Központ
2017. november 25. szombat, Katalin
Eső valószínű
Ma
Eső valószínű
Borús
Holnap
Borús
Eső valószínű
Hétfő
Eső valószínű

„Az a férfi, aki nem tud főzni, nem képes ellátni önmagát!”

Központ november 13, 2015 Társadalom

Dr. Madaras Sándor szerint minden férfinak tudnia kellene főzni, és nem járja, hogy kiszolgáltatottak vagyunk az áruházláncok ellenőrizhetetlen eredetű kínálatának. Az égetnivalóan rossz gyermekből köztiszteletnek örvendő szakemberré vált orvos szakácskönyvet ír, krónikus gyűjtőszenvedélye van, és már négyévesen tudta, mi akar lenni, ha felnő.
Az idegsebész a kórház festményekkel teli ügyeleti szobájában fogadott.

– Kedveli a festményeket?

– Nagyon, én egy krónikus gyűjtő vagyok. Ez egy olyan betegség, amiből nem lehet kigyógyulni, mert az ember elkezdi gyerekkorában és úgy hal meg, hogy mindig gyűjt valamit. Marosmenti román tányérokkal kezdtem, mert azok voltak olyan olcsók, hogy meg tudtam venni az ószeren. Gyerekkorom óta alkotó, szépet ismerő emberekkel voltam körülvéve.
consultatii

– Önmaga nem próbálkozott az alkotással?

– Dehogynem, ékszerészkedtem, csontot faragtam, makraméztam, hímeztem, bútorokat készítettem, üvegikont festettem. És bármilyen furcsa is, az orvoslásban is van egy csomó alkotási folyamat. Minden műtét, amit az ember megcsinál, állandó helyzetfelismerések sorozata, döntéshozatal, megoldáskeresés, ami hihetetlen gyorsasággal zajlik, ráadásul két egyforma műtét nincs.

– Fajsúlyosabb a kudarcélmény is, mint egy festmény esetében…

– Igen, és rögtön látszik is. Az idegsebészetben, ha valamit rosszul csinálsz, a betegnek valamilyen deficitje lesz, valamije nem mozog, esetleg nem lát, nem beszél. A rutin ellenére ez újra és újra kudarcélmény, ám sokszor elkerülhetetlen, mert műtét közben vannak kényszerpályák, mint a sakkban a kényszerlépések. Ahhoz, hogy ne kapjunk mattot, nem azt lépjük, amit szeretnénk, hanem folyamatosan feláldozzuk a különböző figurákat, hogy elkerüljük a mattot. Ez épp így van az idegsebészetben is, ha nem megy úgy, ahogy elképzeltem, azt csinálom, amit muszáj, és akkor jönnek ezek a következmények, és ezt nagyon nehéz megélni, de ez a pályához tartozik.

– Sosem gondolta, hogy ehelyett valami könnyedebbet válasszon?

– Esetleg hobbiként, mert a szakmám teljes embert igényel. Nagyon korán, négyévesen eldöntöttem, hogy orvos leszek, amikor egy óvodai rendezvényen doktornak öltözve a legszebb kislányt kellett gyógyítsam a színpadon. És olyan óriási sikere volt annak, ahogyan ott hülyéskedtünk, hogy megtetszett és elhatároztam, hogy orvos leszek. Aztán kilencedikben mégis kórusban röhögtek rajtam, amikor kijelentettem, hogy én idegsebész leszek. És az lettem. Persze, akkor még sok mindent nem tudtam, csak hogy agyakban kell turkálni és azokat operálni, ami nagyon tetszett. Idealista voltam, és ez az idealista lelkesedés elég volt ahhoz, hogy lapátoljak és mindent megtegyek azért, hogy bejussak az orvosira és majd idegsebész legyek.

– Sikeres idegsebész.

– Mit nevezünk sikernek? Az orvosnak a sikere az, hogy gyógyít, ami nem számszerűsíthető dolog. Nem lehet meghatározni a mennyiségét, ezért sikerélmény az, amikor karácsonykor kapom a betegtől a lapot, hogy köszöni a munkámat. Az ilyen visszajelzés nagyon jóleső élmény és energiát ad.

– Sikernek tekinthető az is, hogy megjelent egy szakácskönyve, nem?

– Manapság bárki bármilyen könyvet megjelentethet. Az nem kötelez semmire sem tartalmilag, sem formailag, hisz ez csak pénzkérdés. Ma már a piacgazdaságban nincs cenzúra, nincsenek olyan visszajelzések, amik arról szólnának, hogy neked ezt nem érdemes kiadni. Ha elmész a kiadóhoz az kiadja annyi példányban, ahányban te akarod. Ez a könyv is azért jelent meg, mert én meg akartam írni. Senki nem kötelezett rá és senki nem is kérte, hogy megcsináljam.
11883830-884442211629892-713757227108351607-o

– A könyvbe saját fejlesztések kerültek bele, vagy klasszikus receptek is?

