Központ
2017. november 24. péntek, Emma
Eső valószínű
Péntek
Eső valószínű
Helyenként felhős
Szombat
Helyenként felhős
Borús
Vasárnap
Borús

„Az egyháznak távol kell tartania magát a pártpolitizálástól”

Nemes Gyula augusztus 28, 2017 Társadalom

– Interjú Jakab Istvánnal, a Maros-Mezőségi Református Egyházmegye esperesével –

2012. november 15-én megjelent lapszámunkban Jakab István református lelkipásztort, a Maros-Mezőségi Református Egyházmegye frissen megválasztott és beiktatott esperesét mutattuk be. Vezetése alatt az elmúlt öt évben sok minden történt az egyházmegye életében, számos új kezdeményezés kelt szárnyra és működik jó eredménnyel. Munkásságának elismeréseképpen idén március 15-én magyar állami kitűntetésben részesült. Ezúttal arra kértük az esperest, vázolja az egyházmegyében az utóbbi években történteket, de beszélt az egyház és a politikum kapcsolatáról is.

Kérem, foglalja össze, milyen rendezvények zajlottak a Maros-Mezőségi Református Egyházmegyében az utóbbi években, illetve milyen új programokat sikerült beindítani esperessége kezdete óta?

– Több esemény, program indult el az utóbbi néhány évben, és látjuk most már ezeknek az eredményességét is. Egyik kezdeményezésünk volt a reformáció ünnepének egyházmegyei szinten, majd a Marosi Református Egyházmegyével közösen való megünneplése. Már 2013-ban közösen tartottuk a Kultúrpalotában az ünnepséget, amelyen részt vettek és vesznek mindkét egyházmegye gyülekezetei. Azt látjuk most már négy év távlatából, hogy erre van igény, és az emberek szívesen eljönnek egy ilyen nagy közös rendezvényre. Idén a reformáció 500 éves évfordulója kapcsán ki szeretnénk terjeszteni úgy, hogy a négy Maros megyei egyházmegye együtt ünnepeljen, október 14-én a Sportcsarnokban.

–  Tudomásom szerint az ifjúság fontos szerephez jut az egyházmegyei életben.

– Igen. Az ifjúsági zenekarok tevékenysége dicséretes, rendszeresen szervezünk adventi ifjúsági fesztivált Várom az urat, valamint Várjuk a Krisztust cím alatt. Bár nem mi rendezzük, de részt veszünk minden évben az Égjen a lángon is. A konfirmándustalálkozót minden évben megszerveztük, majd azt közvetően a tábort is egyházmegyénk frissen konfirmált ifjai számára. Meg kell említenem az egyházmegyei sportnapokat is, amit idén már 5. alkalommal tartottunk. Egészen új kezdeményezés a Jézus él ifjúsági zenefesztivál húsvét ünnepét követően a Kultúrpalotában, amellyel szeretnénk hagyományt teremteni. Természetesen rendszeresen zajlanak a már hagyományos ifjúsági konferenciák és ifjúsági istentiszteletek. Ezenkívül voltak Biblia- és Kátéismereti vetélkedők is.

Ön mint egyházi író, könyv- és lapszerkesztő is ismert személyiség.

– Örvendetesnek tartom, hogy a Kéve egyházmegyei havilapunk most már több mint négy éve rendszeresen megjelenik. Ugyanakkor két könyvet is sikerült kiadni az elmúlt évek során: első kötetünk egy prédikációs könyv volt, amelybe az egyházmegye lelkészei írtak minden vasárnapra egy igemagyarázatot a Református Biblia olvasókalauzban kijelölt ige alapján. Majd a Reformáció 500 éves évfordulójára sikerült kiadnunk egy, a Heidelbergi Káté alapján íródott áhítatos könyvet.

Milyen eseményekre kerül még sor az egyházmegyében?

– A már hagyományos nőszövetségi, presbiterszövetségi konferenciák mellett rendszeresen tartunk lelkipásztori alkalmakat. Ezek mellett vannak csendes napok, kötetlen együttlétek. Idén zajlik a Reformációi Életlánc program, ami abból áll, hogy minden egyházmegyén belüli gyülekezet meglátogat egy másik gyülekezetet. Évről évre megrendeztük és idén éppen ezen a héten zajlik a Kis- és szórványgyülekezetek gyermekbibliahete.  Ezen 80-100 gyermek vesz részt, a KOEN programot követve. De van bibliaiskola az asszonytestvérek számára, nyáron egyhetes tábor keretén belül.

Szívembe zártam Galambodot, de az udvarfalviaknak is van hely!

