Központ
2017. december 16. szombat, Etelka, Aletta
Hóesés valószínű
Szombat
Hóesés valószínű
Borús
Holnap
Borús
Hózápor
Hétfő
Hózápor

Az egyik legszebb: a Keresztelő Szent János Plébániatemplom

Központ december 19, 2013 Társadalom

Az egyik legszebb:
a Keresztelő Szent János Plébániatemplom

p2

A kéttornyú templom Vásárhely főterének legimpozánsabb barokk épülete. Kettős tornyával, barokk toronysisakjával, méreteivel és szépségével lenyűgöző. Építését 1728-ban kezdték el a jezsuiták Keresztelő Szent János tiszteletére. Azon a helyen épült, ahol 1702-ben egy fából készült kápolna állott, melyben 1707-ben II. Rákóczi Ferenc is hallgatott misét. A harangok Mária Terézia idejéből valók.

Az impozáns épület Te Deumnak ad helyet

Mielőtt visszalépünk az időben, talán az lesz a legjobb, ha Pál-Antal Sándor meglátásával kezdjük el a Keresztelő Szent János Plébániatemplom bemutatását. Ez azért fontos, mert a történész mondja el, hogy a templom megépítése előtt néhány esztendővel mindössze öt római katolikus felekezetű lakosa volt a kálvinista Marosvásárhelynek. Ez volt az első impozáns épület a háromszáz évvel ezelőtti városközpontban. Pál-Antal Sándor tudni véli, hogy itt tartották a Te Deumot az egyik erdélyi fejedelem megválasztása után. A római katolikus, avagy a kéttornyú templom történetére minden marosvásárhelyi lakos büszke lehet – jelenti ki még a történész.

p1


A templomban több kápolnát találni.  Mindegyiknek külön oltára van.

A rendelkezésünkre bocsátott információkból kitűnik, hogy az építési munkálatok 1728 nyarán kezdődtek el és 1750-ig tartottak. Előbb a szentélyt húzták föl és fedték be, így már a kezdetektől lehetett misét celebrálni benne. Azután következett a templomhajó, majd pedig a két torony. Ezeket 1734-ben kezdték el építeni. Hat évvel később az egyik torony teteje leomlott, és azt újra kellett építeni.

A neobarokk stílusú templom tervét a Schwalbachból származó kolozsvári kőművespallér, Conrad Hammer készítette, aki a kolozsvári jezsuita templomot is tervezte. A szentélytől kiindulva, a templom északkeleti oldalán több kápolna sorakozik, mindenik külön oltárral. A templomot Sztojka Zsigmond püspök szentelte fel 1751-ben, és amint azt már tudhatjuk, Keresztelő Szent Jánosról nevezték el. Teljes belső részét, még a mennyezetet is, az 1900-as évekből származó újbarokk festett képek díszítik. A templomot több ízben is renoválták, legutóbb tíz évvel ezelőtt újították fel.


A főoltárt Haller János, a szószéket pedig Bethlen Miklós grófok készíttették

A Marosvásárhelyi útikalauz című könyv szerzői, Fodor Sándor és Balás Árpád azt is leírják, hogy a plébániatemplom építkezésénél felhasználták az egykori Szent Miklós templom és a lebontott nyárádtői plébánia faragott köveit is. Egy ilyen, három alakot ábrázoló domborműves kő látható a sekrestye külső falába beépítve. A templom dongaboltozatán lévő mennyezeti kép Szirmai Béla alkotása, míg a belső falak és a színes ablakok Paul Troger munkái. Értékes főoltárát 1754-ben gróf Haller János, míg a fából faragott szószéket a négy apostollal gróf Bethlen Miklós készíttette. Mindkét alkotás Schuchbauer Antal nevéhez fűződik. Az orgonát Monus Tamás marosvásárhelyi lakos adományozta.

p3

A Habsburg-uralom gyökeresen megváltoztatja a helyzetet

Még jobban visszalépve az időben elmondható, hogy az 1500-as évek vallási reformja teljesen felborította Marosvásárhely felekezetek szerinti megoszlását, ugyanis az addig római katolikus többség egyik része áttért a református, a másik része pedig az unitárius hitre. Végül a református vallás kerekedett felül, és 1697-ben, az akkor végzett népszámlálás adatai szerint, Marosvásárhelyen mindössze öt katolikus lakost tartottak nyilván.

Miután azonban Erdély Habsburg-uralom alá került, ismét gyökeresen megváltozott a helyzet. Lévén, hogy a bécsi udvar római katolikus vallású volt, elkezdett teret hódítani a térségben a katolicizmus. Így történt, hogy 1702-ben megtelepedtek Marosvásárhelyen az első jezsuita szerzetesek.

