Központ
2017. december 18. hétfő, Auguszta
Havazás
Hétfő
Havazás
Jórészt felhős
Holnap
Jórészt felhős
Jórészt felhős
Szerda
Jórészt felhős

Az Alexandru Papiu Ilarian Főgimnázium

Központ július 3, 2014 Társadalom

Vásárhely első román líceumát budapesti cég építette, és a tervezője is magyar volt

Az Alexandru Papiu Ilarian Főgimnázium

p1

Erről az iskoláról mindenekelőtt azt kell tudni, hogy ez Marosvásárhely első román líceuma. Ismeretes, hogy több drámai változáson esett át, de mindvégig megőrizte azt a szellemet, amely az elit tanintézetek sorába emelte. Simion Bui tanár rengeteget tud mesélni azokról a kiváló tanárokról, köztiszteletnek örvendő igazgatókról és sziporkázó elméjű tanulókról, akik az évek során híressé tették az Al. Papiu Ilarian Főgimnáziumot. Kezdetben közel 950 ezer koránára becsülték a várható költségeket, végül azonban 210 ezer koronával meghaladták a költségvetést. Az U alakú ingatlan hatvan méter hosszú, 45,5 méter széles, 112 helyiséget foglal magába és nem kevesebb mint 6 ezer négyzetméteres udvarral rendelkezik. Ezen a héten erről az épületről írunk a lapunk olvasóinak…

A tanoda Bernádynak köszönhető

Az épületet Dr. Bernády György polgármester építtette 1914-ben, szecessziós stílusban, az 1908-ban alakult leánylíceum számára.

Az iskola történetéről a Marosvásárhelyi útikalauz című adatgyűjtés szerzői, Fodor Sándor (S.) és Balás Árpád többek között azt említik meg, hogy 1914 és 1918 között hadikórház működött benne. A fent említett szerzők tudni vélik még azt is, hogy 1918-tól a magyar tannyelvű leány-, majd 1919. október ötödikétől a román tannyelvű fiú- és leánylíceum otthona.

A kezdetben I-V. osztályos középiskola 1923-ig nyolc osztályosra bővült. Az 1921-1922-es tanévben a két leánylíceum átköltözött a Bulevárd mellett lévő volt Felsőkereskedelmi Iskola épületébe, és így ezt az épületet a fiúlíceum használta 1940-ig.

p2


Tervbe vett iskolaépítések

A Vár déli oldalán emelkedő utca a felsővárosba vezet, mely az 1900-as évek elején a rendezett városrészt foglalja magába. Keresztes Gyula Marosvásárhely szecessziós épületei című könyvében megemlíti, hogy a vártér rendezésekor három iskola építését vették tervbe. A Kádárok bástyájával szemben Felsőtagozatos leányiskolát, a bástya mellé, illetve a vár keleti fala hosszában a Polgári Iskolát, és a Felső Kereskedelmi Iskolát. Utóbbi a Mészárosok bástyája közelében, főhomlokzatával a Bethlen Gábor sétányra néz, és a Bem tér tizenkettedik szám alatt áll.

A szóban forgó líceumról az Erdélyi Magyar Elektronikus Könyvtárban is írnak. E szerint a négy szintjének helyiségei, a korszakban bevált térszervezési formának bizonyuló, E alaprajzra íródnak, mely megoldás az U alakba rendezett struktúra összekötő szárnyának fokozott kiugrású középtömbbel való bővítéséből adódott. A dísztermet magába foglaló utóbbi épületrészt két újabb helyiségtraktus kapcsolja az oldalszárnyakhoz egy belső udvarpárt is eredményezve.

A különös eleganciára törekvő főhomlokzat igényes felületanyagaival, precíz kivitelű műburkolatával, zománcbevonatú kerámiaszalagjaival válik hangsúlyossá, és 13 tengelyre komponált nyílásainak szigorú szimmetriája csak fokozza a látvány fenséges hatását.

