Központ
2017. július 23. vasárnap, Lenke
Eső valószínű
Ma
Eső valószínű
Derült
Holnap
Derült
Zivatar valószínű
Kedd
Zivatar valószínű

Az újra megtalált szülőföld csodája  

Központ június 19, 2017 Társadalom

Nehéz elhagyni a szülőföldet, a házat, a közösséget, hatalmas változás faluról elköltözni városba jobb élet reményében. Bár hazát lehet cserélni, de szívet soha, ezért nem késő visszatérni a gyökerekhez, hiszen minden ember szabadon döntheti el, hogy az életét hogyan és hol rendezi be. Akárcsak a jobbágytelki Mosoni Imre Csongor, akinek története nem mindennapi, hiszen a 21 éves fiú egy évvel ezelőtt egyedül költözött haza, annak ellenére, hogy családja kint él Magyarországon lassan 10 éve.

Egy utazás kezdete

„A történet úgy kezdődött, hogy a családi gazdaság kezdett tönkremenni, ezért 2007. július 27-én kiköltöztünk. Először édesanyám ment ki dolgozni, majd nem sokkal rá édesapámnak is került munka, ezért én, két nővéremmel néhány hónapot itthon maradtunk. Elérkezett a nyári szünet, bár csak nyaralni mentünk Magyarországra, de a vége az lett, hogy szeptemberben Szigetszentmártonban kezdtem a 6. osztályt. Az évek során öt albérletben is laktunk” – emlékszik vissza Csongor.

Kezdetben sokszor megkapta a „román vagy” becézést, azonban idővel sikerült beilleszkednie. „Vagány lettem, hosszú hajam lett, olyan társaságba kerültem, amelynek tagjai már akkor ittak és cigiztek. Annak ellenére, hogy én ezekből kimaradtam, befogadtak, számukra elég volt annyi, hogy jófej vagyok. Idővel nálam idősebb barátaim is lettek, akiktől, fiatal korom ellenére, egyfajta érettebb felfogás birtokába jutottam. Nyolcadik osztályos voltam, amikor szó szerint véletlenül megnyertem egy rajzversenyt, rajzoltam egy fát, ami a tanáromnak nagyon megtetszett, meglátta bennem a tehetséget. Ezt követően kilencedik osztálytól alkalmazott grafikus szakmát kezdtem el tanulni”- meséli.

Meghatározó pillanat

„Tizenegyedik osztályban részt vettem egy szavalóversenyen, ahol kicsi férfias identitásomat háttérbe szorítva kellett elmondjam Petres Kálmán Alkonyat című versét. Bementem az unalmasnak ígérkező versenyre, ahol egy nagyon tehetséges lány Reményik Sándortól szavalta el az Eredj, ha tudsz című költeményt. Ekkor fogalmazódott meg bennem, hogy én is eleredtem, a családom is eleredt, mert azt gondoltuk, valahol, bárhol a nagyvilágban könnyebb lesz majd sorsunk. Rájöttem, hogy imádom a szülőföldemet, hogy felelőséggel tartozom neki” –idézi fel Csongor. Ahogy az már lenni szokott, ki mivel rezonál, azzal kerül egy hullámhosszra, tudatosan, félig tudat alatt elkezdte építeni magában az álmot, hogy hazatér. Magyarságtörténet után kezdett elérdeklődni, rájött, hogy mekkora múltja van a kultúránknak, hagyományainknak, amit nem szabad félvállról venni.

„Egy itthoni látogatás során Illa Gábor, a Jobbágytelki Kulturális Egyesület akkori elnöke azt mondta nekem, hogy akkor segítenék a legtöbbet a szülőföldemnek, ha haza jönnék, és itthon alapítanék családot” – emlékszik vissza nevetve a meghatározó pillanatra.

Hazatérés öröme

Csongor hazajövetelét hosszú és megfontolt, három évig tartó előkészítés előzte meg, valahányszor arra gondolt, hogy hazatér, azt érezte, amit a szavalóversenyen: kellemes remegést, szívből jövő érzést. Szerinte a mai fiatalok azért vándorolnak ki külföldre, hogy sikeresek és gazdagok legyenek, mert azt hiszik, a boldogság pénzben mérhető.

„Hiszem, hogy az okos ember mások hibájából tanul, bármilyen sikeres is legyen valaki, mondjuk, anyagi téren, a legtöbb hiányozhat neki, az, amit én itthon megtaláltam. Tudtam, hogy hatalmas lemondás, de úgy jöttem haza, hogy van ház, ahová hazajönnöm.  Az eszem persze mást diktált, hiszen nem tudok románul, de még angolul sem, de a magyar nyelvet úgy tudom használni, hogy megértetem magam vele, ahol kell. Úgy indultam haza, hogy nem említettem senkinek itthonmaradásom célját, összeszedtem a portékámat, mit 4 évnyi kemény zöldségezés eredményeként szereztem, egy fényképezőgép és egy olyan számítógép árát, amivel könnyen és gyorsan tudok dolgozni, meg egy fél autó árát. Így hát befogtam a hat ökröm az Omegámba, szekerem rúdját keletnek fordítottam, és hazajöttem. Hazafele végig szakadt az eső, csak akkor állt meg, amikor itthon beléptem a kapun, s a lemenő nap visszatükrözésétől a jobbágytelki legelő felett szép szivárvány koszorúzta az eget. Nem hiszek a véletlenekben, hiszen Jobbágytelke himnuszának első sora köszöntött újra itthon” – mesélte lelkesedve.

A maradásnak több fontos pillére volt, de hitt benne, tett érte, és sikerült. „Remélni sem mertem volna, hogy egy ilyen csodát találok egy hasonló életfelfogású lány személyében, aki szintén az egyszerűbb, de annál boldogabb élet híve. Bár rengetegszer érezzük azt, hogy megvetnek emiatt, tisztelnek is. Hogy Illa Gábort említsem újra, neki összejött, kihasználta rendszerének a lehetőségeit, meggazdagodott az IT-szakmában, mégis Jobbágytelkén kötött ki, pedig neki nem volt semmi kötődése a helyhez, azonkívül, hogy a Tógát tetőről észrevette, milyen szép ez a falu” – mondja tapasztalatai összegzéseként Mosoni Imre Csongor.

Timár Tímea

Share Button
Ennyien olvasták: 1338

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.