Központ
2017. november 23. csütörtök, Kelemen, Klementina
Jórészt felhős
Csütörtök
Jórészt felhős
Borús
Holnap
Borús
Helyenként felhős
Szombat
Helyenként felhős

a vásárhelyi Műszaki Mérnöki Egyetem

Központ szeptember 11, 2014 Társadalom

A La Belle Époque kor szelleme:

a vásárhelyi Műszaki Mérnöki Egyetem

(folytatás előző lapszámunkból)

Marosvásárhelyt már a tizennyolcadik században az iskolák városának nevezték. A kilencszázas évek elején nem kevesebb mint huszonnyolc tanintézet volt a településen: három óvoda, tizenhárom elemi iskola, három állami iskola, két fiúgimnázium, egy leánygimnázium, egy kereskedelmi iskola, egy nyelviskola és egy zeneiskola.

     

 

Amit az épületekről még tudni kell…

Amint azt már a múlt heti lapszámunkban részben említettük, a Polgári Iskola a Felsőtagozatú Leányiskolával szemben a kádárok bástyája mellett áll. A Bem térre néző főhomlokzatával a kilencszázas évek közepén épült, egészen pontosan 1904-ben.

Ahogyan azt Keresztes Gyula Marosvásárhely szecessziós épületei című könyvében leírja, az egyemeletes épület homlokzatai a szecesszió hatása alatt készültek. Az ötsíkú főhomlokzat sarok rizalitjainak lefedése íves vonalú, a középső rizalit főpárkánya szecessziós vonalú attikafallal készült. Ablakainak keretezése, íves vonalú szemöldökpárkányai jellegzetes képet adnak a magas épületnek.

Az épületben 1920 után a Felsőkereskedelmi Iskola működött. 1945 után pedig a Pedagógiai Intézet, és jelenleg a mai Petru Maior Egyetem.

 

Az iskola épületét az államnak adják el

Néhány mondatban a Felsőkereskedelmi Iskoláról is szólnunk kell. Az Apafi utcában álló iskolát tehát 1912-ben Radó Sándor tervezte. Fővállalkozója a budapesti Grünwald- és Schiffer cég volt.

A dokumentumok szerint az építkezést 1912. szeptember elsején kezdték el, és 1913 őszén az új épületben már indult az oktatás. Tudomásunk van arról is, hogy 1916-ban a város az iskola épületét eladta az államnak.

A két utcára néző sarokrész háromsíkú főhomlokzata a nagyvárosi középületek hatása alatt készült, a szecesszió modorában, magas attikafallal, kiemelt tetőzettel, hangsúlyozottan kialakított főbejárattal. Méreteinél és kialakításánál fogva impozáns képet nyújt.

Sajnos, hetven után díszterme színesüveg-berakásos ablakait egy belső tűz megsemmisítette, azokat közönséges üveggel helyettesítették. Az épületet ma a már többször említett egyetem használja.

 

Vásárhely egyötöde iskolába járt…

Az első világháború kitörése előtt összesen több mint 4 ezer tanulót tartottak számon Marosvásárhelyen. A 20 ezres lakossághoz viszonyítva ez azt jelentette, hogy a város egyötöde tanult. Maros megye több településéről, és más megyékből, így a mai Beszterce-Naszód, Hargita, Kovászna megyei településekről is jöttek ide diákok, mert igen híresek voltak a marosvásárhelyi iskolák, néhány közülük, mint például a református vagy a katolikus kollégium több száz éves múltra tekintett már akkor vissza.

   

 

Vásárhely példamutatóan gondoskodik a nem kis létszámú tanuló ifjúságról

Ez volt az az időszak, amikor maximálisan hitt az emberiség a tudományban, aranykorát élte a világ és tombolt a kapitalizmus.

Nagy volt tehát a lelkesedés, de ezen túlmenően is értékelendő Marosvásárhelynek ama törekvése, hogy gondoskodjon a nagy létszámú tanuló ifjúságról; ugyanakkor pedig sokat elárul ez a település gazdasági potenciáljáról is.