A tömegszervezés nem kimondottan eredeti, a középrizalitos – kiugró középtömbös – megoldás jól ismert variációján alapszik, a műrészletek, az eredetien stilizált oszlop- és pilaszterfők, plasztikus vonalaikkal azonban lefoglalják a tekintetet.

Számos kortárs épület példájához hasonlóan, a marosvásárhelyi Leánylíceum főhomlokzatán is a bejárati zóna jut elsődleges hangsúlyozásra. Ennek érdekében egy öttengelyes rizalit kap itt kialakítást. Középső három tengelyét a kapucsarnok pilaszteres, ikeroszlopos, enyhén sötét bemélyedése foglalja el; az utóbbi felett terjedő emeleti homlokzatok kiemelésére, az árnyékoláson alapuló földszinti megoldás enyhébb változatát ismétli meg a tervező. Így kerülnek itteni helyükre a második és harmadik szint ablaknyílásait közös pannókba foglaló sekélyebb fülkeszerű falbeugrások, melyek egyben az épület leggazdagabb formavilágú részleteit is képezik. Elhatárolásukra két óriásoszlop kellemes arányú és elegáns entázisú törzse szolgál. A közéjük fogott emeleti erkélyajtók ablakfelületeik sprosznis tagolása révén válnak érdekessé. Felettük három vöröses patinájú műkő-dombormű egyazon antikizáló kompozíciót ismétlő puttódíszes példányai figyelhetők meg. Tojásléces ívmezejüket tárcsafrízzel díszített kerámiaszalag szegélyezi, mely jelen pannók teljes kontúrvonalán végigfut, az utolsó szint osztótagos ikerablakait is keretelve.

A századforduló iskolatípusa

A békeévek utolsó éveiben, tehát 1912-1913-ban épült a háromemeletes iskola. Főhomlokzatát falisávok és szabadon álló két oszlop tagolja. A főpárkány fölötti díszek és a padlásemeleti falsíkok, valamint a tört síkú tetősíkok mozgalmassá teszik a hosszú és magas főhomlokzatot.

Alaprajzi elrendezése E forma, ami a századforduló iskolatípusának felel meg. A főbejárat mögött díszes előcsarnok és az első emeleten a díszterem nyert elhelyezést.

A kezdet kezdete

A jelenlegi Alexandru Papiu Ilarian Főgimnázium története az első világháború előtti időkre nyúlik vissza. Egészen pontosan 1911. február 29-én a helyi tanács úgy dönt, hogy emeltet egy épületet a tervezett leánylíceum számára. Egy évvel később a május tizenötödikei ülésén jóvá is hagyta a testület a kiszemelt telken álló négy ingatlan megvásárlására vonatkozó szerződést, és 35 ezer koronából lebonyolították az ügyletet. A kivitelezésért a budapesti Grünwald és Schiffer céget bízta meg az önkormányzat, a munkálatokat pedig a neves tervező Radó Sándor irányította, aki a szecesszió Marosvásárhelyen való meghonosításának egyik fő letéteményese volt.

A negyvenes évek elején a líceum megszakítja tevékenységét

A leírtakból még az is kiderül, hogy 1940 és 1944 között az épületben a kereskedelmi iskola és tanítóképző működött, míg a Papiu Líceum megszakítva tevékenységét, a nagyenyedi Titu Maiorescu Líceumba költözött át. Az 1944-1945-ös iskolai évet Állami Román Líceum néven kezdte meg, de már a következő évtől ismét Alexandru Papiu Ilarian nevét vette fel. Az 1960-1961-es iskolai évtől a Bolyai Farkas Líceum osztályainak egy részét ide helyezve át, létrehozták a magyar tagozatot is.

Ismeretes az a tény is, hogy az iskolaépületben működött az 1951 decemberében létesült

Fémipari és Energetikai Szakmai Iskola, amely 1956-ban beleolvadt a Dózsa György utcai Fémipari Iskolába.

Az iskola a magyar állam felügyelete alá kerül!

