Központ
2017. október 20. péntek, Vendel
Derült
Péntek
Derült
Derült
Holnap
Derült
Eső valószínű
Vasárnap
Eső valószínű

Az Alexandru Papiu Ilarian Főgimnázium

Központ július 10, 2014 Társadalom

Vásárhely első román líceumát budapesti cég építette, és a tervezője is magyar volt

Az Alexandru Papiu Ilarian Főgimnázium

(folytatás előző lapszámunkból)

oaoiu2

A Grünwald és Schiffer építővállalat által kivitelezett épület a Bernády György, az Alexandru Papiu Ilarian, a Krizantémok utca, valamint a Temető utca által határolt négyzetes telken kapott helyet. Négy szintjének helyiségei, a korszakban bevált térszervezési formának bizonyuló E alaprajzra íródnak, mely megoldás az U alakba rendezett struktúra összekötő szárnyának fokozott kiugrású középtömbbel való bővítéséből adódott. Ezen a héten még ennél az épületnél időzünk.

 

Az első román igazgató a tanulmányait Budapesten,  Kolozsvárott és Lipcsében végezte…

Az Al. Papiu Ilarian Líceum első igazgatója a belényesi iskolából érkezett neves filológus, dr. Petru Hetcou volt. Egyetemi tanulmányait Budapesten, Kolozsvárott és a németországi Lipcsében végezte.

1920-ban, felesége halála után, öngyilkosságot követett el, és a görög katolikus temetőben helyezték örök nyugalomra.

A tanodáról tudni kell, hogy működésének első tíz évében tíz igazgatója volt. Az 1926-os évkönyv szerint: „…ez a líceum történetének legsötétebb fejezete… Ugyanakkor azonban megjegyzendő, hogy egyik igazgató idehozatalát, vagy elküldését sem a líceum tantestülete kérte vagy óhajtotta. Ez abból is kitetszik, hogy az elmúlt tíz év alatt itt megfordult igazgatók közül csak egynek szólt ide a katedrája…”.

papiu1

A líceum pedagógusai között találjuk Antallfy Endrét

Az Al. Papiu Ilarian Líceum pedagógusait az erdélyi és regáti iskolákból hívták az intézetbe, ugyanakkor pedig más országokból érkezett tanárok is tartottak órákat a szóban forgó iskolában.  

Erre példa René Larchet, aki egy francia kulturális misszió révén került az országba.

Nemcsak megyei, hanem országos szinten is elismert pedagógusok tanítottak ebben a líceumban.

Közéjük sorolható a ratosnyai származású Antalffy Endre, aki Kairóban tanulmányozta a keleti nyelveket, a híres romántanár, Nicolae Silică, aki több tíz tanulmányt és könyvet adott ki a két világháború közötti időszakban, továbbá Octavian Gheorghiu, aki egy ideig az igazgatói tisztséget is betöltötte, és aki Franciaországban doktorált, majd a bukaresti Luca Caragiale Intézet professzorává nevezték ki, és nem utolsó sorban Dumitru Mărtinas, A moldvai csángók eredete című tanulmány szerzője, vagy Ioan Bojoru földrajz- és természettudomány tanár, aki szintén számos szaktanulmányt publikált a két világháború között.

Volt olyan időszak, amikor az iskola népességének negyedét izraelita tanulók tették ki

A két világháború közötti időszakban a tanulók többsége román volt, és több mint fele paraszti családból származott. Idővel aztán kezdett nőni a más nemzetiségű tanulók aránya, s egy adott ponton az iskolai népesség huszonöt százalékát zsidók tették ki.

A két világháború között kizárólag fiúlíceumként működött a tanintézet.

Sorina Bota állítása szerint a korabeli dokumentumokban fellelhető ugyan néhány lánynév, ezek viselői azonban csak érettségizni jöttek ide, de nem itt végezték a tanulmányaikat. Az iskolába csak a második világháború után fogadták be a lányokat, és 1960-tól magyar tagozata is volt a líceumnak.

Számos fényes elme járt ebbe az iskolába, akik aztán a román művelődési élet jeles képviselőivé váltak. Például Ovidiu Papadima irodalomtörténész, Alexandru Clenciu híres karikaturista, Ion Vlad (később a Kolozsvári Egyetem rektora lett), vagy dr. Ioan Gliga, aki egy ideig a kolozsvári jogi egyetem dékáni tisztségét töltötte be.

Napjainkban pedig Emanuel Stoicával lehet büszkélkedni, aki a Massachusetts Institute of Tehnologyn vált a matematikatudományok doktorává.

Történet 1926-ból, avagy egy kirándulás előkészítése

A már említett A város meséi című könyv szerzője arra is megtalálta a választ, hogy milyen volt az iskola pedagógusainak és tanárainak az élete a két világháború között.

Hű képet fest erről egy, az 1926-os évkönyvben olvasható történet, amely egy olaszországi kirándulásról szól. Mint kiderül, az első évfolyam diákjai nem kevesebb mint nyolc évig gyűjtötték a pénzt erre, és végül csak érettségi után tudtak elmenni a kirándulásra.

Íme, miként írtak erről több mint nyolcvanöt évvel ezelőtt: „…noha az iskolai kirándulások igen fontosak a tanulók tudomány-  és szépérzékének fejlesztésére, illetve az iskolapadban szerzett ismeretek bővítése tekintetében, a romániai és főleg az erdélyi tanintézetekben nem fektetnek kellő hangsúlyt ezekre (…). Hogyan készítettük elő az olaszországi kirándulást? Adományokat kértünk azoktól a tanulóktól, akik részt akartak venni a kiránduláson (…), és így hat év alatt sikerült összegyűjteni csaknem kétszázezer lejt (…). A kirándulást eredetileg az 1926-os húsvéti vakációra terveztük, akkor azonban nem sikerült megejteni, mert nem hagyta jóvá a miniszter (…). Így csak az 1928-as húsvéti szünidőben került rá sor (…). Hatodik nap: húsvét. Kora reggel meglátogatjuk a S. Paolo templomot, majd a Via del Capellén megkeressük az unitus román templomot, amelyben három pap és egy diakónus celebrálja a szertartást. A kórust diákok alkotják. Sehol sem hangzott olyan megindítóan és áthatóan a Krisztus feltámadásáról szóló ének, mint ebben a kis templomocskában (…). Líceumunk első évfolyamának tanulói és az őket kísérő tanárok örök életre hálásak lehetnek azért a fizetségért, amellyel küzdelmes munkájuk megháláltatott. Marosvásárhely, 1930. április 7.”.


Ami megmaradt…

A hajdani épületből csak a díszterem maradt meg eredeti állapotában az 1890-ből származó zongorával, illetve az igazgatói iroda egy része, amelyben van egy masszív fából készült szekrény és íróasztal, még az első világháború előtti időkből.

A fentieken kívül az amfiteátrum és néhány laboratórium is őriz még eredeti elemeket. Az osztálytermeket azonban  több ízben is átalakították, egy időben ugyanis a második emeleten bentlakás működött, a második világháború végéig pedig étkezdeként is szolgált ez a rész.


Mai képek: Nagy-Bodó Szilárd

A régi képekért köszönet  Madaras Józsefnek

 


Share Button
Ennyien olvasták: 185

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.