Központ
2017. december 17. vasárnap, Lázár, Olimpia
Borús
Vasárnap
Borús
Jórészt felhős
Holnap
Jórészt felhős
Helyenként felhős
Kedd
Helyenként felhős

Az első világháború a magyar irodalomban és művészetben

Nemes Gyula augusztus 1, 2016 Társadalom

100 éves az első világháború  

A június 9-én megjelent lapszámunkban – sorozatunk részeként – az első világháború nagy csatáiról írtunk. Mai lapszámunkban azt próbáljuk vázolni, miként írtak költőink, íróink, újságíróink, haditudósítóink a háborúról. Egy részük sosem vonult ki a harctérre, ők inkább a hátországban tapasztaltakról írnak, másrészük viszont a közvetlenül átélt iszonyú élményeket elevenítenek fel. A háború egy-egy részletét fényképészek, festők is megörökítették. Egy fotóst és egy festőt közülük mi is megemlítünk.

vonulo_foglyok

Az első világháború kitörésének idején a haditudósítok és a hazafias irodalom művelői egyértelműen kiszolgálták a monarchia ideológiai igényeit. Ez akkor nem is volt feltűnő, hiszen a lakosság szinte egyöntetűen ünnepelte a háború kitörését, éljenezte a hadba vonuló ezredeket. Az idő teltével – a nagyszámú hősi halott és súlyos sebesült láttán – azonban egyre inkább váltottak át a háborús célt támogató szólamok, háborúellenessé. Ady Endre például már 1915-ben nyíltan háborúellenes verseket közölt a Nyugatban. Ebben az évben írta A halottak élén című versét, amelyet aztán az 1918-ban megjelent kötete címadójának választott.

„Véres a földünk, háború van”

Babits Mihály Miatyánk című verse kiegészíti az imádságot a kortárs – történelemnek, nagyhatalmi torzsalkodásoknak kiszolgáltatott  – emberi közösség panaszával: „Miatyánk ki vagy a mennyekben,/ harcokban, bűnökben, szennyekben,/ rád tekint árva világod:/ a te neved megszenteltessék,/ a te legszebb neved: Békesség!/ Jöjjön el a te országod./ Véres a földünk, háború van,/ kezed sujtását sejtjük, uram,/ s mondjuk, de nyögve, szomorúan,/ add, hogy mondhassuk könnyebben -:/ Legyen meg a te akaratod!/ mint angyalok mondják mennyekben. (…)”

loveszarokban

„Gyilkos ólom-fecskék szanaszét röpködnek”

Gyóni Géza legismertebb verse Csak egy éjszakára… a csatatér világát eleveníti meg: „Csak egy éjszakára küldjétek el őket;/ A pártoskodókat, a vitézkedőket./ Csak egy éjszakára:/ Akik fent hirdetik, hogy – mi nem felejtünk,/ Mikor a halálgép muzsikál felettünk;/ Mikor láthatatlan magja kél a ködnek,/ S gyilkos ólom-fecskék szanaszét röpködnek, (…)”

Tersánszky Józsi Jenő a frontról küldött haza írásokat, amelyeknek egy része aztán A viszontlátás drága című kisregényének alapjául szolgáltak. Móricz Zsigmond háborús riportjai közt is több említésre méltót találunk: Lázban, A nevető ember, Két kis magyarok, stb. De említésre méltóak továbbá a Kassák Lajos, Balázs Béla, Lengyel Menyhért, vagy Szép Ernő ilyen jellegű írásai is. (Felhasznált forrás: Mekis D. János: Hadi-esztétika, termékeny nyelvzavar. Első világháborús irodalmunkról. Bárka 2014/3.)

halott_katonak

Táborhely, lövészárok, temetés, romok, gépi roncsok, áldozatok

Id. Kováts István a 82. császári és királyi gyalogezred katonájaként és fényképészeként teljesített szolgálatot a „nagy háborúban”. Közel négyszáz felvétele maradt meg az utókornak, amelyeket 1914–1918 között készített különböző hadszíntereken. Ezeken megjelennek a katonák mindennapjai, a szórakozás, a táborhely, a lövészárok, a temetés, a romok, a gépi roncsok, az áldozatok. A székelyudvarhelyi Kováts István az ezreddel végigjárta a romániai, galíciai és észak-olaszországi frontvonalakat, hadszíntereket, különböző harcokban vett részt, úgy, hogy fotói személyes élményeket mutatnak be, amik sokkal élethűebben ábrázolják a hadszínteret, mint a hivatásos haditudósítok propagandacélt szolgáló beállított fotói. Fényképei inkább a pihenők alkalmával készültek, ritkábban elevenítik meg a harci eseményeket. A katonai mindennapokat mutatja be, hogyan élték meg a hadszíntereken sokszor esőben, sárban, mostoha körülmények közt. A fényképek az élet folytonosságát hozzák előtérbe, a katonák számára is fontos volt, hogy megörökítsék, átörökítsék ezeket a pillanatokat.

A háború a művészetekben is megjelenik. Magyar részről talán a legismertebbek báró Mednyánszky László (1852–1919) magyar festő, grafikus művei, amelyek a világháború egy-egy közvetlenül észlelt mozzanatát örökítik meg. Mednyánszky László harctéri rajzolóként szintén bejárta Galíciát, Szerbiát és Dél-Tirolt mint egy a háborúról tudósító művészcsoport tagja. A harctéren ő maga is megsebesült, nagy betegen, magányosan hunyt el a bécsi műtermében. Ismertebb ilyen jellegű festményei: Ágyút húzó katonák a hegyek közt, Elesett orosz katona, Elfoglalt orosz lövészárok előtt, Enyészet, Erdő széle fejfákkal, Erdő szélén tábor, Fekvő katona, Halott katonák, Katonafej, Lövészárokban, Menekülők, Sebesült, Lövészárok két halott katonával, Sebesült katona 1916, Katonák a téli erdőben, Szerbiában, Vonuló foglyok.

Share Button
Ennyien olvasták: 353

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.