A leánylíceumban 1913. szeptember elsején indult be az oktatási tevékenység, és az intézmény első igazgatója Szerény Károly volt. Az első világháború okozta nehézségek miatt 1916-ban úgy dönt a helyi tanács, hogy átadja az épületet a Vallás- és Közoktatási Minisztériumnak, így tehát a magyar állam felügyelete alá kerül. Még ugyanezen év augusztusában Románia belép a háborúba, s a román hadsereg nagy rohamban nyomul előre, elfoglalva több erdélyi várost, köztük Brassót, Sepsiszentgyörgyöt és Lugost is. Eljutnak Szászrégenig és elfoglalják Görgényhodákot, Libánfalvát. A fent jelölt időszakban a marosvásárhelyi leányiskola épületének egy része – amint azt már említettük – hadikórházként szolgált, és gyakorlatilag csak a második emeleten és a manzárdhelyiségekben tartottak órákat.

A Maniu-féle kormányzótanács rendelete

Az 1918-as egyesülést követően egy éven át Erdély autonóm tartomány volt, és a Iuliu Maniu Kormányzótanács, illetve a Nagy Nemzeti Tanács irányította. Az előbbi adta ki azt a rendeletet, miszerint Erdély fontosabb városaiban román líceumokat kell létesíteni.

Marosvásárhely első román nemzetiségű kormánybiztosa, Ioan Vescan a leánygimnázium impozáns épületét szemelte ki a jövendőbeli Al. Papiu Ilarian fiúlíceum számára…

A magyar igazgató a felszólítás dacára  sem akarja átadni az intézményt

A rendelkezésünkre bocsátott dokumentumokból kiderül, hogy 1919. január huszonkilencedikén Ioan Vescan küld egy átiratot Szerény Károly igazgatónak, amelyben felszólítja, hogy adja át az épületet a Ștefan Rusu esperes, Gheorghe Târnăveanu, Ioan Roman és Ștefan Pantea alkotta bizottságnak, bútorokkal és oktatási segédanyagokkal együtt. Itt kezdődtek a problémák, az igazgató ugyanis semmiképpen nem akarta átengedni az ingatlant, mondván, hogy az az önkormányzat tulajdonát képezi. Ellenszegülése azonban hiábavaló volt, a bizottság ugyanis átvette az épületet, leltárt készített a benne levő bútorokról és segédanyagokról, és elküldte a dokumentumokat a kormánybiztosi hivatalhoz. 1919. február huszadikán Ioan Vescan prefektus értesíti a Kormányzótanácsot az épület átvételéről, és továbbítja a leltári jegyzéket meg a jegyzőkönyveket, remélve, hogy a következő tanév elején, vagyis szeptember elsején beindul az oktatás az intézményben. Ez azonban nem így történt.

Maros megye első román líceuma…

Csak 1919. október ötödikén kezdődött el a tanítás az épületben, az ingatlan átvételével kapcsolatos nézeteltérések pedig négy év múlva oldódtak meg, amikor Emil Dandea vette át a vezetését, és nőtt a román tanácsosok száma a helyi tanácsban.

Az Al. Papiu Ilarian Líceum volt tehát Maros megye első román líceuma. Az első évfolyam hat osztálya kettőszázharmincnyolc tanulót számlált, ami elég nagy szám ahhoz képest, hogy az iskola 1926-ban megjelent egyik évkönyve szerint „…a székelység fővárosa, Marosvásárhely volt Erdély leginkább elmagyarosított városa…”.

Ugyanebben az évkönyvben olvasható még, hogy: „…a líceum fontosságát támasztja alá az is, hogy működésének első évében neves személyek tettek látogatást ide (…), 1919-ben itt járt I. Ferdinánd király. A királyi vagonban adott vacsorára az iskola igazgatója, Petru Hetcou is hivatalos volt (…). 1920. júniusában pedig meglátogatta a líceumot Maros megye egyik híres szülötte, dr. Miron Cristea, aki abban az időben Románia főérseke volt.

A régi képekért köszönet Madaras Józsefnek


Share Button
Ennyien olvasták: 292

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.