Központ
2017. május 25. csütörtök, Orbán
Eső
Holnap
Eső
Helyenként felhős
Szombat
Helyenként felhős
Derült
Vasárnap
Derült

Apácák élete a Marosvásárhely melletti kármelita kolostorban

Nemes Gyula március 27, 2017 Társadalom

A Marosszentgyörgy határában épült kármelita kolostor messzire ellátszik, de a falai közt zajló mindennapi életről, lakóiról keveset tudunk. Ezen szeretnénk változtatni.    

Jakubinyi György gyulafehérvári érsek kezdeményezésére 2001-ben két kármelita nővér jött Erdélybe, a magyarországi Magyarszékről, a Mindenszentek Kármelből, hogy alapításra alkalmas helyet találjanak. A végleges helyszín kiválasztására 2004-ben került sor, egy festői, csendes tájon Tófalva és Marosszentgyörgy határában. A kolostor alapkövének letétele 2005. február 11-én történt meg. Miután felépült, a kolostort Kis Szent Teréz nevére szentelték fel, aki Pál apostol I. korinthusi levelében fogalmazott szeretethimnuszának szellemében élt, és a hétköznapok apró áldozatainak felvállalásában mutatott példát. 2006. szeptemberében érkeztek az első nővérek Marosszentgyörgyre. A kolostort 2006. október 1-jén szentelte fel Jakubinyi György érsek és Tamás József segédpüspök, majd 2008. június 14-én került sor az első örökfogadalomra. A kolostornak két búcsúja van, amikor sok hívő megy el együtt imádkozni a nővérekkel. Július 16-án tartják a rend titulusának, Kármelhegyi Boldogasszonynak ünnepét, október 1-jén pedig a kolostor védőszentjének, a Gyermek Jézusról és a Szent Arcról nevezett Szent Teréz szűz és egyháztanító ünnepét. 2015. szeptember 8-án szentmise keretében Jakubinyi György érsek kánonilag is megalapította a Kis Szent Teréz kármelita kolostort. Ettől az időtől kezdve a marosszentgyörgyi kolostor önállóvá vált, és rendi joghatóság alatt, közvetlenül a rend generálisához tartozik, külön válva a magyarszéki alapító közösségtől. Szeptember 9-én, a Kis Szent Teréz Kármelkáptalanja megválasztotta perjelnőnek Johanna Andrea nővért, elsőtanácsosnak Katalin Ildikó nővért, második tanácsosnak pedig Anna nővért. A közösség egyszemélyű felelőse a perjelnő, döntéshozó testülete a káptalan a rendi konstitúcióban megjelölt módon.

Percre pontosan beosztott napok

A marosszentgyörgyi kolostor lakóinak meghatározott napirendje van, mindennek megvan a pontos ideje. A nap negyed hétkor kezdődik reggeli dicsérettel, majd 7 órától csendes ima a kápolnában. 8 órától szentmise, utána délelőtti imaóra. Negyed tíztől munka, délben imaóra, 17 órától ismét csendes ima, majd 18 órától esti dicséret. Negyed nyolctól rekreációs közösségi beszélgetés, 20 órától olvasmányos imaóra és befejező imaóra. Hogy mivel is foglalkoznak, mit dolgoznak a kolostor lakói, megtudjuk Johanna nővértől: „A varrodában keresztelői ingeket és kehelykendőket készítünk. Ezen kívül gyertyát díszítünk és könyvkötészettel foglalkozunk. Misekönyvek, olvasmányos könyvek, anyakönyvek, imakönyvek, lelki és szépirodalmi könyvek újrakötését, valamint folyóiratok bekötését is vállaljuk. A gyertyákat Németországból származó viaszlapokkal díszítjük különböző liturgikus jellegű motívumokkal – karácsonyi, húsvéti, pünkösdi, máriás, eucharisztikus –, valamint különböző alkalmakra szóló – házasságkötés, születésnap, keresztelés – díszítésekkel. Ezeket a munkáinkat kiegészíti a házimunka – főzés, mosás, takarítás – valamint a kert rendben tartása. Gazdálkodásba kezdtünk, hogy – amennyire csak lehet – önellátásra rendezkedhessünk be. Zöldségeskertünk van, kukoricát vetünk takarmánynak, baromfit tartunk és – reményeink szerint – kapunk egy tehenet fejésre. Kaszálunk és begyűjtjük a területről a szénát. Tekintettel arra, hogy csak vasárnap és főünnepen eszünk húst, a tojás és a tej fontos alapja étrendünknek.”

