Központ
2017. október 20. péntek, Vendel
Derült
Ma
Derült
Derült
Holnap
Derült
Helyenként felhős
Vasárnap
Helyenként felhős

A vásárhelyi Vártemplom

Központ január 30, 2014 Társadalom

„Jöjjetek énhozzám mindannyian”

A vásárhelyi Vártemplom

war

Marosvásárhely legrégebbi monumentális épülete több mint egy fél évezrede tekint le a Várdombról a Székelyföld legnagyobb városára. A templom építésének kezdete a tizenharmadik századig nyúl vissza, amikor még városunk neve Székelyvásárhely, latinosan Novum Forum Sicolorum volt. A város mai nevét – Marosvásárhely –, szabad királyi rangját és címerét 1616. április 29-én adta át Bethlen Gábor erdélyi fejedelem a város főbírájának, Borsos Tamásnak. Az egykori főbíró gipszszobra ott látható a templom gótikus termében.  Ezen a héten a Vártemplom ránk maradt dokumentumaiból készítettünk összeállítást a Központ olvasóinak.

A „kolostoriskola”

A Vártemplom a ferencesek által Erdélyben épített legnagyobb templom. Ismereteink szerint Mátyás király halálának évében, 1490-ben fejezték be az építését. Erre az időre emlékeztet a gótikus szentély, a hajó gótikus formájú ablaka, valamint a déli kapu fölött látható freskó is.

A templom egyébként a méreteivel és az arányaival kelt impozáns látványt. Mivel az északi falnál hiányoznak az ablakok és a külső támpillérek, ez arra enged következtetni, hogy a templom falához egykor kolostort építettek.

Krónikások feljegyzése szerint 1556. augusztus 11-én távoztak a szerzetesek a kolostorból, és a következő évben, 1557. június 1-10-e között Tordán tartott erdélyi országgyűlés kimondta az üresen maradt kolostor iskolává alakítását.

A szentély északi oldalához csatolt épületrészben, az úgynevezett gótikus teremben működött 1557 és 1602 között a marosvásárhelyi schola particula, a református kollégium elődje. Megjegyzendő, hogy erre emlékeztet a gótikus terem ajtaja fölötti emléktábla is.

Az 1400-ból származó dokumentum

Ami a Vártemplomot illeti, kevés történelmi utalás áll a rendelkezésünkre. Az a kevés azonban igencsak jelentős. Egy 1400-ból származó dokumentum például választ ad a templom méretével kapcsolatos kérdésre.

A pápa által kibocsátott iratban az áll, hogy befejeződtek az új szentély munkálatai, illetve utalást találunk arra is, hogy Gyümölcsoltó Boldogasszony napjára búcsúengedélyt bocsátottak ki a kolostor részére. Ez segít megérteni, hogy miért kellett olyan nagynak lennie a templomnak.

Zarándokhely lévén úgy tervezték meg, hogy nagyobb tömegek befogadására is alkalmas legyen. Számokban ez azt jelenti, hogy 1000-1200 férőhelyes a templom. Miközben Marosvásárhely vagy Székelyvásárhely – ahogy akkoriban nevezték – lakossága a tizenötödik században nem haladta meg az 500-600 főt. Másrészt viszont rengeteg zarándok érkezett ide, s énnek köszönhetően, már az 1400-as évek elején jelentős vásáros hellyé vált a település, ami gazdasági fellendülést jelentett.

Az egész Székelység temploma

A város meséi című adatgyűjtésben írnak egy másik, részben megalapozott felvetésről is, amely szerint a marosvásárhelyi kolostor az egész Székelységet és feltehetően Segesvár egy részét is „lefedte”, révén, hogy ott nem volt ferences kolostor. A középkorban egyébként oda építettek kolostort, ahol megjelentek a kolduló rendek, ahogyan a ferenceseket és a Domokos-rendieket nevezték. Ezek pedig felosztották egymás között a területeket, amelyeken „koldultak”, azaz ahonnan begyűjtötték az adományokat.

A hitelesítés központja

A fent említett könyv szerzője biztos adatokat talált arról is, hogy volt a kolostornak könyvtára és szkriptóriuma is, ami azt jelenti, hogy könyveket és más dokumentumokat is másoltak itt. Akkoriban nem létezett egy külön hely, ahol hitelesíteni lehetett volna a különféle iratokat, mint amilyenek a mi korunkban a közjegyzői irodák, de Erdély-szerte léteztek központok, amelyek ezzel is foglalkoztak.

A könyvtár és a szkriptórium léte arra utal, hogy más kolostorok számára is másoltak itt könyveket. Itt kerül a képbe Moldva, mely a római katolikusság missziós területe volt, az itteni ortodoxokat ugyanis át akarták téríteni a katolikus hitre, és a ferenceseket bízták meg ezzel a feladattal. Ők vezették a római katolikus püspökséget, és az itteni kolostor méreteiből ítélve Marosvásárhely is alaposan kivette a részét ebből a munkából.

Abban az időben a római katolikus vallás nemigen volt elterjedt Moldvában, a tizennegyedik-tizenötödik században azonban a moldvai városok lakosságának nagy részét németek és magyarok tették ki, akik katolikusok voltak.

