Központ
2017. december 11. hétfő, Árpád, Árpádina
Helyenként felhős
Ma
Helyenként felhős
Helyenként felhős
Holnap
Helyenként felhős
Eső valószínű
Szerda
Eső valószínű

Apolló Palota

Központ december 12, 2013 Társadalom

Vásárhely előkelőségeinek fő találkozóhelye:

az Apolló Palota

apollo

A Bálok Palotájának is nevezett épületet gróf Teleki Sámuel építette 1820 és 1822 között. Azzal az elképzeléssel, hogy e ház jövedelméből biztosítsák a Téka könyvállományának konzerválását, bővítését és személyzetének fizetését.  Ahogyan azt Balás Árpád és Fodor Sándor is említi, az épület földszintjét üzletek, az első emeletet lakások foglalták el, a második emeleten vendégfogadó működött, melyben bálokat, táncestélyeket, később, 1824 és 1923 között színielőadásokat is tartottak. Ebben az épületben lépett fel Deryné, Kántorné és még sok neves erdélyi színész. Ők vetették el azt a magot, ami száz év után az állandó színház megalakulását eredményezte Marosvásárhelyen.

 

A fejlődés évei

Ami az impozáns épületet illeti, a történetét valahol ott kell kezdeni, hogy ebben a palotában mutatkoztak be az elsőbálos leányok, és ez volt a város előkelőségeinek fő találkozóhelye. Az Apolló Palota tehát elsősorban az itt tartott bálok révén vonult be a város történelmébe. Ugyanakkor itt töltötték szabad­idejüket a Királyi Tábla kancellistái is.

Amint azt A város meséi című adatgyűjtésben is megtaláljuk, a tizenkilencedik század első felétől Marosvásárhelyen beindult az élet, mozgalmasság, gazdasági, kulturális és társadalmi fejlődés jellemezte a várost. Akárcsak a nagy európai városokban, itt is a központi tér körül forgott az élet. A piaci árusok itt tették közszemlére portékáikat, a helybéliek pedig többnyire innen vásároltak. A központi tér körül voltak a polgári lakóházak, közintézmények, templomok, illetve a változatos üzleti tevékenységet folytató cégek.

Egy sorban a magyar történelmi épületek

apollor

A felkutatott dokumentumok a központi térről is szólnak. A szóban forgó hely északi részén, a volt Kossuth utca sarkán áll a Lábas-ház (melyről már írtunk), melyben a Mária Terézia uralkodása alatt létesített római katolikus iskola működött; aztán ott volt a Ferences Templom, amelyből mára csak a torony maradt, a többi részét ugyanis az Ady Endre negyedbe költöztették a kommunizmus idején (pár héttel ezelőtt erre is kitértünk). De kevesen tudják, hogy a torony közelében, a Színház-tér alatt találhatók a ferences főpapok sírjai. A torony azért maradhatott a helyén, mert innen indul a lejárat a kriptába, s nem azért mert a hatóságoknak erre különösebb gondjuk lett volna! Néhány méterrel odébb helyezkedik el a Toldalagi-palota (ezt is bemutattuk), és ezekkel egy sorba építették az Apolló Palotát…

A nagyszabású bálok sokáig éltek a vásárhelyiek emlékezetében

Amint az Keresztes Gáza műépítész, műemlékvédelmi szakmérnök által összegyűjtött és rendelkezésünkre bocsátott dokumentációból kiderül: az Apolló Palota története gróf Teleki Sámuel nevéhez fűződik. Az erdélyi kancellár 1802-ben nyitotta meg a 40 ezer kötetet számláló közkönyvtárát, amely folyamatos bővítésre szorult. Ehhez pedig pénzre volt szükség, akárcsak a könyvtár fenntartásához és a személyzet bérezéséhez. Azért, hogy fenn tudjon tartani egy olyan intézményt, amely nem termel profitot, a gróf közhasznú épületet emeltetett a városközpontban. Amint azt már fenti sorainkból is kiderül, az Apolló Palota munkálatai csupán két évig tartottak. Az épület üzleteknek, lakásoknak és táncteremnek adott otthont. A nagyszerű bálok évtizedekig éltek a helybéliek emlékezetében.

A bálokat csakis jó időben tartották

A hozzánk eljuttatott dokumentumok rengeteget írnak az itt tartott bálokról. Ezekből azonban, most csupán pár dolgot emelünk ki. Amint az a feljegyzésekben olvasható, gyakran előfordult, hogy hetente két bált is rendeztek. Néhányat jótékonysági céllal. A város dobosa ilyenkor végigjárta az utcákat, és sokszor a Bodor-kút zenéjének ütemére bejelentette a mulatság időpontját, hozzátéve, hogy csak akkor tartatik meg a bál, ha jó idő lesz.