– Mindkettő, de én a sajátokat kedvelem inkább. Ilyen például a diákflekken. Ez egy egyszerű pirítós kenyér, amire ráüti az ember a tojást, amire a forró kenyeret rányomva az átsül. Ez egy fenséges étel, amit csóró diákként ettünk, mert nem volt hús, egyszerűen örvendtünk, ha van egy szelet kenyerünk és egy kicsi olaj, amiben megsütöttük.

– És a klasszikus receptek honnan származnak?

– Gyerekként rengeteg időt töltöttem Makfalván, ahol a nagynéném erős háztartást vitt és szenzációsan főzött. Ezeket a recepteket persze én akkor nem jegyeztem meg, ő tette a dolgát a konyhában, én meg közben megrugdostam a kutyát, kergettem a csirkéket, nyávogtattam a macskát.

– Rossz gyerek volt?

– Égedelem. Engem a fa tetejéről nem tudtak leszedni, és mindig attól féltek, hogy beleesek a kútba. Mindenhová felmásztam, csak a fejem kilencszer volt betörve. Beugrottam a Küküllőbe, és volt, hogy nem akkora volt a víz, mint amire számítottam. De megúsztam. Ebből a közegből származik sok receptem, és amikor már felnőttként kezdtem kicsit tudatosabban táplálkozni, értékelni a természetes élelmiszert, akkor döbbentem rá, hogy a paraszti étkezés, amit ők ott folytattak, az egy nagyon logikus, és nagyon finom étkezés. Azokra az ízekre én azóta is vágyom és megteremtem őket magamnak.

– Ezek szerint nem kifejezetten híve a reformkonyhának és az egészséges életmódnak?

– Kicsit leegyszerűsítve, aki jógázik, annak elég egy kis maréknyi étel, aki pedig díjbirkózó, annak meg kell ennie a disznósültet zsírjában, és a kettőt nem lehet összehasonlítani. Más egy ülőmunkát végző ember életmódja és táplálékigénye, megint más egy sportolóé. Rengeteg divathullám van a gasztronómiában, de ezeket nem szabad kritika nélkül elfogadni, hanem ajánlatos megfontolni, mi az, ami hasznosítható egyénileg. Néhány éve kikiáltották a vajat egészségtelennek, mindenki margarint fogyasztott, mára ott tartunk, hogy a kémiai úton kezelt olajakkal szemben egészségesebbnek számít az állati eredetű zsiradék.

– Szerencsés, hogy itt még sok tiszta élelmiszerhez hozzá lehet férni. Honnan szerzi be az alapanyagokat?

– Velem is előfordul, hogy rosszat vásárolok, de kimegyek a piacra, ismerem a termelőt, mert ez is része a főzésnek, és mindig meglep, ha valaki úgy próbál egészségesen táplálkozni, hogy elmegy a hipermarketbe és megveszi a klónozott, földet sosem látott répát.

– Fontos, hogy egy férfi főzni tudjon?

– Az a férfi, aki nem tud főzni, az balfácán, mert nem tudja ellátni önmagát. Nem olyan nagy dolog megtanulni, ehhez képest milyen az, ha valaki azt mondja, csak teát vagy rántottát tud csinálni? A rántotta a tank tetején is elkészül, ha elég forró, valaki elé ételt rakni és táplálni, egészen  más dolog. Úgy, ahogyan megtanulunk tisztálkodni, fogat mosni, úgy kell megtanulni az élelmiszereinket elkészíteni. Például hiányolom, hogy az iskolai oktatásban nem tanítanak főzést a gyerekeknek. Egy paprikást vagy egy húslevest érdemes tudnia mindenkinek megfőzni, miért ne lehetne megtanítani valakinek azt, hogyan gyúrjon és sirítsen egy jó laskát? Ez persze ott kezdődik, hogy miként szervezzük meg a háztartásunkat, minek kell feltétlenül ott lennie egy jól ellátott kamrában, hogy ne váljunk kiszolgáltatottá a szupermarketek ellenőrizhetetlen kínálatának. Az egészséges életmód csak részben testmozgás kérdése, nagyobb részt azon múlik, hogy mit fogyasztunk, mi kerül minden nap az asztalunkra.

BE

Share Button
Ennyien olvasták: 542

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.