Központ
2017. szeptember 24. vasárnap, Gellért, Mercédesz
Helyenként felhős
Vasárnap
Helyenként felhős
Derült
Holnap
Derült
Jórészt felhős
Kedd
Jórészt felhős

A Zárda – a Sancta Maria Római Katolikus Leányiskola

Központ április 24, 2014 Társadalom

A Zárda – a Sancta Maria Római Katolikus Leányiskola

z4

A mai Művészeti Líceum eredetileg a Sancta Maria római katolikus leányiskola volt, amelyet a mallersdorfi ferences nővérek működtettek 1892-től. A román állam az épületet és intézményt 1948-ban államosította, és csak a kétezres év közepén szolgáltatta vissza. A kétemeletes épületet 1890-1892 között építették, Fogarassy Mihály püspök és Weszely Károly prépost hagyatékából. Az épület tervét id. Jelinek Antal mérnök készítette, klasszikus barokk homlokzattal, Soós Pál kőművesmester kivitelezésében. Ez volt a római katolikus leánynevelő intézet, más néven a Szent Ferenc-rendi nővérek elemi és polgári iskolája. Az iskolát a jezsuiták hozták létre 1702-ben mint végleges iskolát, mely a Plébánia épületében és a Lábas-házban működött.

A mallersdorfi nővérek átveszik az irányítást

A marosvásárhelyi útikalauz című könyv szerzői, név szerint Fodor Sándor (S.) és Balás Árpád is említik, hogy 1784-ben az addig vegyes elemi iskola kétfelé vált. A fiúk oktatását a barátokra bízták, a lányok a Lábas-házban tanultak, majd 1890-ben átköltöztek a Sancta Maria római katolikus leánynevelő intézet új épületébe, ahol az 1892-93-as iskolai évtől már a mallersdorfi nővérek vették át a tanoda irányítását.

z3

A szerzetesrendet feloszlatják, a nővéreket a zárda elhagyására kényszerítik

Keresztes Gyula Marosvásárhely régi épületei című könyvében ír arról, hogy 1898-tól négy elemi és négy polgári iskolai osztállyal működött egészen pontosan az 1948-as államosításig.

1908-ban a mallersdorfi egyház anyagi támogatásával gróf Majláth Gusztáv megvette a szomszédos épületet és megszervezte a Ferenc-rendi nővérek zárdáját és internátusát a vidéki tanulók számára.

Az épületet 1933-ban Jaross Béla apátplébános saját költségén korszerűsítette. 1948-ban az épületeket minden berendezésükkel együtt államosították, a szerzetesrendet 1949. augusztus huszadikán feloszlatták, és a nővéreket a zárda elhagyására kényszerítették. Ide helyezték a Statisztikai, majd a kilences számú általános iskolát. Amint az köztudott, jelenleg a Kultúrpalotából kitelepített Művészeti Líceum otthona.

Az épület 2008-ban került vissza az egyház tulajdonába.

z2

Az oktatói-nevelő munka európai szintű

A rendelkezésünkre bocsátott dokumentációkból kiderül, hogy az intézet egy püspök végrendelkezésének és egy helybéli plébános kitűnő diplomáciai érzékének köszönheti a létét.

Az egykori római katolikus iskolában – később felvette a Szent Mária Intézet nevet, ma Művészeti Líceumként ismerjük – szigorú, ugyanakkor európai szintű oktatói-nevelői munka folyt. Barabás Kisanna

muzeográfus szerint a huszadik század első felében több mint háromszáz lány tanult az iskolában.

z1

Az egykori leányiskola nem volt megfelelő

A marosvásárhelyi római katolikus leányiskola története a tizenkilencedik század végére nyúlik vissza: a már említett Fogarassy Mihály gyulafehérvári római katolikus püspök halála után pénzalapot hagyott örökségül, és úgy rendelkezett, hogy az összeget leánynevelő intézet alapítására fordítsák, ezt pedig ferences nővérek vezessék.

A leírtak szerint Brassónak, Besztercének és Marosvásárhelynek volt esélye arra, hogy megkapja a pénzt. Kitűnő diplomáciai érzékének köszönhetően, hétévnyi kitartó közbenjárás után, a marosvásárhelyi Kovács Ferenc apátplébános szerezte meg a pénzt.

Akkor már létezett egy leányiskola a városban, az azonban nem volt megfelelő. Az órákat a kántor tartotta, a helyiségek szűkösek voltak, s alkalmatlanok a tanításra.

Amint az apátplébános Kovács Ferenc megkapta az összeget, a római katolikus közösség elkezdett megfelelő területet keresni az iskolaépületnek.

Végül egy Szentgyörgy utcai telekre esett a választás, amely az 1876-os tűzvész óta üresen állt.

A püspök által örökül hagyott pénzhez pótoltak még hét ezer forintot, adományokat gyűjtöttek, fölvettek egy

húszezer forintos kölcsönt, és 1890-ben el is kezdték az építési munkálatokat. Az építkezés két évig tartott.

Az apátplébános adatai és az alapkőletétel

A munkálatok megkezdése előtt nagyszabású rendezvény keretében megünnepelték az alapkőletételt.