A sáros utcák amúgy igencsak sok fejfájást okoztak a bálozóknak. Azonban erre is találtak megoldást. A bálterem mellett berendeztek egy kisebb helyiséget, ahol a hölgyek és urak minden feltűnés nélkül megoldhatták ebbéli gondjaikat. Tűvel és cérnával felszerelkezett személyzet és cipőtisztítók gondoskodtak arról, hogy mindenkinek kifogástalan legyen a megjelenése. Meg volt tehát szervezve minden a legapróbb részletekig.

Tizenhat krajcárért báloztak a pénzes emberek

A város meséi című könyv még arról is ír, hogy az Apolló Palotában nem akármilyen bálokat szerveztek. Ott gyűltek össze Vásárhely és a környék előkelőségei, értelmiségiek, nemesek, grófok, szóval a pénzes emberek jártak ide bálozni. Egyébként tizenhat krajcárba került egy jegy, ami egyáltalán nem volt kevés abban az időben.

A bálteremben kezdetben főleg csárdást, később pedig a francia eredetű táncokat és keringőt is jártak. A szalon mellett volt egy étkezde, ahol meg lehetett pihenni, s ahol fánkot meg lángost szolgáltak fel, de pulyka- és nyúlhúsból készült különlegességeket, illetve finom borokat is kínáltak. Nem csoda hát, hogy mindenki kitűnően érezte magát.

A románok lefizették a cigány zenészeket: csakis így húztak nekik román dalokat!

A Bálok Palotájának állandó vendégei közé tartoztak a kancellisták is, akik függetlenül attól, hogy Kolozsváron, Váradon, Bécsben vagy Budapesten végezték tanulmányaikat, Marosvásárhelyre jöttek gyakorlatozni, itt működött ugyanis Erdély legfelsőbb ítélőszéke, a Királyi Tábla. Azt írják, hogy 1847-ben körülbelül kétszáz ilyen gyakornok volt a városban (számos román is, köztük Avram Iancu. Traian Popa, aki korabeli dokumentumok alapján próbált meg hű képet festeni a város életéről, azt írja, hogy a jómódú román nemzetiségű kancellisták időnként lefizették a cigány zenészeket, hogy román dalokat húzzanak nekik). Az 1848-49-es eseményekben is részt vett román, magyar és szász fiatalság az

Apolló Palotában találkozott és szórakozott.

A nyári színház ötletének születése is a bálok palotájának köszönhető

Szintén Keresztes Géza papírjaiból derül ki az is, hogy az Apolló-épület nem csak bálok és mulatságok helyszínéül szolgált. Amellett, hogy itt töltötte szabadidejét a város színe-java, egyfajta színházként is működött a szalon. Nem ez volt az első hely a városban, ahol színdarabokat játsztak, 1820 után azonban minden bizonnyal ez volt a legkeresettebb, ezt részesítették előnyben a helyi és a máshonnan jött társulatok egyaránt. Egy idő után azonban a színészek, főleg a kolozsváriak, kezdtek panaszkodni a műszaki feltételekre, és túl szűknek tartották a rendelkezésükre álló teret. Így született meg a nyári színház létesítésének ötlete. Ezt a palota udvarán alakították ki 1872-ben. Négy évvel később azonban leégett abban a tűzvészben, amely több tíz épületet semmisített meg.

Az épület lassan elveszti rendeltetését:  nem támogatja anyagilag a Teleki Tékát

Amint a dokumentumokból is kitűnik, a palota megmenekült a lángoktól. A tizenkilencedik század második felétől kezdve többször is tulajdonost váltott az épület, és lassan kezdte elveszíteni eredeti rendeltetését, vagyis hogy anyagilag fenntartsa a Teleki Tékát.

1923-ban például az épületet Bürger Albert sörgyáros vásárolta meg és alakíttatta át. A többszöri tulajdonosváltás viszont az épület külsején is meglátszott. Eredetileg barokk stílusban épült, 1926-1927-ben még egy emeletet húztak rá és néhány késő-szecessziós elem jelent meg rajta. A Napisten képe a szalon falait díszítette; a róla elnevezett épület mindig is tájékozódási pontnak számított, hiszen körülötte zajlott a város gazdasági, társadalmi és főleg kulturális élete.  

Az Apolló Palota az elmúlt években a népművészeti iskolának, az egyetemi hallgatók klubjának és különböző politikai pártoknak adott és ad otthont.


(a régi képekért köszönet Madaras Józsefnek)


Share Button
Ennyien olvasták: 500

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.