggel bemegyek az irodába, és ha nincs semmilyen sajtótájékoztató, bemutató, interjú, akkor késő délutánig kalapálok a gépen, az online felületünkre írok. Jobb esetben délután, este már nincs több esemény, és mehetek a dolgomra, de attól, hogy elhagyom a munkahelyem, még nincs vége. Bármikor meghalhat valaki, történhet valami nagy dolog, amit azonnal meg kell írni, és ilyenkor otthonról, külföldről is dolgozunk. A közösségi média meg nem alszik soha, én vagyok ennek a menedzsere is, úgyhogy sokat bújom a telefonom, inspirációkat gyűjtök.

– Az online tartalmak esetén melyek a tendenciák, illetve milyen stratégiával, praktikákkal lehet széles olvasótáborhoz eljutni?

– A rendszeresség, a céltudatosság nagyon fontos. Kell, hogy legyen egy küldetésed, amihez hűen tartod magad, és a követők, az olvasók jönni fognak. Hosszú és végeláthatatlan feladatnak tűnik sokszor, de kitartás kell hozzá.

– A Glamour magazin az életmód, divat-, sminktrendek stb. megjelenítésén kívül fontos, nőket érintő problémákat is tematizál, zászlajára tűz. Mesélj ezekről!

– A GLAMOUR Women of the Year díjunkat a tehetséges, magyar nők mellett minden évben egy általunk választott, nők által vezetett csoportnak, alapítványnak vagy konkrét személynek is odaítéljük. Ez a társadalmi felelősségvállalási – vagy Az év hősnője – díj egy kiemelendő és fontos példája a küldetésünknek. Emellett az év utolsó két lapszámát kizárólag nőkkel készítjük, hiszen annyival kevesebbet keresnek a nők a férfiaknál, hogy gyakorlatilag az év utolsó két hónapjában ingyen dolgoznak. Továbbá rendszeresen próbáljuk nevelni az olvasókat különböző nőket érintő témákban, mint a most legutóbb igencsak sok figyelmet kapott #metoo mozgalom. Úgy gondolom, hogy ez az egész sztori még igencsak gyerekcipőben jár Magyarországon, közel sem kapott akkora médiavisszhangot, mint Amerikában, pedig kellő mennyiségű esetről tudunk most már nyíltan itt is. De nem kell ennyire komoly vizekre evezni, elég ha végiggondoljuk egy átlagos napunkat. Hányszor fordul elő, hogy nőként nem vesznek minket komolyan, hogy hülyének, levegőnek néznek a férfiak. Számtalan ilyen példát tudnék említeni a magánéletemből is. Ám létezik tipikus női „betegség”, az imposztor-szindróma, ami abból áll, hogy csalónak érzed magad, nem hiszed el, hogy megérdemled a sikert, várod, mikor bújik ki a szög a zsákból. Ezek évszázadokon át belénk kódolt kulturális érzések, amiket észre sem veszünk, ha nem figyelünk eléggé. Ilyen dolgokról beszélgetünk egymás közt, és próbáljuk ezt a párbeszédet a magazin, a glamour.hu felületein és a mindennapi életünkben is kiszélesíteni nagyobb közönség felé. Büszke vagyok, hogy a Glamournál ezekről a témákról folyton írunk, beszélünk.

Számos híres, közismert színésszel, előadóművésszel találkoztál a munkád során. Milyen kép alakult ki a fejedben a „sztárokról”, „sztárságról”?

– Talán a legelső az, hogy mindegyikük nagyon kedves. Valószínűleg egy-egy interjúra már így is készülnek, és a legjobb formájukat mutatják az újságíróknak, de mindenki végtelenül közvetlen. A szemembe néznek, akár meg is érintenek, olyan érzés a közelükben lenni, mintha már ezer éve ismernénk egymást ezekkel a nagyon szép emberekkel. Nem tudom, hogy csak én voltam ilyen szerencsés, de nem hallottam a kollégáimtól sem olyan esetről, amikor egy-egy sztár ne lett volna kedves. Csak, hogy néhány példát említsek, Tom Hanks Budapesten forgatta az Infernót, itt találkoztam vele. Forgatási szünetben az egyik sarokban üldögélt, olvasott vagy szunyókált, és közben csak úgy áradt belőle a derű. Igazán üdítő élmény volt ennek a szemtanújának lenni. Liv Tylerrel tavaly találkoztam Sanghajban, egy közös vacsorán vettünk részt, ahol körbejárta az asztalokat, mindenkivel váltott pár szót, annyira megtisztelő érzés volt. Hajlamosak vagyunk a sztárokat elérhetetlen, ember feletti erőkkel felruházott csodahibrideknek tekinteni, pedig ugyanolyan átlagos emberek ők is, mint mi. Nekem is sokszor le kellett küzdenem az izgatottságomat a jelenlétükben, de ez a munkámmal jár, igyekszem hozzászokni.

