Központ
2017. szeptember 22. péntek, Móric
Eső
Péntek
Eső
Eső valószínű
Holnap
Eső valószínű
Jórészt felhős
Vasárnap
Jórészt felhős

Állatorvosok a vadvédelemért

Központ május 16, 2013 Társadalom

Állatorvosok a vadvédelemért

borkavitalis

A Vets4Wild egyesületet tavaly jegyezték be, és jelenleg az egyetlen olyan szervezet Erdélyben, amely a vadvilág védelmét, a megsebesült erdei állatok gyógyítását és rehabilitációját tűzte zászlajára. Anyagi forrásaik egyelőre szűkösek, a tagok saját költségükből fedezik a kiadásokat, de jövőbeni terveikből kiindulva mindenképp megérdemlik a figyelmet. A kezdeményezés egyik alapító tagjával, Borka-Vitális Levente állatorvossal beszélgettünk.

– Kik is vagytok ti?

– A Vets4Wild kizárólag állatorvosokból álló egyesület, amely a sérült vadállatok orvoslását és rehabilitációját tűzte ki céljául. De emellett a természetvédelmet, a még meglévő flóra, fauna őrzését, és természetesen az ez irányba történő nevelést is feladatunknak tartjuk.


– Milyen indíttatásból vágtatok bele ebbe a kezdeményezésbe?

– Tulajdonképpen már mindeni­künk régóta foglalkozik ilyen irányú tevékenységgel, de a tavaly született meg az ötlet, hogy szervezett formában hatékonyabbak lennénk. Az elmúlt egy év kiértékelését követően beigazolódott létjogosultságunk, és úgy tűnik, igen jó ötlet volt effajta tevékenységünket ilyen formában összehangolni.


– Romániában/Erdélyben van-e ehhez hasonló projekt?

– Tudomásunk szerint nincs, de nem is ez a fontos. Nem valami egyedit szerettünk volna alkotni, hanem számunkra ez az út tűnt járhatónak. Ismerünk olyan kollegákat, akik hasonló téren tevékenykednek, viszont ők kizárólag egyesületek, alapítványok vagy civil szervezetek alkalmazottai, illetve önkéntesei.


– Együttműködtök-e más vásárhelyi környezetvédő civilekkel, szervezetekkel?

– Divatos szófordulattal élve a fő „beszállítónk” a Milvus Csoport. Ez számomra kiváltságos helyzet, mivel én vagyok az egyesületünk marosvásárhelyi tagja, így értelemszerűen a Milvushoz került sérült vadmadarak ellátásával engem bíznak meg. Megtiszteltetés számomra egy ilyen múltú szervezettel együtt dolgozni, amely leginkább madarakkal folytatott munkásságáról ismert, de az emlősök védelmét illetően is legalább ugyanannyira aktívak. Általuk kerültem kapcsolatba az eddigi legnagyobb szakmai elégtételt nyújtó fajhoz, a medvékhez. A Milvus Csoport az, akiktől a legtöbb bíztatást kaptuk, és remélhetőleg az elkövetkezőkben is sikeresen tudunk együttműködni.

A többi szervezet, melyekkel kapcsolatot tartunk nem vásárhelyi, de ezen a területen nem a partnerek földrajzi kötöttsége a lényeg, hanem a közös érdeklődés és a hatékonyság. Partnerszerződésünk van a balánbányai Medve Rehabilitációs Központtal, valamint külföldi kapcsolataink által is próbálunk fejlődni. Nagyon hasznos információkat szereztünk Bulgáriában tett látogatásunk alkalmával az ottani Green Balkans nevű szervezetnél, valamint felbecsülhetetlen a dr. Déri János (a Hortobágyi Vadmadárkórház vezetője) által adott tanácsok különböző kezelési útmutatások és műtéti eljárások terén.


– Anyagi forrásaitok honnan származnak?

– Ez az egyesületünk azon vetülete, amellyel az elkövetkezőkben hangsúlyosan kell foglalkoznunk. Eddigi tevékenységünk költségeit kollegáim saját anyagi forrásaikból fedezték, de az eseteink számának folyamatos növekedése miatt keresnünk kell finanszírozókat is.  A gyógyszerköltségek terén talán még tudnánk állni a sarat, de emellett olyan infrastruktúrára van szükségünk, az állatorvosi ellátás mellett, amely nélkül a munkánk kárba veszhet: röpdék, kifutók építése, táplálék beszerzése. Természetesen orvosi felszerelések, műszerek, fogyóeszközök vásárlása is lényeges, de ehhez is megfelelő támogató szükségeltetik.

