Központ
2017. december 13. szerda, Luca, Otília
Eső
Ma
Eső
Borús
Holnap
Borús
Eső valószínű
Péntek
Eső valószínű

Az anyanyelvhasználat az egyetlen irány, ami mentén megmaradhatunk”

Pál Piroska július 22, 2016 Társadalom

Beszélgetés Szigeti Enikővel, a Civil Elkötelezettség Mozgalom elnökével

Bár a nyári pihenőszabadságok ideje van, a CEMO irodájában egyáltalán nincs vakációs hangulat. Amikor beléptem, épp az egyik munkatársuk telefonálgatott Maros megye többségben magyarlakta és RMDSZ-es elöljáró által vezetett településeinek polgármesteri hivatalaiba, ahová – a kisebbségi nyelvi jogok érvényesülését figyelendő – előzetes tájékoztatási kérelmet nyújtottak be. Mint kiderült: az esetek 30%-ában iktatni sem voltak hajlandóak a kérelmüket, de volt olyan kistelepülési polgármester, aki a nyomást gyakorló telefonbeszélgetés közben lajstromozta az iratot… Szigeti Enikőt, a CEMO elnökét keresem interjúért, aki máris magyarázza: aki nem iktat, törvényellenesen jár el, és a közigazgatási bírósághoz fordulnak jogorvoslatért. Mivel más témák is érdekelnek, bele is vágunk.

szigeti1

Szinte napra pontosan három éve függesztették ki a Dr. Bernády György Általános Iskola homlokzatára a névtáblát, amely tanintézmény elnevezésében a CEMO-nak elengedhetetlen szerepe volt. Akkor ön azt nyilatkozta, hogy „ez nem csak egy magyar iskolanevet jelent majd, hanem óriási áttörést is a város magyar közösségének, de a civil kurázsi szempontjából is fontos lépés. Az ügy sikeres kimenetele precedensértékű és irányt szabó mozzanat lesz.” Mi történt az elmúlt 3 évben? Változott-e Vásárhelyen a civil politizálás?

A Bernády-ügyben általunk alkalmazott érdekérvényesítő módszer a felhatalmazás nevet viseli, és ezt a nehéz és fárasztó eljárást tudatosan választottuk. Ennek értelmében a szaktudással rendelkező emberek átadják az ismereteket a közösség tagjainak, akik ezután részt vállalnak a munkában. A módszer nem mellékes üzenete, hogy egy szervezet, vagy kétszemélyes csapat szaktudása ellenére sem tud áttörő eredményeket elérni a közösség bevonása nélkül. Ez az eljárás a Bernády-ügy esetén nagyon sikeresnek bizonyult, hisz a majdnem három évig tartó munka alatt a civilek csoportja nem változott, motiváltak maradtak végig, és ez fantasztikus eredmény a mi területünkön, mert iszonyú nehéz bevonni az önkéntes érdekérvényesítő munkába a társadalom tagjait. Egyébként Közép-Kelet Európa-szerte példaértékű, amit 3 év alatt végigvittünk. Azóta is tovább alkalmaztuk ezt a módszert a kétnyelvű utcanévtáblák esetében, ahol a civil kurázsi erősödött ugyan, viszont a hatóságok közbelépése, a büntetések teljesen más irányba terelték az ügyet.

Az utóbbi években sajnos a létező emberi kapacitás ellenére sem indult egyéb civil kezdeményezés a városban, igaz a politikai elit jelenléte sem tesz jót az efféle szerveződéseknek. Üdítő példa volt az elmúlt héten szervezett Berek-party, ahol a szóban forgó utcában folyó beruházás egyéves születésnapját „ünnepelték”, és meg is lett az eredménye: a héten már munkagépek lepték el a területet. Az embereknek meg kell érteniük, hogy mindig van hatása a munkának, ha látszólag nincs is eredménye, akkor is önszerveződtünk, összefogtunk és felfedeztük, hogy közösek a problémáink, és hogy két ember több, mint egy. Ezt a hatóságok is tudják és tartanak is ettől. Ám a rossz hír, hogy annak is van effektusa, ha nem csinálunk semmit, ennek viszont negatív előjelű hatása van…

A CEMO stratégiai pereket indított, többek között a marosvásárhelyi polgármesteri hivatal ellen a kétnyelvű utcanévtáblák kihelyezésének elmulasztása miatt.  Járható útnak látja ezt a fajta érdekérvényesítést?