Bori Chris Noth-tal, a Szex és New York Mr. Bigjével

– Mi volt a legpozitívabb tapasztalat, amit a munkád során megéltél?

– Újságírónak lenni, azt hiszem, minden területen rengeteg pozitívummal jár, megnyílnak ajtók előtted, belépést kapsz mások számára elérhetetlen helyekre, eseményekre. Nincs két egyforma nap.

– És mi volt a legkellemetlenebb?

– Volt már olyan ismerősöm, aki megsajnált, hogy „ilyen” munkát kell végeznem. Hiába próbáltam magyarázni, hogy ennél számomra izgalmasabb és kielégítőbb szakmát el sem tudnék képzelni, akkor is lenézett. Sztárokkal, divattal, női dolgokkal foglalkozni még mindig kicsit bugyutának tűnik sok ember számára, ezt is sajnos a társadalom diktálja belénk, ha már nem történész, ügyvéd, orvos vagy éppen a CNN riportere vagy, akkor annyit is érsz. Pedig ez egyáltalán nem így van.

– Melyek azok a „vásárhelyi” dolgok, amiket magaddal vittél, és ma is használsz?

– Bár otthon ezt többnyire hátrányként vagy negatívumként szeretjük megélni, én úgy gondolom, az, hogy két kultúrában nőttünk fel, sokszínűvé és befogadóvá tett minket. Már csak olyan alapvető dolgokban is meglátszik ez, hogy mi jobban és könnyedebben tanulunk és beszélünk idegen nyelveket. Úgy gondolom, hogy az értékrendünk is klasszikusabb, vagyis a munkának, a családnak, a szokásoknak, a múltnak nagyobb súlya van a mi életünkben, míg jobb módú országokban a sikert, a pénzt könnyebben veszik magától értetődőnek, ami csökkenti ezek értékét és ugyanúgy az emberi kapcsolatokét is. Egyébként az, hogy szívósabbak vagyunk egyértelműen a román kultúrából ragadt ránk – és még a komunizmusból maradt bennünk, amikor túl kellett élnünk –, hiszen, mint tudjuk, a román nagyon találékony ember, és minden helyzetből ki tudja vágni magát. A kreativitásom, a találékonyságom, a kitartásom határozottan vásárhelyi dolog, ilyennel nem találkozom gyakran magyarországiak esetében, úgy gondolom, ezt a családomtól és az iskolából tanultam.

– Hazatérve, Vásárhelyre, hogyan látod, követik-e az itteniek a divatot, egyáltalán milyen öltözködési stílus jellemző az erdélyiekre?

– Több merészség kellene, nem feltétlenül trendkövetés, hanem vagányság. Édesanyám mindig arra kér, ha itthon elmegyünk valamilyen fontos eseményre, hogy ne akarjak kitűnni. Míg Budapesten például abszolút nem feltűnő egy arany színű cipő vagy egy erős pink rúzs, addig itthon valóban meg-megnéznek így az utcán. De engem ez nem zavar, így nevelek!

– Ki az személy, akivel nagyon szeretnél interjút készíteni, és mit kérdeznél tőle?

– Emma Watsonnal nagyon! Imádom, amit tesz a feminizmusért, egy abszolút ikon és példakép számomra.

– Mennyi van még ebben a szakmában, meddig lehet eljutni a divatújságírással, illetve melyek a te terveid ezzel kapcsolatosan?

– A Glamour 14 éves Magyarországon, én öt éve dolgozom itt, nem tudom, meddig lehet ezt csinálni, főleg ilyen tempóban, de még pár évig mindenképp szeretném.

Share Button
Ennyien olvasták: 1344

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.