Központ
2017. augusztus 19. szombat, Huba
Derült
Ma
Derült
Derült
Holnap
Derült
Eső
Hétfő
Eső

Az Óváros ékességei

Központ február 13, 2014 Társadalom

A vásárhelyi vár és a Vártemplom környéke:

az Óváros ékességei

v1

Ami a várat, a Vártemplomot és nem utolsó sorban az Óváros e környékét illeti, bizony pár mondatban ezekről semmiképp sem lehet írni. Tekintettel arra, hogy keresgélésünk közepette még rengeteg érdekességre bukkantunk, arra az elhatározásra jutottunk, hogy néhány hasáb erejéig teret adunk ennek a hálás témának is.

 

Ritkaságszámba menő tárgyak

 

v2

A kolostor első írásos emléke az 1330-as évre vezethető vissza, ennek ellenére a vár területén jelenleg álló épületek kilencven százaléka a tizenötödik századból, Luxemburgi Zsigmond uralkodásának évéből származik. Nagyobbrészt ekkor épült a kolostor is. A kérdés mindenekelőtt az, hogy mi történt a többi épülettel. Erre a kérdésre A város meséi című könyv szerzője kapta meg a választ. Amint azt a fent leírt adatgyűjtésben jelzik, többévi ásatások után, 2005-ben bukkantak rá egy raktárra, amely az okiratok szerint 1340-ben leégett, azonban az ott tárolt anyagok egy része megmaradt. Ezek a kutatóknak sok mindent elárultak arról, hogy a tizennegyedik század elején milyen is volt a kolostorban az élet. Raktárról lévén szó, a feltárt rész tele volt mindenféle javakkal.  Többek között kerámiából készült tárgyakat találtak, amelynek ritkaságnak számítanak, ezeket ugyanis általában kidobták, amikor elhasználódtak.

Érdekes módon azonban a raktárban gabonát is találtak, amely nem égett össze a tűzvészben, csupán elszenesedett. Archeobotanikai kutatások során az is kiderült, hogy ez sokkal fejlettebb gabonafajta volt, mint amit mondjuk a jobbágyok fogyasztottak. Ez tehát azt jelenti, hogy sokkal jobb körülmények között éltek, mint az egyszerű emberek.


Pecsét a tizennegyedik századból

A rendelkezősünkre bocsátott írott dokumentumokból az is kiderül, hogy szűk négy évvel ezelőtt feltártak egy Anjou-kori épületet is. Értelemszerűen ez az épület is a kolostorhoz tartozott, és gazdag régészeti anyaggal rendelkezik.

Az egyik legritkább és legérdekesebb tárgyi lelet egy tizennegyedik századi pecsét. Tudni kell azonban, hogy a kolostorok vezetőinek, a gvardiánoknak saját pecsétjük volt, s mivel ezzel hamisítani lehetett, sosem dobták el. Amikor a gvardián meghalt, a pecsétet eltörték vagy beolvasztották. Az itteni kutatók egy győri gvardián pecsétjét találták meg. Nem tudni, miként került ide, valószínűleg elvesztették a Marosvásárhelyen rendezett egyik ferences gyűlés alkalmával.

Különben e tény is arra utal, hogy messzi vidékekről is vonzott ide embereket a kolostor.

Azt is leírták, hogy a kutatók több más érdekes tárgyra is bukkantak. Példa erre egy, az olaszországi Perugia államból származó érme, amely arra enged következtetni, hogy a középkori ember, főleg a kolostorok lakói, sokkal mobilisabbak voltak, mint gondolnánk.

A feljegyzésekből egyértelműen az derül ki, hogy bejárták egész Európát, egyetemi tanulmányokat végeztek, és ők tartották fenn a marosvásárhelyi iskolát. Abban a korban egyébként a kolostor volt az egyetlen hely, ahol írást és olvasást tanítottak. Ezek a szerzetesek alkották a közösség krémjét.


A városi cím és az előjogok

v3

A városfalak megépítése – melyről már a múltkori lapszámunkban szóltunk – nemcsak a lakosság védelemét szolgálta, hanem egy másik fontos eseménnyel is kapcsolatban áll. Mégpedig a Bethlen Gábor által 1616-ban adományozott szabad királyi városi cím megszerzésével.

Ez számos előjoggal járt, amelyek közül a legfontosabb az volt, hogy saját városbírája, azaz saját polgármestere lehetett a településnek.