Hogy járható-e vagy sem, nem tudjuk megmondani, mert Romániában még sosem alkalmazták, de minket ide vittek az ügyeink. Más országban viszont tesztelték, például a katalánok. Kanadában is volt erre példa. Románia büszke arra, hogy erős a kisebbségvédelmi törvényi háttere, valamint nemzetközi egyezményeket is ratifikált, és emiatt a stratégiai perek erőssége, hogy felszínre hozza a jogi normák hiányosságait, az alkalmazási problémákat, bebizonyíthatja, hogy csak papíron léteznek ezek a törvények. A gyengeségei, hogy hosszadalmasak, sokba kerülnek és nem váltja ki az aktivista munkát. Emellett pedig körültekintően kell összeállítani a peranyagot, nehogy negatív precedenst teremtsünk. Ezek a perek ősszel jutnak el a bírósági szakaszba.

A helyi rendőrség személyzetpolitikája miatt is eljárást indítottak, ugyanis kevés a magyarul tudó rendőr, és az intézmény a feliratozásban sem tartja tiszteletben a kétnyelvűséget. Most hol tart az ügy?

Mivel az intézmény illetékesei a diszkriminációellenes tanács felszólítására azt válaszolták, hogy számos magyar személy dolgozik a rendőrségen, igényeltem az alkalmazottak és az általuk betöltött tisztségek listáját. Egyelőre megtagadták a lista kiadását, arra hivatkozva, hogy azok titkosítottak. Ez természetesen nem így van. Ha továbbra sem bocsátják rendelkezésünkre, a közigazgatási bírósághoz fordulok. Annyit belső információkból megtudtam, hogy gyűlést hívtak össze, ahol felmérték, hányan ismerik a magyar nyelvet, hisz ők is tudják, hogy sokkal többet kell „adniuk” a magyaroknak. Arról is beszélnek, hogy egy-két magyar személyt kellene alkalmazniuk a rendőrség adminisztratív személyzetébe, de én úgy vélem: nem szabad megelégedni ezekkel a félmegoldásokkal, hanem folyamatos nyomás alatt kell tartani az intézményt, így lehet eredményt elérni.

szigeti2

Ön mindig hangot adott politikai és politikusokról alkotott véleményének. Miként vélekedik a parlamenti választások potenciális jelöltjeiről?

Valójában teljesen mindegy, kik szerepelnek azon a listán, hiszen az RMDSZ-en kívül senki másnak nem volt beleszólása annak kialakításába. Tulajdonképpen diktatúrához hasonló helyzetben vagyunk, mert monopolhelyzetben lévő szervezet vezeti a közösséget politikailag és nemcsak, hisz a hatása az oktatástól az egyházig megtapasztalható, és ez a hatás nem pozitív vagy közösségerősítő. Ha ilyen esetben nincs civil kontroll vagy kritikai gondolkodás, annak nagyon rossz következményei lehetnek. A romániai magyar közösség óriási demokráciadeficittel küzd: nincs lehetősége megválasztani a politikai elitjét, az eléje tolt listára voksolhat, vagy otthon ül. Ebből a szempontból a román közösség nagyobb demokráciamutatókkal rendelkezik, hiszen a többpártrendszerből fakadóan megvan az illúziónál nagyobb lehetősége, hogy választhat, nem csak szavazhat. Sajnos az RMDSZ-képviselők nem sokat tudnak felmutatni 25 év parlamenti képviselet és a kormányzati szerepvállalás mellett. Sőt. Nem erősödött meg a közösség pozíciója, gazdaságunk sem virágozott fel.  Nagyon fontos tudni azt is, hogy az RMDSZ által a közigazgatásba vagy állami intézményekbe kinevezett vezetők munkaköri leírásában nem szerepel egyetlen olyan mondat sem, amely a magyar érdekvédelmet jelentené. Például egy RMDSZ által delegált magyar főtanfelügyelő-helyettes hatásköre nem tér ki olyasmire, ami kizárólag a magyar gyerekek érdekeit képviselné, tehát ugyanaz a munkája, mint Caracalban Petrutának. De általánosságban véve: a rendszerben lévő embereknek nincs érdekvédelmi feladatuk, így a magyar közösség szempontjából a munkájuk eredménye nulla.

Milyen reményeket fűz a marosvásárhelyi önkormányzati képviselőtestület új tagjainak munkájához?

Nem fűzök túl nagy reményeket ehhez a frakcióhoz, de hát az elődeik sem végezték el a feladatokat. A velük való beszélgetéseim során mindenikük azt mondta, hogy ők tanácsosok egy román közigazgatási rendszerben, és nekik nincs plusz érdekvédelmi feladatuk. Csodálkozásomat pedig nem értették. Ezt tudva a soron következő választásokon bármilyen román pártra adhatom a voksom, mert ők is ugyanannyit tesznek a közösségünkért. A tanácsosoknak elképzelésük sincs, hogyan lehetne például a tanácsüléseken a kétnyelvűséget megvalósítani, és tizedrangú kérdésként tekintenek rá. Ezzel az a probléma, hogy amikor egy érdekvédelmi szövetség önmagát a magyar közösség létezésére építi, de a tagjait nem készíti fel arra, hogy mit jelent a „magyar szempont” a közigazgatásban, akkor a saját léte valójában teljesen más okokra épül… Ennek tükrében, úgy gondolom, az RMDSZ-nek a teljes létjogosultságát, szerepét kellene újragondolnia, nem olyan látszatmegoldásokkal kellene kecsegtetnie a polgárokat, hogy fiatalítás vagy több nőjelölt lesz a listákon.

