Központ
2018. február 26. hétfő, Edina

Az atomkutatás nem olyan veszélyes, mint híresztelik!

Nemes Gyula február 5, 2018 Társadalom

– Interjú Osváth Jenő atomkutató mérnökkel –

Ön több évtizeden át dolgozott az atomkutatásban. Milyen volt a kutatás, amikor elkezdte és milyen manapság? Honnan hová fejlődött az idő folyamán?

Mikor én elkezdtem a kutatást, még úgy tudtuk, hogy atomok alkotják a világunkat, ma már tudjuk, hogy az atom is részeire bontható. Akkor beszéltünk atomfizikáról, ma már atommagfizikáról. Ebben a tudományban is úgy alakult, mint más tudományokban: egyes technikák, az ipar fejlődése hozta maga után az atomkutatás fejlesztésének szükségességét is. Esetünkben besegített a haditechnika, az autó- és a repülőgyártás fejlődése, az orvostudomány, a számítógép-technika, az elektronika innovációja, amik mind-mind az atomkutatás fejlődését vonták maguk után. Amikor például én elindultam a pályán, még nem létezett tomográf, csak röntgen.

A kutatás komoly hozzáállást és csapatmunkát igényel

Miért fontos az atomot részeire bontani? Nehéz ezt megtenni?

A Genfi Atomkutató Intézetben több éven át dolgoztak azon, hogy olyan légüres teret állítsanak elő, amilyen a világűrben létezik, amelyben aztán hetekig-hónapokig forgatják a részecskéket ahhoz, hogy a megfelelő sebességet elérjék az ütköztetéshez. De ehhez óriási energiára van szükség. A tudósok egyik törekvése, hogy az úgynevezett ősanyagot megtalálják, amelyben már semmi nukleáris nincs. Mert a részecskéket addig lehet bontani, ameddig már semmi súlyuk nincs, már csak egy információ, egy rezgés. Ezt ma már biorezonancia elnevezés alatt alkalmazzák is az orvostudományban. Eljön az az idő, amikor az orvosok már távolról fogják tudni kezelni betegeiket hullámok, rezgések segítségével. Ez szerintem a jövő tudománya.

Köthetők-e felfedezések, kutatási eredmények az ön nevéhez?

Az egyszerű dolgok a tudományban már fel vannak fedezve, nehéz újat hozni. Nekem életem során kilenc külföldi szerződésem volt. Darmstadban például két évet dolgoztam együtt Nobel-díjas tudósokkal. Szerintem nem az a lényeg, hogy ki mit fedezett fel, hanem az, hogy be tud-e illeszkedni egy kutatócsoportba. A nagy felfedezések csak úgy jönnek, ha kutatócsoportok állnak össze, és több évig dolgoznak együtt egy-egy megvalósításon. Ez ma már komoly hozzáállást és tömegmunkát igényel.

Az atomenergia – főleg laikusok körében – eléggé vitatott téma. Ön szerint miért veszélyes vagy miért veszélytelen ezzel foglalkozni?

Én magam 60 évet dolgoztam radioaktív környezetben, ma 86 éves vagyok, de ennek semmi káros hatását nem érzem. Tudomásom szerint a volt kollégáim közül, akikkel évtizedeket együtt dolgoztam, senki nem halt meg rákba. Az én megfigyelésem szerint azok, akik a bányában vagy öntődében dolgoztak, hamarabb meghaltak, mint azok, akik az atomkutatásban tevékenykedtek. Ha nem történik valamilyen katasztrófa, nincs semmi veszély. Csernobil az egy egészen más történet, ott egy kémiai robbanás történt, amelynek során kb. 300 tonna uránium került ki a környezetbe és szennyezte azt. De a működő atomerőművekben, kutatóállomásokon semmi baleset nem történt.

Az emberi metabolizmus hozzászokott egy bizonyos fokú radioaktív sugárzáshoz

De mi van a rákkeltő hatással vagy az atomfegyverekkel?

Az emberek félnek a ráktól, de arra nem figyelnek például, hogy mennyi autófüstöt szívnak be, hogy mennyi kodifikált ételt esznek, hogy milyen káros hatása van a műanyagtárolásnak és így tovább… A vásárhelyi kombinátról ne is beszéljünk! Az atomkutatás nem olyan veszélyes, mint ahogy híresztelik! Japán felmérések szerint az emberi metabolizmus már hozzászokott egy bizonyos fokú radioaktív sugárzáshoz, sőt bizonyos mértékben szükséges a szervezet megfelelő működéséhez. Hogy mi a véleményem az atomfegyverekről? Sajnos vannak ilyenek, ami riasztó. Ezelőtt kétezer évvel, amíg karddal, tőrrel lehetett bozótot irtani, zöldséget szeletelni és sok hasznos dolgot végezni, addig lehetett vele hadakozni és ölni is. Ugyanígy az atomenergiát is lehet nagyon sok hasznos dologra használni. De azt se felejtsük el, hogy ma már az atombombánál sokkal veszélyesebbek a kémiai vagy az elektronikus fegyverek.

Ön 2009-ben az Országos Nukleáris Fizikai és Mérnöki Intézet kutató főmérnöke díszoklevelet vehette át abból az alkalomból, hogy a Sapientia EMTE marosvásárhelyi Műszaki és Humán Tudományok Kara a tokiói műszaki egyetemmel az International Physics House keretében megnyitotta azt a tudománytechnológiai kutatólaboratóriumot, amely elsősorban a rákkutatásban hivatott előrelépéseket tenni. Minek köszönheti ezt?

Több alkalommal dolgoztam együtt japán tudósokkal, jól ismertek engem is és a tevékenységemet is. Egy alkalommal azt kérdezték, miben tudnának nekem segíteni. Azt mondtam, hogy azt szeretném, ha szülővárosomban tennénk valamit az orvostudomány fellendítése érdekében. Ezt követően eljöttek Marosvásárhelyre, szétnéztek, és ők ajánlották az atomkutató-laboratórium felállítását, felszerelését, beindítását. Sőt, azt is felajánlották, hogy diákokat visznek el és képeznek ki. A japánok 40 tonnányi berendezést küldtek, amit sikerült is felszerelni. Sajnos azonban a későbbiek során a program elakadt, a további közreműködésem a kollégákkal ellehetetlenedett.

Névjegy: Osváth Jenő (1932, Székelyvaja) atomkutató mérnök. Fémipari szakközépiskolát Marosvásárhelyen végzett, majd a bukaresti Politechnikai Intézetben szerzett mérnöki oklevelet. Az Electromontaj vállalatnál kezdte el a munkát, majd a bukaresti Atomfizikai Kutatóintézet alkalmazottja volt nyugdíjazásáig. Szakterülete a részecskegyorsítók építésének technológiája, fizikája és alkalmazása. Szaktanulmányai hazai és külföldi szakfolyóiratokban, országos és nemzetközi tudományos rendezvények gyűjteményes köteteiben jelentek meg román és világnyelveken.

Share Button
Ennyien olvasták: 547

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.