A rendelkezésünkre bocsátott dokumentumokból még az is kiderül, hogy húsz gyár volt a városban, amelyek közül a legnagyobb, a cukorgyár: négyszáz személyt foglalkoztatott. Emellett ott volt még a híres Bürger sörgyár. Továbbá szeszgyára és fűszergyára is volt a városnak, és nem utolsó sorban a neves Mestitz bútorgyár is abban az időben üzemelt. Fontos megemlíteni azt a tényt, hogy ebben a fent említett gyárban készítették a Kultúrpalota bútorzatát és a volt Műszaki Mérnöki Egyetem két épületében látható asztalosmunkák egy részét is.

A felsoroltak mellett nem kevesebb mint hat bank volt a városban, és a lakosság csaknem hat százaléka kereskedelemmel foglalkozott.

Mi tagadás, pezsgett tehát az élet, és azt is le kell írni, hogy nagyon sokat fektettek a kultúrába és az oktatásba.

 

A román állam prioritása. A fiúkat és a lányokat egy fal választja el

Keresztes Géza műépítész, műemlékvédelmi szakmérnök által összegyűjtött dokumentumokból kiderül viszont az is, hogy 1919 után a román államnak már más prioritásai voltak, és megváltoztatta a két épület rendeltetését. A Polgári Fiúiskolából kereskedelmi iskola, a felsőkereskedelmi iskolából pedig Unirea leánygimnázium lett…

Egy fal választotta el a fiúkat a lányoktól, és ez így működött évtizedeken át. Hatvanban – a liberalizáció jegyében – az oktatási minisztérium elkezdte népszerűsíteni az olyan tanintézetek létesítésének ötletét, amelyekben oktatókat képeztek, elsősorban a vidéki gimnáziumok számára. A feljegyzések szerint ekkor létesült Marosvásárhelyen a Pedagógiai Intézet. Itt végezte tanulmányait Maros és a szomszédos megyék pedagógusainak többsége. Becslések szerint hozzávetőlegesen 4.700 tanárt képeztek itt.

 

Az átalakulás nagy hibának bizonyul. Sokaknak a sorsa kerékbe tör

1976-ban az erőltetett iparosodási politika és a mérnöki szakma már-már fétisként való kezelése oda vezetett, hogy a Pedagógiai Intézet Almérnöki Intézetté alakult. Ez a váltás azonban – ahogy a későbbiekben kiderült – nagy hiba volt, ugyanis az eltelt tizenhat év alatt kialakult már egy értelmiségi elit, létrejött egy kitűnő könyvtár, folyóiratok születtek, és ebben a közegben jelentősen megerősödött a humán tantárgyakat oktató intézet. A váltással azonban mindent tönkretettek, mégpedig egy csapásra. Sokaknak emiatt a sorsa kerékbe tört, mert egyszerűen nem volt már egy intézményesített keret, amely lehetőséget biztosított volna nekik a megmutatkozásra, az érvényesülésre.  A kommunista rezsim bukása után, 1990-ben, amikor az egyetemek visszanyerték autonómiájukat, az intézetből Műszaki Egyetem lett. A későbbi években újabb szakokat indítottak, és 1995-ben Marosvásárhelyi Egyetemmé vált. Egy évvel később, vagyis 1996-ban a felsőfokú tanintézet felvette a román művelődés egyik jeles képvizelőjének, a teológus, író és nyelvész Petru Maiornak a nevét.

A középpont

Ez tehát a történelme a jelenlegi Petru Maior Egyetem egy évszázados főépületeinek.

Tudomásunk van arról, hogy pár évvel ezelőtt az egyetem udvarán, az egyik régi sportpálya helyén végzett ásatások során 8 ezer évvel ezelőtti helység nyomaira bukkantak a régészek. A jelek szerint itt volt a neolitikum korabeli település központja.

Mai képek:

Nagy-Bodó Szilárd

A régi képekért köszönet:

Madaras Józsefnek

Share Button
Ennyien olvasták: 206

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.