Március 15-én a Magyar Érdemrend Lovagkeresztje magyar állami kitüntetést vehette át. Hogyan fogadta?

– Indoklásuk szerint közösségépítő, szórványközösségekben végzett munkámért, egyházi tevékenységemért kaptam.  Meglepetésként ért ez a díj, a mai napig nem tudom, miért épp rám esett a választás. De hálásan veszem, és köszönettel tartozom a magyar államnak, hogy figyelemmel kíséri az egyházi életet. Jól esik, hogy az embert egyáltalán észreveszik, hogyha pedig még kitüntetésben is részesítik, azzal még buzgóbb szolgálatra kötelezik. Ezt a díjat úgy fogom fel, hogy egész egyházunknak, egyházmegyénk lelkipásztori közösségének szól és, nem kevésbé a galambodi gyülekezetnek is.

Vasárnap, augusztus 20-án az udvarfalvi református gyülekezet lelkészévé iktatták. Milyen érzések közt vette át az udvarfalvi egyházközséget?

– Felemelő alkalom volt, Ft. Kató Béla püspök úr iktatott be. Örömöt, bizalmat, reménységet kaptam az udvarfalvi gyülekezettől. Nehéz volt megválni Galambodtól 20 év szolgálat után, nagyon a szívembe zártam az ottani gyülekezetet, de amint a beiktató alkalmával is elmondtam, van még bőven hely a szívemben az udvarfalviak számára is. Könnyek közt jöttünk el Galambodról, de nagyon jó érzés volt itt, Udvarfalván már az első pillanattól kezdődően nyitottságot és szeretetet tapasztalni a gyülekezeti tagok részéről. Áldott örökséget kaptam Szabó Árpád lelkipásztor elődömtől: egységes presbitériumot, lelkes ifjúsági közösséget, örömmel szolgáló nőszövetséget, az Erdély-szerte ismert Reménység ifjúsági együttest, kórust.

Mi együtt szeretnénk messzire jutni!

Az egyház és a közélet kapcsolatát sokféleképp értelmezik. Ön szerint mi a helyes megközelítése a kérdésnek?

– Ez mindig is egy bonyolult kérdés volt és az is marad. Vannak közös ügyeink, amelyben együtt kell működnünk, ez nem lehet kérdés. Hogy adott esetben hogyan ítéli meg a társadalom az egyház és politikum kapcsolatát, arra mindig érdemes odafigyelni. Van, aki azt szeretné, hogy jobban implikálódjon az egyház a politikai életbe, mások meg, hogy egyáltalán ne. Valahol meg kell találni a helyes mértéket, nem szabad az egyháznak nagyon belemerülni a napi politikába, de nem is szabad teljesen kívül maradnia. A pártpolitizálástól viszont távol kell tartania magát. Azt viszont nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy a közügyekkel való foglalkozás, valamilyen szinten politizálást is jelent, és az egyháznak nemcsak az egyén, hanem a közösség ügyeivel is foglalkoznia kell. Erre nem a társadalomtól, hanem megbízó Urától van mandátuma. Az elmúlt évek során az volt a tapasztalatunk, hogy viszonylag ez a kapcsolat kedvezően alakult. Jó kapcsolatom volt a politikai élet képviselőivel, akár az erdélyiekkel, akár a magyarországiakkal. Mindezek mellett, úgy hiszem, az a helyes, ha a lelkész megmarad lelkésznek, a politikus pedig politikusnak! Mi, lelkipásztorok nem politikusok, nem diplomaták, hanem Jézus Krisztus nagykövetei vagyunk!

Voltak-e aggályai, félelmei esperessége elején? Hogyan sikerült ezeken átlépni?

– Tartottam attól, hogy megválasztanak, és közösségem tagjai csak várni fogják, hogy miként mennek a dolgok „veled, de nélkülünk”. Hála Istennek ez nem így történt, sőt, azt kell tapasztalnom, hogy az idő előrehaladtával az együttműködés egyre szorosabb. Mindenkinek, aki dogozni szeretne egyházmegyei szinten is, megvan a lehetősége erre, én szívesen közreműködöm minden kollégával, presbiterrel, és azt tapasztalom, hogy a közösség ezt kellő módon értékeli is. Eddig, ha támogatóra, segítségre volt szükség, mindig megtaláltam a megfelelő embert. Van egy mondás: aki gyorsan szeretne haladni, az menjen egyedül, de aki messze szeretne eljutni, az keressen magának társakat. Mi együtt szeretnénk messzire jutni!

Share Button
Ennyien olvasták: 364

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.