„Sokakért akarok közbenjárni”

A továbbiakban afelől érdeklődtünk, hogy is lesz valakiből nővér, mi indítja a kolostori életre. Anna nővér Szászrégenben született és vallomása szerint már kisgyermek korában érzett valamiféle vonzódást a szerzetesi élet iránt. „Osztályfőnökünk azzal a meghagyással indított az iskolából az életbe, hogy az egyetemi évek alatt meg kell keresnünk a jövendőbelinket. Ennek a jó tanácsnak értelmében, mely egybeesett szüleim titkos vágyával is, örömmel és tudatosan éltem a fiatalok különféle csoportjaival adódó találkozások alkalmaival. Egyik vasárnapon, mielőtt távoztam volna a szentmiséről, a templom végében még megálltam, hogy a következő szentmise szentbeszédét is magammal vigyem. Elgondolkodtató szavakat hallottam: a tiszta élet mérhetetlen nagy kincs az egyháznak. Ha valaki egy-két évre ajánlja is fel tisztaságát, óriási szolgálatot tesz vele. Megérintettek ezek a szavak. Akkoriban éppen volt egy fiú az ismerőseim között, aki közelebbi barátságot akart kötni velem. Időnként elmentünk sétálni vagy színházba. A következő napokban felkerestem az ifjúsággal foglalkozó káplánt, s elmondtam a szándékomat. Kaptam egy kis könyvet, azzal a meghagyással, hogy állítsak össze egy imát, amivel felajánlom magam a jó Istennek. Négy-öt hónap múltán aztán tisztasági fogadalmat tehetek egy évre. Boldogan készültem. Időközben, zajlott a szokásos egyetemista életem. Egy este, operaelőadás után, hazafelé kísért a barátom. Beszélgettünk. Egyszer csak mintha villám futott volna át rajtam: te szüzességet készülsz fogadni nekem és barátkozol? Sosem gondoltam volna, hogy egy tiszta barátság – még egymás kezét sem mertük megérinteni – akadálya lehet ennek az egyévnyi szüzességi ígéretnek. Abban a pillanatban megértetem, hogy a mi Istenünk féltékeny Isten, s hogy igaza van. A másodperc töredéke alatt zajlott eseményből barátom mit sem sejtett. De amíg a diákotthonig értünk, megmagyaráztam neki, hogy mi nem vagyunk egymásnak rendelve, szeretném, ha nem szövögetne velem kapcsolatban hiábavaló álmokat. Szegény fiú a sokktól szédelegve ment haza. – Lassan-lassan megértettem, ha sokakért akarok közbenjárni, egyre kizárólagosabban kell magamat az imának, a jó Isten jelenlétében való életnek szentelnem. Évek múltán találtam rá ennek lehetőségére a Kármel lényegre csupaszított életformájában. Hála érte!”
Isten a szív mélyén érint meg

Johanna nővér története is érdekes: „Nyolc éves koromtól versenyszerűen asztaliteniszeztem, és a gimnáziumban nem tanultam. Meg is lett ennek a következménye: harmadik osztályban megbuktattak matematikából. Bár nehéz volt ez az új helyzet, mégis Isten nagy ajándékának tartom, visszagondolva a körülményekre. Az osztályban egymásnak adogatták a lányok a fogamzásgátló tablettákat, engem pedig Szűz Máriának csúfoltak. Nem okozott különösebb megrázkódtatást, elfogadtam. 16 éves koromban került a kezembe Avilai Szent Teréz élete, és Isten megérintette szívemet az ő szeretetével. 1987 májusának első hétvégéjén az Egyetemi templomban, Budapesten egy bencés atya tartott konferenciabeszédet a Szűzanya tiszteletére. Arról beszélt, hogy egyes modern teológusok kétségbe vonják Mária mindenkori szüzességét. Mózes, miután megjelent neki Isten, már nem élt együtt a feleségével. „Akit az Isten szeretete megérint, ott másnak helye nincs.” Ez volt az a mondat, ami akkor és ott nekem szólt. A sötétségből világosság támadt, és minden kétségem elmúlt afelől, hogy Isten egyedül magának akar. Attól fogva teljes bizonyossággal tudom. – Ma ezt jelenti számomra a fenti mondat:

