Központ
2017. november 20. hétfő, Jolán
Helyenként felhős
Hétfő
Helyenként felhős
Havazás
Holnap
Havazás
Eső valószínű
Szerda
Eső valószínű

A vásárhelyi Református Kistemplom

Központ március 20, 2014 Társadalom

A templom, melyet kicsinek neveznek, de nagy:

a vásárhelyi Református Kistemplom

vt

A Gecse Dániel utca 22. szám alatti templom építését 1815-ben kezdték meg, és 1818-ban végeztek a falazási munkálatokkal. 1829-ben Nemes János anyagi támogatásával folytatták az építkezést, felépítve a tornyot is. Az épület negyven méter hosszú, tizenhárom méter széles. Ezen a héten erről, a csaknem kétszáz éves empire stílusban épült, igencsak ismert templomról szólunk lapunk olvasóinak.

Régi sírköveket használnak a templom alapjainak építésekor

A templomot kicsinek nevezik, pedig nagy. Színházi előadásokkal és bibliaárusítással próbáltak pénzt szerezni a megépítéséhez. A buzgó hívek mellett Teleki gróf is hozzájárult a kétszáz évvel ezelőtt végzett munkálatokhoz.

Lakatos Péter lelkész nagyon sokat tud a szóban forgó templomról, a város szociális otthonaként működött ispotályról, és a református temető régi sírköveiről, melyeket felhasználtak a templom alapjainak építésekor.

vt2

Az elveszett legrégebbi síremlékek és a lebontott ispotálytemplom

Sajnálatos, hogy annak idején az egyházi tanács jóváhagyta, hogy az alap lerakásakor felhasználják a református temető azon sírköveit is, amelyeken nem látszott már a régi felirat. Így veszett el néhány a város legrégebbi síremlékei közül. Amint az ismeretes a templomot két alakalommal is felszentelték. Másodjára a negyvennyolcas forradalmat követő periódusban került erre sor.

1854 nyarán ugyanis a katonaság lefoglalta és kórházzá alakította a templomot, télen pedig gabonaraktárként használta.

Egy évvel később aztán visszakapták a hívek, és a templomot 1857-ben újraszentelték. Ez idő alatt a bútorokat átköltöztették az ispotálytemplomba, és ott tartották az istentiszteleteket is. Az ispotálytemplomot 1857-ben bontották le.


Az Ispotály és a fatemplom

Benkő Károly Marosvásárhely leírása című művében megemlíti, hogy a telket, ahol jelenleg a templom áll, egy Sásvári nevű hajadon adományozta, azzal a meghagyással, hogy ott a szegények számára gondozóházat tartsanak fenn.

1638-ban hozzákezdtek az Ispotálynak nevezett szegénygondozó építéséhez, és a tizenhetedik század végén, a tizennyolcadik század elején egy fatemplomot is építettek, haranglábbal.

1788-ban az Ispotály és annak területe a város tulajdonába került, amely anyagi okokra hivatkozva megszüntette az intézményt. A református egyházé maradt a régi fatemplom, a harangláb és annak környéke, ahova 1815 és 1830 között felépítették a mai Kistemplomot, valamint a papi lakot, a rektori házat és az iskolát, fiúk és lányok számára.

1929 és 1930-ban a templomot renoválták, majd 1938-ban a templommal szemben új parókiát is építettek.


Amiért szükségszerű a nagyobb és tágasabb templom

A város meséi című könyv szerzője is említi, hogy egészen pontosan nem tudni, hogy az említett adományozó végrendeletében szereplő első kistemplom mikor épült meg. Az viszont, amely 1857-ig állt, az 1720-as években emelték, és valószínűleg nem ez volt az első Istenháza, amely az ispotály mellett állt. Nem csak az ápoldában ellátottak látogatták, hanem azok is idejártak, akik a városnak ezen a részén laktak.

A josefiniánus térkép szerint – a Habsburg Birodalom 1756-1763 között készült katonai térképét II. József császárról nevezték el – ez a városrész perifériának számított akkor, de aztán fejlődésnek indult a település és ezzel egy időben terjeszkedett is.