Vásárhelyt 1754 után sorolják a fontosabb városok közé

A város meséi című adatgyűjtés szerzője tudni véli, hogy az első jezsuita szerzetes Endes István páter volt, aki Marosvásárhelyre jövetele előtt a kolozsvári római katolikus kollégiumban tanított. Őt bízták meg a jezsuita misszió megszervezésével, ő kezdte el újjáépíteni a római katolikus közösséget és visszatéríteni a százötven évvel azelőtti elveszített híveket. Nagy segítséget jelentett számára, hogy élvezte a város környékén birtokokkal rendelkező római katolikus nemesség támogatását. A grófok és a bárók ugyanis nem laktak bent a városban. Hogy miért? Mert sokkal kézenfekvőbb volt nekik valamelyik környékbeli településen élni, mintsem egy háromezer lelkes kisvárosban. Akik meg nem akartak vidéken élni, azok olyan nagyvárosokba költöztek, amelyeken jelentős intézmények székeltek. Ilyen volt Nagyszeben és Kolozsvár. Marosvásárhelyt 1754 után sorolták a fontosabb városok közé, amikor Medgyesről ide költözött a Királyi Tábla.

Ezután egyre több magas rangú hivatalnok kezdett el építkezni vagy házat vásárolni Vásárhelyen, és a Teleki, a Toldalagi, valamint a Haller család is beköltözött a városba. A grófok és bárók családjainak itteni megtelepedése után ugrásszerűen megnőtt a római katolikus lakosok száma. Így 1727-ben a jezsuita misszióból katolikus közösség lett, vezetője pedig megkapta a plébánosi rangot. Magyarán 1727-ben létesült a római katolikus plébánia.

A történelmi esemény színhelye

De maradjunk még egy kicsit az első jezsuiták érkezésénél. A vonatkozó feljegyzésekből kiderül, hogy ők kezdettől azon a helyen telepedtek meg, ahol jelenleg a római katolikus templom és a plébánia található. Akkor Fogaras vidék főkapitányának, Boér Simonnak állt ott a háza, amelyből egy szobát a jezsuiták rendelkezésére bocsátott. Ők ezt alakították kápolnává, és 1702-ben itt kezdtek el misézni. Négy évre rá aztán adományokból építettek egy másik, nagyobb kápolnát, amely később fontos történelmi esemény színhelye lett…

A kápolnában tartják a fejedelemmé avatást követő misét

A Keresztes Géza műépítész, műemlékvédelmi szakmérnök által összegyűjtött könyvekben, dokumentációkban megtaláltuk azt is, hogy 1707. április 5-én ebben a kis vásárhelyi római katolikus kápolnában celebrálták a II. Rákóczi Ferenc fejedelemmé avatását követő misét. Mint már jeleztük, itt volt a Te Deum, és innen indult a menet. Noha a város lakosságának nagy része a református, illetve az unitárius felekezethez tartozott, és a nekik szóló szertartásra a Vártemplomban került sor, a fejedelem, római katolikus vallású lévén, inkább a jezsuiták által emelt kis kápolnába vonult vissza. Nem sokkal a nagy eseményt követően, pontosabban december másodikán, adományokból sikerült megalakítani a missziót.

1704-től római katolikus iskolája is volt a városnak. Ez később gimnáziummá alakult, és más helyen ugyan, de megmaradt 1948-ig.

Érdekességként még mi is megjegyezzük, hogy 1704-1705-ben az erdélyi haderő főparancsnoka, maga Montecuccoli tábornok is jelentős pénzadománnyal járult hozzá a kápolna megépítéséhez, sőt, munkásokat is küldött, akik lerakták az alapot. Egy nagyobb templom építésének a gondolata 1721-ben merült fel, s a szerzetesek hét-nyolc évig gyűjtötték az adományokat e célra.

Ahol később a Bodor-kút kap helyet

A város meséi című könyvben emlékeztetőül még leírták, hogy amikor elkezdték építeni a templomot, a központban, ahol most az ortodox katedrális áll, ott piac volt. Ezt egy teljesen nyílt mező vette körül, amelyen patakok csordogáltak, sőt: azt mondják, hogy a központ alsó részén esős időben alig lehetett járni, olyan nagy volt a sár. Ezért nevezték a mostani Rózsák terét Poklos pataknak. Aztán az 1760-as években pont a templommal szembe, a mai katedrális előtti térre felépítették a polgármesteri hivatalt. Ez 1848-ig működött, amikor felégették az osztrák seregek. Az épület előtt kapott helyet később a Bodor-kút.

(a régi képekért köszönet Madaras Józsefnek)


Share Button
Ennyien olvasták: 214

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.