Állami vagy önkormányzati segítségben nem bízhatunk, ezért megpróbálunk más anyagi forrásokra támaszkodni. Pillanatnyilag pozitív példaként a vásárhelyi a

PC House-t említhetem, akik támogattak bizonyos összeggel, amelyet egy röpde építésére fordítunk.

         


– Rehabilitációs központot is terveztek létrehozni. Ez milyen fázisban van?

– Rehabilitációs központ nélkül a munkák szinte haszontalan. Hiába gyógyítjuk meg sikeresen egy sérült állat végtagját, ha a lábadozást egy ketrecben kell „átvészelnie”. Ezen állatok felkészítése az élethelyükbe való visszaengedésükre feltételez egy olyan helyet és környezetet, amit nem lehet elképzelni egy kis ketrecben. Gyakran – munkánk eredményességét tesztelendő – szükség van egy nagyobb helyre, ahol ellenőrizhetjük, hogy a műtött végtag visszanyerte-e eredeti funkcióját. Fontos tudni, hogy az állatok csak kifogástalan állapotban engedhetőek vissza a természetbe, és amíg a ragadozó madár nem repül tökéletesen, nincs biztonságban élőhelyén. Emiatt elengedhetetlen, hogy hosszabb-rövidebb időre egy nagy röpdébe kerüljön, ahol gyakorolhatja a repülést, és mikor kellően magabiztos és képes zsákmányolni, csupán akkor elengedni.

Egyébként pillanatnyilag folyamatban van egy nagy röpde megépítése, de valójában legalább háromra lenne szükségünk.


– Hogyan zajlik jelen pillanatban a tevékenységetek?

– Terepezéseink, kirándulásaink alkalmával találkozunk mi is sérült állatokkal, de „pácienseink” felkutatásában másokra kell hagyatkoznunk. A civilek általában megkeresnek vagy tanácsért hívnak, és ha indokoltnak látjuk, akkor átvesszük az állatot. Tudnak rólunk az egységesített sürgősségi szolgálatnál is (112), és több alkalommal is jutottunk sérült vadhoz általuk.

           


– Van-e valamilyen törvényes háttér, amely szabályozza a munkátokat?

– Hatályban van az a törvény – bár csak kevesen ismerik –, hogy minden talált vadállat bejelentési kötelezettséget igényel. Nyilván, ha egy verebet vagy varjút kezelünk, nem rohanunk a Környezetvédelmi Felügyelőségre bejelenteni, de megtesszük, ha például medvéről van szó. Amúgy a Környezetvédelmi Minisztérium által elfogadott statútumunkban szerepel, hogy jogunkban áll kezelni bármilyen vadállatot.


– Milyen veszélyeket rejt ez a munka rátok, állatorvosokra nézve?

– Gyakorló állatorvosok lévén tudatában vagyunk annak, hogy milyen veszélyekkel jár az állatokkal való bánás, hiszen a házi kedvencek is tudnak olyan mértékű sérülést okozni, amely akár veszélyes is lehet. Ez fokozottan érvényes a vadállatokra, viszont amíg betartjuk az erre vonatkozó alapszabályokat, nagy probléma nem lehet.


– Hát az ökoszisztémát nem zavarja a ti „beavatkozásotok”?

– Nem, hiszen a mi munkánk alapja, hogy próbálunk egy csipetnyit visszaadni a természetnek abból, amit az emberiség elvett, elvettünk. Valószínűleg tevékenységünkkel a világot sem fogjuk megváltani, de mi a „vezeklésnek” ezt a formáját választottuk.


– Az általatok meggyógyított állatok további életét követitek-e?

– Természetesen igyekszünk. Az elengedett madarakra a milvusos kollégáink gyűrűt helyeznek, és volt már példa visszatérő „vendégre” is, teljesen más sérüléssel. Hurokból kiszabadított medvére tettünk GPS rendszerrel ellátott nyakörvet, amin követni lehet a sorsát. Ezen állatok monitorizálását a Milvus végzi, és örömmel tölt el, ha utólag hallunk róluk valamit.


Share Button
Ennyien olvasták: 160

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.