Az 1765-ös népszámlálás adatai szerint 2.418 református felekezetű lakosa volt Marosvásárhelynek. 1827-re már 4401-re nőtt a számuk, emellett 1926 római katolikus és 454 görög katolikus és ortodox vallású lakost tartottak számon. Ez azt jelenti, hogy hat évtized alatt szinte megduplázódott a reformátusok száma. Érthető tehát, hogy miért volt szükség nagyobb, tágasabb templomra.


A templom tervezőjéről nem maradtak fenn adatok

Az egyházi tanács 1811-ben hoz határozatot az új templom építéséről. A tervezőről sajnos nincsenek adatok, csupán az építőmesterről lehet tudni egyet s mást. A templom alapkövét 1815. július 31-én helyezték el, ünnepélyes keretek között. Három évvel később már készen volt a tető, és a tornyot is megépítették tíz méter magasságig. Ekkor azonban anyagi okok miatt felfüggesztették a munkálatokat, egészen pontosan 1827-ig.

A rendelkezésünkre bocsátott dokumentumokból egyértelműen kiderül, hogy még ebben az évben, vagyis 1827-ben megtartották az első istentiszteletet az új templomban. A munkálatok azonban csak 1930-ban fejeződtek be teljesen.


Erdély első színi társulata és Teleki gróf több száz bibliája

A leírt adatgyűjtések azonban még tartogatnak meglepetéseket. Íme, pár érdekes adat a templom építéséről:

Amint azt már említettük, ismeretes például az, hogy színházi előadással próbáltak támogatást szerezni a költségek fedezésére.

A gyülekezet akkori lelkésze, név szerint Péterfy Károly, aki filozófiatanár is volt a Református Kollégiumban, magyarra átültetett egy azokban az években igencsak népszerű német darabot.

Ezt 1817-ben vitte színpadra Erdély első színi társulata, és a jegyek eladásából származó ezer forintos bevételt a templomnak adományozták.

Fennmaradt ugyanakkor a Teleki Téka alapítójának, Teleki Sámuel grófnak is egy levele, amelyből kiderül, hogy 1820-ban kilencszázötven bibliát küldött a templomnak, azzal az utasítással, hogy az eladásukból nyert összeget fordítsák az építkezésre.

A templom majdnem egy évtizeden keresztül „pusztán és bévégzetlenül” áll

Amint az még a leírtakból a napvilágra kerül, a Kistemplom építésnek gondolata a forrásokban már 1811-től jelen van, de a munkálatok csak 1815-ben kezdődtek el. A templom alapkövét Kemény Sámuel, a Királyi Tábla elnökének és feleségének, valamint az egyházközség főkurátorának, Borosnyai Lukács Jánosnak a jelenlétében tették le. Az ünnepi szertartást Székely Márton helyi református lelkész tartotta.

Az építkezés munkálatvezetője, a vásárhelyi Schaffner Ignác kőművespallér folyamatosan jelen volt az építőtelepen, vicepallérjai Winkler Leopold, majd Kaszás Sámuel voltak. 1818. február 27-én szerződtették Gratus Gramert, a fedélszéket, a mennyezetet és a toronyba vezető lépcsőt elkészítő segesvári ácspallért.

A templom toronygomb irata szerint az építkezés 1815-ben, 1816-ban és 1818-ban zajló szakaszában a hajó fedél alá került, a torony azonban csak mintegy 5 bécsi öl magasságig emelkedett. 1818 után, anyagi erőforrások hiányában, a munkálatok mintegy kilenc évig szüneteltek, az épület „pusztán és bévégzetlenül” állt.

Az építkezés 1827-ben kapott újabb lendületet. Ekkor „a gyermektelen özv. Nemes János” marosvásárhelyi polgár, a presbitérium tagja 400 ezüstforintot adományozott ennek folytatására. Így kezdődhetett el a belső munkálatainak befejezése.

1828-ban folytatták a torony építését: ennek kőművesmunkáit 1829. július 11-én fejezték be, Lantos András kőművespallér vezetésével. A toronysisakot Szász András ácsmester készítette és kivitelezte, július 25-én pedig a toronygomb is a helyére kerülhetett, a mozzanat egyben a munkálatok befejezését is jelentette.

A régi képekért köszönet: Madaras Józsefnek


Share Button
Ennyien olvasták: 251

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.