Kovács Ferenc apátplébános pontosan lejegyzett akkor az építkezés előtti szervezkedéssel kapcsolatos minden adatot, és azt is leírta, hogy hova helyezték el az alapkövet: ez az L alakú épület udvarán levő épületszárny alatt,  3,7 méter mélyen található.

Az épület terveit a város akkori főépítésze, Jelinek Antal készítette, a munkálatok pedig Soós Pál irányításával zajlottak. A már említett építőmester egyébként számos más marosvásárhelyi épület munkálatainál is részt vett.

A homlokzatról eltűntetett dekorációk

A Keresztes Géza műépítész, műemlékvédelmi szakmérnök által összegyűjtött dokumentációban is olvasni, hogy az épület négyszintes: alagsor, földszint és két emelet alkotja.

Eklektikus homlokzatáról mindenképpen el kell mondani, hogy a tizenkilencedik század végén az iskola vallási jellegére utaló dekorációk díszítették.

A rendszerváltást, illetve az 1948-as államosítást követően azonban ezek az elemek eltűntek, és már csak a régi fényképek tanúskodnak arról, hogy valaha ott voltak.

Ezek között volt Fogarassy Mihály alapító püspök címere, a második emeleti oszlopok alatt elhelyezett keresztek, illetve a koronapárkányon lévő felirat, mely jelezte, hogy bentlakással ellátott római katolikus iskola működik az épületben. Eltűntették ugyanakkor a Jézust és a gyermekeket ábrázoló domborművet is, amely a háromszögű orommezőt díszítette.

Érdekes módon sokan, sőt néhány kutató is meg van győződve arról, hogy mivel Sancta Maria volt az intézet neve, egy Szűz Mária szobor is volt az épületen, ez a tény azonban téves feltevés, feltételezés.

A bentlakás is Kovács Ferenc plébánosnak köszönhető

Amint azt már mi is említettük 1908-tól bentlakás is működött az iskola mellett. A plébánia 1905-ben vásárolta meg a szomszédos Gáspár-házat, amelyet aztán renováltak, és átalakítottak a célnak megfelelően.

Az egész intézményt a mallersdorfi ferences nővérek vezették, és itt még egyszer ki kell emelni Kovács Ferenc plébános kitűnő diplomáciai érzékét.

Kezdetben egyik rend képviselőit sem sikerült megnyernie az ügynek, végül azonban mégiscsak egyezségre jutott a mallersdorf rend vezetőségével.

Akkor már Erdélyben tevékenykedtek a szerzetesnők, és végül Nagyszebenből jöttek ide, egészen pontosan 1893-ban. Négyen álltak be tanítani, s kezdetben világi pedagógusok segítségét is igénybe vették, de csak egy ideig, utána értelemszerűen ők maguk tanítottak minden tantárgyat.

Az alaptantárgyak mellett zenét – hegedű, zongora, csembaló, harmonika –, és idegen nyelveket, pontosabban németet és franciát tanítottak. Figyeltek tehát arra, hogy az oktatás teljes mértékben feleljen meg a kor követelményeinek, elvárásainak.

Ugyanakkor kézimunkázni és rajzolni is tanították a lányokat, ami szintén fontos volt abban az időben.

A Mária Kongregáció Egyesület

Sorina Bota könyvében arra is rávilágít, hogy nagy hangsúlyt fektettek az erkölcsi és vallási nevelésre, ezért az intézményben nagyon szigorú szabályokat vezettek be. A diáklányoknak nem volt szabad például az iskola előtt sétálniuk, csak azokba az osztályokba mehettek be, amelyekben órájuk volt, szünetben pedig tilos volt az udvaron levő padokon üldögélniük. Táncolni pedig csak tanév elején lehetett, az első hat hétben.

A folyosókon Mária-szobrok voltak, és volt egy kápolna is, amely ma már nincs meg.

Egyébként az iskolában működött a Mária Kongregáció elnevezésű hitbuzgalmi egyesület, amely szintén a lányok vallási és erkölcsi alapokon nyugvó nevelésére fektette a hangsúlyt. A kongregáció gyűléseket is tartott a ferences nővérek és a város plébánosainak vezetésével.

Az új tagok a Keresztelő Szent János templomban szervezett ünnepélyes ceremónia keretében nyertek felvételt a kongregációba, és ez mindannyiszor örömteli alkalomnak számított.

A Sancta Maria Római Katolikus Leányiskola és  dr. Bernády György

A Marosvásárhelyi útikalauz című adatgyűjtésben említés van arról, hogy a zeneiskolát 1908-ban dr. Bernády György hozta létre, és 1913-tól a Kultúrpalotában biztosította annak működését.

A tanügyi reform – 1948 – után, ezt az intézményt művészeti iskolává alakítják át, amit 1970-ben száműznek a kultúra fellegvárából. Csak kemény harc árán sikerült az iskola felszámolását megakadályozni, és a volt Sancta Maria római katolikus leányiskola épületében elhelyezni.


Share Button
Ennyien olvasták: 241

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.