Központ
2017. szeptember 21. csütörtök, Máté, Mirella
Eső valószínű
Csütörtök
Eső valószínű
Eső valószínű
Holnap
Eső valószínű
Borús
Szombat
Borús

A világháború nagy csatái

Nemes Gyula június 10, 2016 Társadalom

100 éves az első világháború

Mai lapszámunkban folytatjuk az első világháborút bemutató sorozatunk, ezúttal a nagyobb csatákat ismertetve a szakirodalmon és a korabeli helyi sajtón keresztül. Itt csak azokról teszünk említést, amelyekben az osztrák-magyar császári és királyi hadsereg is kivette a részét.

 25. kep

Az isonzói csaták 

1915 májusa és 1917 novembere között tizenkét csata zajlott le az Isonzó folyónál, a mai Szlovénia és Olaszország területén. Ezen a frontszakaszon az Osztrák-Magyar Monarchia és Németország, illetve a velük szemben álló Olaszország csapatai álltak szemben egymással. A tucatnyi csatáról elmondható, hogy valamennyi az első világháborúra jellemző úgynevezett „felőrlő harcok” közé tartozott, vagyis viszonylag kis területen, nagyszámú ellenséges erők csaptak össze egymással, amelyek óriási veszteségekkel jártak, ugyanakkor a harcok során egyik fél sem tudott komoly területi nyereséget szerezni. Az Isonzó menti, közel két és fél évig tartó állóháborúban egymilliónál is több olasz katona vesztette életét, sérült meg vagy tűnt el, és a Monarchia csapatainak vesztesége is meghaladta a félmilliót. Az első világháborút lezáró békeszerződések értelmében az Isonzó folyó völgye Olaszországhoz került, az itt kiépített lövészárkok és egyéb védművek a mai napi megmaradtak és megtekinthetők. (Forrás: honvedelem.hu)

97 kep

A Marosvásárhelyen megjelenő Székely Napló Mit éltek át a 62-esek az Isonzó mentén? címmel hosszú cikket közöl, amelyben a marostordai magyar bakák néhány emlékezetes tettét örökíti meg: „(…) Természetes, hogy ezek a sikerült vállalkozások ránk nézve is veszteségekkel jártak. Különösen szomorú volt ránk nézve, hogy egyik legvitézebb bajtársunk Török Bálint is megsebesült. Gránátszilánk érte szegényt és maga is tisztában volt vele, hogy utolsó órája ütött. Mikor bekötözték és hadnagya feléje hajolt, így szólt: Ne törődjék velem hadnagy úr! Én úgyis meghalok már. De azok az átkozott kutyák még mindig lőnek! Azokat dobják ki! Azután még háromnegyed óráig fetrengett kínjában és elcsukló hangon kérte tisztjét, hogy értesítse édesatyját haláláról.

Más vitéz hatvankettesről is hadd essék itt szó! László Dénes őrmester egy rohamjárőr élén betört az ellenséges árokba, miközben egy gránát három helyen súlyos sebet ejtett rajta. Egy nagy kőhöz támaszkodva, mégis egyre további előnyomulásra buzdította embereit, míg végre öntudatát vesztve, összeroskadt.”

GE DIGITAL CAMERA

Bruszilov-offenzíva

A Bruszilov-offenzíva az Orosz Birodalom legnagyobb teljesítménye volt az első világháborúban, és a világtörténelem legtöbb halálos áldozattal járó összecsapásainak egyikeként tartják számon. Az 1916-os offenzíva az Osztrák–Magyar Monarchia legsúlyosabb válságának és az antant hatalmak legnagyobb győzelmének is értékelhető az első világháború során. A nagy erejű támadást a cári csapatok június 4-én indították meg a keleti fronton, Lemberg, Kovel és Luck környékén. A hadművelet – amelyet csak nagy veszteségek és kiterjedt területek elvesztése árán sikerült lefékezni szeptember 20-án ért véget. Az offenzíva megtervezőjéről és irányítójáról elnevezett támadás az orosz haderő legnagyobb haditette az egész háborúban, amelynek során a központi hatalmak – és főleg az Osztrák–Magyar Monarchia – haderői hatalmas, többé már nem pótolható élőerő-veszteséget szenvedtek el. A Monarchia hadereje az összeomlás szélére jutott, a világháború végéig már nem volt önálló hadművelete, haderejének irányítását fokozatosan a németek vették át. Az Orosz Birodalom is igen magas árat, milliós nagyságrendű emberveszteséget fizetett a győzelemért. Az offenzívát az orosz nép újabb katonai kudarcnak élte meg, orosz történetírók szerint a hatalmas veszteség egyik kiváltója lett az 1917. februári orosz forradalomnak. (honvedelem.hu)

„Hallottál magyarom a Székely Brigádról?”

Bár a frontokon százával estek el a magyar, székely honvédek, az itthoni sajtó lelkesítő cikkei igyekeztek bátorító hangnemben feltűntetni a háborús eseményeket, hősökként ünnepelni a mieink, lekezelően írni az ellenségről. A Székely Ellenzék 1915. május 29-én megjelent számban is egy ilyent találunk: „Egy pár szó a Székely Brigádról. Hallottál magyarom a Székely Brigádról? (…) Az orosz hordáktól elnyomott nép pincéiben húzta meg magát, míg tartott a fergeteg és ottan könyörgött remegő szívvel fegyvereink győzelméért és midőn a mi fegyvereinkre szállt alá a diadal fénye, lélekszakadva rohant szabad templomába, hogy az Örökigazság színe előtt háláját lerója. (…) Ne féljetek fiaitokkal az Isten maga harcol! 62-ősök, 82-ősök! Tiroli vadászok! Mit adjon a haza nektek jutalmul véretek hullásáért? Legyen a jutalom a hazaszeretet, a királyhűség, a hála, a büszkeség könnye, hogy enyhítse azoknak álmát, akik sorainkból elestek és elfognak esni! B…nál pitymallott föl a hajnal a Székely brigádra. Két napig harcolt ott rettentő vad csatát az ellenség gránát, srapnell és golyózáporában s a második nap délutánján megingott az ellen. Egy része megadta magát, a másik futásnak eredt. B… falai közt már fényesen ragyog a hős brigád napja!

Share Button
Ennyien olvasták: 325

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.