Az emberi butaságot tartja a legnagyobb ellenségnek, ez ellen tanítással küzd Böjte Csaba. Édesapját agyonverték, azóta tudja, hogy az emberre haragudni nem érdemes. A ferences rendi szerzetes éveleji üzenetében a GPS-t idézi: újratervezés!
– Év elején vagyunk, az elengedés és a nagy fogadalmak periódusa ez.
– Ferenc pápa meghirdette az irgalmasság esztendejét, amit nagyon jó ötletnek tartok, mert minden újrakezdéshez az kell, hogy magunkkal és másokkal szemben is merjük elengedni a tartozást, merjünk irgalmas szívűek lenni. Pár éve Magyarországon gyóntattam egy kedves hölgyet, aki úgy megharagudott a férjére, hogy nem akart többé hallani róla. Meghallgattam és megkértem, adjon esélyt az elégtételre. Van nekünk egy gyermekotthonunk, télen havazik, küldje el a férjét havat hányni, fát vágni, és amikor elvégezte a dolgát, nem marad más, mint hogy megbocsásson neki. Az asszony akkor úgy vélte, az agyamra ment a papság, és mindketten mentünk a dolgunkra. Eltelt két-három hónap, és egyszer jött egy nagydarab ember, az asszonynak a férje, küldte őt, hogy én büntessem meg. Nem volt ő tisztában sem a hittel, sem a jó Istennel, ellenben kiderült, hogy tud kályhát rakni. Volt egy házunk, ahová épp kellett egy kályha, de a mi gyerekeink nagyon kedvesek, bebújnak az ember bőre alá, s az egy hónapból kettő lett, és egyszer hívott engem a felesége és azt kérdezte: ott van-e még a férje? Mondtam: itt, és egy áldott jó ember, pakoljon s jöjjön utána, mert ezek a székely menyecskék lenyúlják a maga férjét. A csattanó, hogy kibékültek, azóta is együtt vannak. Fontos, hogy legalább egy kiskaput, egy kulcslyuknyi egérutat adjunk a másiknak, hogy bebizonyítsa, érdemes a szeretetünkre.
– Az ember valóban képes arra, hogy megváltozzék?
– Én pedagógus vagyok, erre esküszöm. Az emberiségnek semmi sem volt talán annyira ártalmas, mint a genetika, ami bemeséli nekünk, hogy kutyából nem lesz szalonna, hogy az alma nem esik messze a fájától. A legnagyobb genetikusok viszont beismerik, hogy mindössze 5-10%-ban határoz meg minket az öröklött állományunk.
– Mi van akkor, amikor nincs tovább, Csaba testvér? Menthetetlen a házasság, odalett a ház, a haza?
– Ülök egyszer az autóban, be van kapcsolva benne a GPS. Olykor egy finom női hang megjegyzi, hogy túl gyorsan haladok. A magamfajta, gyengébb lelkületű férfi ilyenkor egy hanyag mozdulattal kinyomja a hangot, és nyugodtan, csendben hajt tovább. Egyszer csak arra figyelek fel, hogy eltévedtem. Alázattal újra bekapcsolom a gépet, és olyan jó, hogy nem azt mondja, hogy én megmondtam, hogy lehettél ilyen hülye? Hanem azt mondta: újratervezés! Nem tudunk mi akkora zsákutcába, vakvágányra futni, hogy Isten irgalmával ne tudnánk újratervezni. Ilyenkor hamar abba kell hagyni az önsajnálatot, mert mi, emberek hajlamosak vagyunk arra, hogy óriási bőröndben cipeljük magunkkal a haragot. Le nem tennénk, szétrágja az életünket, mintha nem lenne elég, hogy elszenvedtük a sérelmet, még cipeljük magunkkal!
– Miért ragaszkodunk mi ennyire a rossz érzéseinkhez?
– Ez az emberi butaság. Négy és fél éves voltam, amikor meghalt édesapám, aki verset írt, ami meg is jelent és ezért be is zárták. Úgy gondolták, hogy azokkal a versekkel ő nyugtalanságot okoz, rendszert bírál. Hét évett kapott, amiből négy évet le is ült, aztán meghalt, vagyis én nem tölthettem kellő időt apámmal. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy gyermekként bennem nem volt harag és bosszúvágy, de ahogy nőttem, kezdtem gondolkodni, hogy én konkrétan kire is haragszom? Arra a rabőrre, aki szétverte apám veséjét? A parancsnokra, aki ezt parancsba adta? Vagy magára a rendszerre, a kommunizmusra, amelyik így egymásra szabadította az embereket? Rájöttem arra, hogy nekem az emberi butasággal van bajom, a bunkósággal, a sötétséggel. A sötétséggel nem lehet harcolni, nem lehet feldarabolni, elhajítani. Abba fényt kell gyújtani, és akkor eltűnik. Ez az igazi bosszú a tudatlansággal szemben, mert legyünk őszinték, az a pribék, aki verte az embertársát, legtöbbször az is tönkrement. Hát milyen érzés lehet, hogy véres a keze, a háta mögött ott van egy árva gyerek, akinek ő az apját megölte, mert verset írt, amiben kifejezte a reményeit, hogy egyszer jön a tavasz és a béke? A sötétségnek ő maga is az áldozata, ahogyan az apám is, és igazából nekem az a dolgom, hogy tanítsam az embereket, hogy a felnövekvő generáció bölcsebb legyen, hogy ne ölje meg a szüleit! Ez egy olyan bosszú, ami Jézus Krisztus előtt is kedves.
BE
