Központ
2019. augusztus 23. péntek, Bence

„Ahol a természet a legnagyobb érték”

Nemes Gyula március 18, 2019 Társadalom

Aki a szívén-lelkén viseli a vadállatok, madarak sorsát, a természet védelmét, bizonyosan hallott már a Milvus Csoport Egyesületről. Mai lapszámunkban Papp Tamást, az egyesület elnökét a csoport megalakulásáról és szerteágazó tevékenységéről, jelenlegi projektjeikről kérdeztük. Ugyanakkor Sajnár György, az egyesület egyik munkatársa a nyárádszentsimoni „madár-kórház” mostani „pácienseit” mutatja be.

Az egyesület nagyon tartalmas honlapján többek közt arról is olvashatunk, hogy a csoport tagjai miként határozzák meg a küldetésüket: „Egy olyan világot szeretnénk, amelyben az ember valós harmóniában él a természettel, nem kizsákmányolva azt, ahol a természet az egyik legnagyobb érték, és mindenki ennek megfelelően is cselekszik. Minden nap azért dolgozunk, hogy természeti örökségünket megőrizzük. Tesszük ezt az emberek tudatosításával, a veszélyeztetett fajok gyakorlati védelmével, a törvények betartásával, a természetet érintő politika befolyásolásával.”

Papp Tamás lapunknak elmondta, hogy a Milvus Csoport 1991-ben alakult, eredetileg baráti társaságként, egy madarász körként működött, de aztán az azóta eltelt időszakban a „madarászatból” sok minden más lett, és alapvetően ma már természetvédelemmel foglalkoznak. A Milvusnak több mint 20 alkalmazottja van jelen pillanatban, akik különböző, általában az Európai Unió által finanszírozott pályázatokkal foglalkoznak. „A madármentés, ami Nyárádszentsimonban folyik csak kis része a tevékenységünknek. Jelen pillanatban van például egy magyarországi partnerekkel közös munkánk, amelyik egy nagyon szép, de sajnos eléggé ritkává vált madár, a szalakóta védelmében folyik, nem Marosvásárhely környékén, hanem Szatmár, Bihar, Temes és Arad megyékben. Ez már egy több éves tevékenység, ugyanis ennek a madárnak nincs elég fészkelő helye, és sajnos sok egyedet megöl az áram a középfeszültségű oszlopokon. Mi mesterséges fészekodúkat helyezünk ki nekik, az áramütött, sérült madarakat megpróbáljuk kezelni, és az oszlopokat igyekszünk szigeteltetni. Tehát ilyen jellegű projektjeink voltak az évek során, amelyek közül több jelen pillanatban is zajlik, de sokat foglalkoztunk a békászó sassal, a fehér gólyával, a kerecsensólyommal is” – tudtuk meg Papp Tamástól.

Szoros összefüggés van a mezőgazdaság és a természetvédelem közt

Ezeken kívül vannak olyan pályázataik és olyan tevékenységeik, amelyek érintőlegesen foglalkoznak a természetvédelemmel. Például a csoport tagjai kidolgoztak különböző mezőgazdasági támogatási csomagokat is a gazdáknak, mert véleményük szerint szoros összefüggés van a mezőgazdaság és a természetvédelem között. A madárvédelem az egyik legnépszerűbb tevékenységük, mert a visszajelzésekből az derül ki, hogy mindenkit érdekel, ha például egy vándorhattyú vagy sérült sólyom bekerül hozzájuk, azt sikerül-e megmenteni vagy nem. De vannak szakembereik, akik emlősökkel, kétéltűekkel vagy halakkal foglalkoznak. Tevékenységeik nagy részét országos szinten végzik, de mivel a központjuk Marosvásárhelyen van, ezért Erdély, a Partium és a Bánát nagyobb hangsúlyt kapnak.

„Ugyanakkor a nevelésre, az informálásra is nagy hangsúlyt fektetünk. Volt olyan nyertes pályázatunk is, amelynek segítségével iskolákban tartottunk előadásokat a természetvédelemről, Marosvásárhelyen és a Nyárád-mentén, de a Szász-vidéken is, valamint szerveztünk versenyeket a gyermekeknek. Úgyszintén egy egész sor publikációt is kiadtunk nevelőjelleggel, valamint könyveket” – tudtuk meg még az egyesület elnökétől.

Gyakorlatilag a madármenhely részben Marosvásárhelyen és részben Nyárádszentsimonban van. Ott a végső állomás. Vásárhelyen a Vets4Wild állatorvosaival dolgoznak együtt, ha bekerül egy állat, azt ők veszik kezelésbe, aztán csak azok maradnak, amelyek mindennapi ellátást igényelnek. Azok a madarak, amelyek Vásárhelyről kikerülnek Szentsimonba, már jól vannak, nem igényelnek állatorvosi ellenőrzést, és az ottani nagy ketrecek arra jók, hogy egy kicsit felerősödjenek. Ott van helyük bőven mozogni, kamerán keresztül felügyelik őket, élelmet is már úgy kapnak, hogy nem látnak embert. Ha például bekerül egy törött szárnyú madár vagy egy nagyon legyengült állat, amit állandóan figyelni kell, az a városban marad, amelyik jobban van, az kikerül Szentsimonba, állatorvosi döntés alapján. Papp Tamás elmondása szerint ilyenkor még könnyebb szezon van, de a nyár közepén, amikor a gólyafiókák és ragadozó madárfiókák kirepülnek, tele vannak „páciensekkel”.

Jelezni lehet, ha valaki sérült madarat talál!

„Jelenleg 12 gólyánk van Szentsimonban, akik nálunk teleltek és várják, hogy szabadon engedjük őket, lassan engedjük is a legerősebbeket. Van egy uráli baglyunk, amelyiket már megpróbáltuk kétszer is elengedni, mérgezéssel került hozzánk és központi idegrendszeri problémái vannak. Úgy néz ki, hogy szép lassan helyrejön és elengedhetjük. Két egerésző ölyv vendégünk is van, amiből az egyik már útra kész. A másik valószínűleg bemutatómadár marad nálunk” – mondta el lapunknak Sajnár György, a csoport egyik munkatársa. Ezeken kívül van egy vércse is a rehabilitációs központban, ami valószínűleg szintén állandó lakó lesz, úgy került oda, hogy előtte valakik tartották, és nagyon emberhez szokott, nem lehet visszaengedni a szabadba. Egy másik uráli bagolynak szárnyproblémái vannak, amit már nem lehet gyógyítani, ezért szintén bemutató madár marad. A „páciensek” közt szerepel még egy barna réti héja és egy békászó sas.

Az egyesületnek van két telefonszáma (0265 264 726; 0722 533 816), amelyen fel lehet hívni az ország bármelyik részéről, ha valaki sérült madarat talál. Ha közelben van, elmennek érte, ha távolabb, buszon vagy kisbuszon el lehet küldeni. Marosvásárhelyen várják, állatorvoshoz viszik, és aztán eldöntik, hogy mi lesz a továbbiakban az állat sorsa.

Share Button
Ennyien olvasták: 1740

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.