A csíksomlyói kolostor létesítése is ide nyúl vissza

Amint az a rendelkezésünkre bocsátott dokumentumokból kiderül, a tizenötödik század elején a fent leírtakba közbeszól a huszitizmus. A magyar királyság területén a huszitákat eretnekeknek tartották, és elűzték őket. Magyarország északi részéből, a jelenlegi Szlovákia területéről délre, a Vajdaságba, a mai Szerbia területére menekültek, és ott kezdtek el gyökeret verni. De nem sokáig volt nyugvásuk: Kapisztrán János és Hunyadi János ugyanis délről is elkergette őket. Így kerültek a husziták Moldvába.

Amikor Hunyadi János és Moldva fejedelme Lațcu vajda konfliktusba keveredett egymással, az utóbbi visszavonta a ferencesek és a római katolikus egyház privilégiumát.

Így egyre nagyobb teret hódítottak a husziták, s lassan átvették a ferencesek feladatait.

A magyar királyság területén is kezdtek ismét elterjedni a huszita eszmék, s ez számos összetűzésre adott okot. Egyébként valószínűleg ezért létesítették a csíksomlyói kolostort is, ezzel együtt azonban a marosvásárhelyi ferencesek veszítettek addigi befolyásukból.

Az első magyar nyelvű református hitvallás megfogalmazásának színhelye

Az erdélyi és az összmagyar reformáció történetében fontos volt ez a templom, mivel 1559. november elsején itt tartott zsinaton fogadták el a Kálvin szerinti úrvacsorai tanítást, és ennek alapján itt fogalmazták meg az első magyar nyelvű református hitvallást.

1571. január 6-14 között az itt tartott erdélyi országgyűlésen Erdély első fejedelme, János Zsigmond megerősítette a Tordán kimondott erdélyi türelmi rendeletet, a „recepta religiót”, amely a világon először foglalta írásba, hogy sem prédikátort, sem pedig igehallgatót hitéért ne háborgassanak. Ennek emlékére készült a gótikus teremben található tolerancia asztal.

A fedetlen és összedúlt templom

Ahogyan azt Ötvös József, a vártemplom mostani református lelkésze is leírja, 1601-ben Basta hadai a várost és a templomot is feldúlják. Ötvös tudni véli, hogy ekkor pusztultak el a színes üvegablakok, amelyekről a város krónikása, Nagy Szabó Ferenc azt írta, hogy: „…valóban ékes templom vala; igen szép ablakai, hogy annak mássa egyik városban is Erdélyben nincsen sem lészen, sem volt;”.

Az épület közel egy évszázadig állt fedetlenül, a templom hajója pedig összedúltan.

A megrongált templomrészt Teleki Mihály kancellár hozta rendbe, és a hajó akkor kapta a kazettás mennyezetét (fontos tudni, hogy a szószék melletti két tábla az akkori kazettás mennyezetből maradt meg). Azonban egy évszázad múlva a kazettás mennyezetet kicserélték a ma is meglévő és látható boltozattal, amelyet Anton Türk építőmester készített.


A torony tetején lévő gömböt Bodor Péter javítja ki

 

war2

Ötvös Józseftől megtudjuk, hogy a Vártemplom mai bútorzatát a tizenkilencedik század közepén készítették helybéli asztalosok, a padokat 1835-36-ban, a díszített, barokkos úrasztalát pedig 1841-ben.

A Vártemplomban fennmaradt az egyház egy igencsak érdekes, régi emléke, az éneklőszék, mely 1760-ban készült és korának egyik szép ritkasága.

A szentély, a kolostor és a kápolna együttes között erőteljesen emelkedik ki a negyvenöt méter magas, négy fiatornyos vártemplomi torony. Szokás szerint zsindelyezett tetőzete volt a toronynak, amelyet 1885-ben bádoglemezzel cseréltek ki. A torony tetején lévő gömböt a híres székely ezermester, Bodor Péter javította ki.


Ahol két orgona is működik

A marosvásárhelyi Vártemplom mindeddig Erdély egyetlen olyan református temploma, ahol két orgona is működik. Ahogyan azt a református lelkipásztor elmondja, ennek is külön története van.

A szentélyben elhelyezett barokk orgonát 1789-ben a brassói Johannes Prause építette. Ezt a műemlék hangszert 2004-2005-ben újították fel erdélyi mesterek. Név szerint: Hermann Binder, Papp Zoltán és Mihály Ferenc.

Tudni kell azonban azt is, hogy még a barokk orgona felújítása előtt a németországi Heidenoldendorf egy százéves orgonát ajándékozott a templomnak, amelyet 2005-ben Molnár József, nagyváradi orgonaépítő épített fel a templom egyetlen karzatára.

Ötvös egy nevezetes eseményről is beszámol lapunk olvasóinak. A szóban forgó esemény 1707. április nyolcadik napjára vezethető vissza, amikor Erdély utolsó fejedelme, II. Rákóczi Ferenc országgyűlést tartott ebben a templomban.

A gótikus teremben látható három faragott szék ennek a fontos eseménynek állít emléket. A tolerancia asztalát és a Rákóczi-széket Bandi Dezső és Miholcsa József faragták.

Folytatás a következő lapszámunkban (a régi fényképekért köszönet Madaras Józsefnek)


Share Button
Ennyien olvasták: 705

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.