Egyesek szerint az ön vesszőparipája „fontosabb dolgok helyett” az anyanyelvhasználat. Miért tartja ezt a legfontosabbnak?

Egyszerű a válasz: mert más megkülönböztető jelünk nincs. Ugyanahhoz a kultúrkörhöz tartozik a két nemzet, a román és a magyar is, ha pedig kiemeljük a közösségből a nyelvet: beépültünk. Azért kell hangsúlyos szerepet fektetni az anyanyelvhasználatra, mert ez az irány, ami mentén meg tudunk maradni. Más nincs. Erre épül az oktatás, a kultúra és minden egyéb. Szinte nevetséges, hogy 16 évvel a nyelvhasználati törvény megjelenése után arról szól a történet, hogy felszegezzük-e a kétnyelvű táblát vagy sem. Ennél sokkal előbbre kéne járjunk…

A Facebookon kritikával illette a Forgatagot és annak esetleges vagy nem létező közösségépítő funkcióját. Mit kifogásol az eseménnyel kapcsolatosan?

Az összes hasonló eseménnyel az a gond, hogy nem erősítik a közösséget. Ez egy ötnapos kulturális esemény, amely – ha közben jól is érezzük magunkat – folyamatosan fenntartja az üzenetet, hogy a városon kívül kell megszerveznünk. A másik problematikus tény, hogy a rendezvény jobbára magyarországi adófizetők pénzéből jön létre. Ennek mi az üzenete? Hogy nem tudunk saját adólejeinkből programokat szervezni, vagy nem tudjuk rávenni a román államot, hogy támogassa a kisebbségek rendezvényeit? Ez egy biznisz, aminek a fenntarthatósága megkérdőjelezhető, hiszen mindig külső forrásoktól függ. Bulizással még nem erősödött meg a világon egyetlen közösség sem, kemény munkával, áldozathozatallal, csatákkal annál inkább. Bizonyára pillanatnyilag felemelő érzés a koncerteket végighallgatni, de ezen események hatása pont addig tart, amíg összepakolják a díszleteket. Sehol a világon nem életképes példa, hogy nagy összegű külföldi támogatásból létrehozott kulturális programoknak a hatása olyan erős lett volna, hogy a közösséget megerősítette volna pozíciójában. Elszegényedő, perifériára szorult közösség számára ezt a pénzt ilyesmire elkölteni elég nagy meggondolatlanság. Viszont van erőssége is: egy-egy esemény olyan személyek nevéhez kapcsolódik, akik a későbbiekben politizálni szeretnének, és ehhez közösségépítő imázst alakítanak ki maguknak.

Mi lehet az oka a társadalom közügyek iránt tanúsított apátiájának? Nem csak a választások iránt érdektelen a lakosság több mint fele, de más őket érintő, jelentős ügyekben sem foglalnak állást aktívan. Változtathat-e ezen valami, valakik, vagy ez már „vesztett ügy”?

Tény, hogy a szocializmus, kommunizmus elnyomta az emberekben ezt az ingert. Szomorú látni, hogy a politikai elit jelenleg is erősíti a passzivitást, vagy elhallgattatja azokat, akik beszélni akarnak. Ez a demokráciadeficit iskolapéldája. Azért kiemelném, hogy a magyar közösség sokkal apatikusabb a románnál. Konkrét példaként: létezik egy egyszerű telefonos alkalmazás, Civic Alert, jó eszköz arra, hogy a lakosok jelezzék különböző intézmények irányába, ha bármilyen hiányosságot tapasztalnak. A Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatalba kizárólag román személyek küldtek ilyen észrevételt. Ez mutatja, hogy ők sokkal otthonosabban érzik magukat a városban, magatartásukkal jobban erősítik a demokratizálódó folyamatokat, mindamellett, hogy a történelem során erősebb volt a magyar közösség társadalmi felelősségvállalása. A polgárok „felrázásának” felelőssége ugyan jöhetne a civil szervezetek irányából, de sajnos nagyrészüket a politikum becsatornázta, és maguk is a passzivitást választják, megerősítve a monopolhelyzetben lévő politikai szereplőket. Leegyszerűsítve: abszolút senki nem kritizálja az RMDSZ-t. Ám amíg mi, a civil szervezetek nem gyakorlunk nyomást az RMDSZ-re mint állami szereplőre, addig mi is a passzivitást erősítjük.

Share Button
Ennyien olvasták: 1199

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.