Amint A város meséi című könyvben leírják ez több mindent jelent. Elsősorban azt, hogy a vásárhelyieknek nem kellett többé várniuk, hogy havonta, vagy harmad évente jöjjön valaki, és ítélkezzen a város ügyeiben.

Úgy írják, hogy a bíró kezében összpontosult minden jog, beleértve a halálbüntetés jogát is. A leírtak szerint ezt azonban ezen a vidéken nem kellett gyakran alkalmazni. Csak azok jutottak oda, akik nagyon szörnyű tetteket követtek el, avagy boszorkányságban találtattak bűnösnek.

Amúgy még a tizenhetedik században is volt példa egy egész sor nyilvános boszorkánykivégzésre a városközpontban.


Az utolsó feltárt helyiség sok mindenre ad választ

Azonban ha már volt a városnak bírója – modern kifejezéssel élve: polgármestere – szüksége volt polgármesteri hivatalra is.

A kutatók előtt már a kezdetektől ismeretes, hogy a vár területén léteznie kell ennek az épületnek, azt azonban nem gondolták volna, hogy sikerülni fog meg is találni.

Kétévnyi kutatómunka után az egykori sorozóközpont épületében bukkantak rá két tizenhetedik századi lakóház maradványaira.

A szakemberek rájöttek arra is, hogy annak idején itt telepedtek meg a városba érkezett osztrák katonák, mert ez volt a várban a legjobb állapotban lévő épület.

A két régi ingatlant nem rombolták le, hanem összekötötték őket és beépítették a barokk stílusú parancsnoksági épületbe. Azt azonban, hogy kié volt az a két régi lakóház, nem tudni, mert semmiféle dokumentumot nem találni erre vonatkozólag. Az utolsó feltárt helyiség azonban erre a kérdésre is választ ad. Történt ugyanis, hogy ezen a helyen egy tizenhetedik századi tömlöc nyomaira bukkannak. Tulajdonképpen egy téglából kirakott, 130 x 130 cm belterű, négy és fél méter mély aknáról van szó. A körülmények itt nem voltak túl jók, de a tizenhetedik században így néztek ki a tömlöcök.

Az említések szerint a fenti régészeti leletek több ok miatt is jelentősek. Elsősorban azért, mert megtalálták a város két fennmaradt és viszonylag jó állapotban lévő tizenhetedik századi lakóházát, amelyeken jól látható, hogy milyen volt a szobabeosztás, és hogy egyáltalán miként néztek ki az ilyen típusú épületek.

A tömlöc pedig arra utal, hogy tulajdonképpen megtalálták az egykori városbírói hivatalt is. Hiszen ha volt a városnak bíró-polgármestere, aki bíráskodási joggal rendelkezett, úgy megfelelő infrastruktúrára is szükség volt. A leírtakból tudni lehet még azt is, hogy egyébként csak néhány hétig, legfeljebb egy hónapig tartották a foglyokat ebben a tömlöcben.


A vár környéke a tizenötödik században éli aranykorát

A Vár tehát katonai létesítményként működött 1984-ig, ami után a Polgármesteri Hivatal hatáskörébe került. A sorozóközpont épülete volt az egyetlen ingatlan, amely a katonaság igazgatása alatt maradt. 1720-tól 2007-ig tehát a katonaság adminisztrálta a várat. Kezdetben ez a környék városszélinek számított, a központ ugyanis a jelenlegi Bolyai téren volt.

A tizennegyedik században aztán elkezdett a jelenlegi központ felé tolódni, a Bolyai tér ugyanis túl kicsinek bizonyult a nagyobb vásárok számára, ezért ezeket az úgynevezett Nagypiacra költöztették.

A vár környéke a tizenötödik században vált jelentős zónává, amikor a virágkorát élte a ferences kolostor. Lévén, hogy a kolostornak nemcsak világi kötelezettségei voltak, távol tartották innen a városlakókat.

A tizenhatodik században azonban változik a helyzet. Erődítették a kolostort, és innentől kezdve ez volt az egyetlen hely, amely védelmet nyújtott a helybélieknek. Az egykori periféria központtá, a város szívévé válik. A tizenhetedik század a teljes virágzás kora: itt működik a városbírói hivatal, és itt lakik a város krémje.

Eltérően az olyan városoktól, mint Kolozsvár, Medgyes vagy Nagyszeben, ahol a tizenkilencedik században nyűgnek tekintették és lebontották a várakat, Marosvásárhelyen megmaradtak a várfalak.

 

a régi fényképekért köszönet Madaras Józsefnek


Share Button
Ennyien olvasták: 138

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.