Isten szeretete nem idegenít el az emberektől, hanem kitágítja a szívet, hogy mindenki beleférjen, átöleli bennem az egész világot. Isten szeretete megérintett, ezért nincs helye bennem az ellentmondásnak, csak tiszta gondolatokat engedhetek be a szívembe. Nincs ott helye másnak, csak annak, aki teremtette és fenntartja. Nincs ott helye másnak, csak mindenkinek, akit Ő rám bíz, az imáimra, akikkel közösséget kell vállalnom a szenvedésben, akiket támogatnom kell napi küzdelmeikben. Amikor már úgy érzik, nem megy tovább, akkor kiegészíteni az ő szenvedéseiket az enyémekkel. És csak a szívben hallhatóan mondani: „Igenis bírod, és tovább mégy, az első szeretet tüzével, kell, hogy együtt menjünk!” És az a pap, aki súlyos kísértésekkel küzd, mégis hűséges marad, leesik szeméről a hályog. A családapa mégis családjával marad. Az anya pedig mégis megfőzi a vacsorát, bár nagyon fáradt.”

„A legnehezebb ebben a hivatásban is: a hűség”

Különleges életút, hivatás, de mi benne a vonzó, illetve mi az, ami nehéz –érdeklődtünk tovább a nővérektől: „A legszebb, hogy a Kármelben minden Istenre irányul, és a csöndben – még a munka ideje alatt is – szüntelenül vele lehetünk szívünkben. Már most beléptünk az örök életbe, ahol nincs idő. Isten jelenléte békével és örömmel tölt el, belső derűt ad, amely a nehéz helyzetekben is megmarad. A legnehezebb ebben a hivatásban is, mint minden másban: a hűség. Kitartani, bármi is történik bennem vagy körülöttem. Amikor örök fogadalmat tettem, döntöttem, válaszoltam Isten hívására, tehát állhatatosnak kell maradnom benne, ahogy egy házasságban is elsőrendű, és talán a legnehezebb a hűség.”

 Nem hiányolják a világi életet

„Rengeteg imaszándékot kapunk: személyesen, levélben, e-mail-üzenetben, telefonon, és mi külön szeretettel hordozzuk imáinkban mindazokat, akik hozzánk fordulnak. A templomunk, kápolnánk nyitott, bárki bejöhet imádkozni, akár a szentmisére (hétköznap 8 órakor, vasárnap 8.30 órakor), akár a zsolozsmára, akár csöndes percekre. A vendégrészünk nyitva áll mindazoknak, akik szeretnének kiszakadni a hétköznapokból, és megpihenni az Úr lábánál a csöndben és imában. Velünk imádkozhat és szállást, ellátást is adunk. Idéntől szervezünk lelkigyakorlatokat, amelyeket mi tartunk, és amely által közelebb kerülhetnek az emberek Istenhez. A honlapunkon lehet tájékozódni az időpontokról (www.karmelitakolostor.hu). Vendégfogadás az év egész folyamán van. Lehetőség nyílik ilyenkor – igény szerint – lelki beszélgetést folytatni egy nővérrel.

Bár a kolostor falai közt élnek intenzív a kapcsolatuk a világi élettel, de nem hiányolnak abból semmit. „Amikor a Kármelt választottuk, akkor tudtuk: életterünk a kolostor, nem jövünk-megyünk a világban. Évente egyszer minden nővér elvonul két hétre remeteségbe a kolostor területén lévő remetelakba, és ilyenkor csak a szentmisén van a közösséggel, teljes csöndben él, imádkozik. Ez a pihenés. Szent Terézia anyánk azt mondja: Akié Isten, annak semmi sem hiányzik, egyedül Isten elég. Ha Isten, aki maga a teljesség, a miénk – az Ő kegyelméből –, akkor nincs hiány bennünk, olyanok leszünk, mint a színültig megtöltött kehely.”

Share Button
Ennyien olvasták: 511

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.