Központ
2017. november 22. szerda, Cecília
Eső valószínű
Ma
Eső valószínű
Helyenként felhős
Holnap
Helyenként felhős
Borús
Péntek
Borús

Bolyai, az alma mater. „Aki úgy érzi, idetartozik, az eljön…”

Központ augusztus 29, 2012 Társadalom

Bolyai, az alma mater

„Aki úgy érzi, idetartozik, az eljön…”

bolyai

Augusztus 31-e és 2-a között kerül megrendezésre hatodik alkalommal a Bolyais Világtalálkozó. Az előkészületi munkálatokról, a programokról, kuriózumokról és a bolyais „életérzésről” Kirsch Attilát, az Öregdiákok Baráti Körének elnökét kérdeztük.

– Pár nap van még hátra a Bolyais Világtalálkozó kezdetéig. Hogyan haladnak a szervezési munkálatok az utolsó száz méteren?

– A visszaszámlálás elkezdődött, és mivel az Öregdiákok Baráti Körének minden tagja szeretné a szervezési munkálatokból kivenni a részét, nagyon sok jó ötlet ütköztetése van folyamatban. Természetesen ez elkerülhetetlenül konfliktusokat is szül, de egyetlen cél érdekének állunk szolgálatában, és így megtaláljuk a közös nevezőt. Célkitűzésünk, hogy az elmúlt találkozónál nívósabb, tartalmasabb rendezvénysorozatot hozzunk össze, és az utóbbi időben kihívás elé állít minden nap, mert meg szeretnénk felelni a magunkkal szemben is felállított mércének. A szervezők között vannak az iskola vezetői, elhivatott tanárok, de a diákok is konkrét feladatokkal kapcsolódnak be az események lebonyolításába.

– Mikor született meg a Bolyais Világtalálkozó gondolata, és kinek az ötlete volt?

– A világtalálkozó ötlete az 1993-ban megalakult Öregdiákok Baráti Köre tagjainak fejéből pattant ki, így ugyanabban az évben meg is szervezték az első találkozót a baráti kör és a hajdanán végzett diákokkal karöltve.  

1997-ben volt a második, és az ezredfordulókor a harmadik összejövetel. Negyedik alkalommal, 2002-ben a baráti kör egy tartalmas, fiatalokhoz, frissen végzettekhez is szóló programot állított össze, és sikernek könyveljük el azt, hogy az ötödik alkalomkor, 2007-ben 1700 diák látogatott el rendezvényeinkre. Reméljük, hogy idén meghaladjuk ezt a létszámot, és még több bolyais látogat el egykori alma materébe. Célunk, hogy minden korosztálynak lehetőséget biztosítsunk az iskolánk múltja előtt tisztelegni, ugyanakkor a régi barátságok, kapcsolatok felelevenítése is ide vonzhatja az öregdiákokat.  

– Hány résztvevőre számítanak idén? Kaptak-e visszajelzéseket külföldön élő volt diákoktól, hogy ők is részt vesznek majd a találkozón?

– A szervező csapat óvatos, és számokat sem tudunk előrevetíteni, mert nagyon sokan végeztek az iskolában, emellett a személyes prioritások, lakhely és gazdasági helyzetek függvényében változik a résztvevők száma. Mi mindenképp szeretnénk az öt évvel ezelőtti 1700-as létszámot túllépni.

Világtalálkozó révén hatalmas embertömegről beszélünk, így nem igényelünk konkrét visszajelzést, és nem is jellemző ez, de mi minden tőlünk telhetőt megteszünk annak érdekében, hogy a találkozó híre minél több helyre eljusson: médián keresztül, internetes közösségi hálózatok révén, de személyesen és postai úton is több száz meghívót kézbesítettünk. Iskolánk szellemisége, nosztalgikus hatása példás, és úgy gondolom, hogy aki úgy érzi, idetartozik, az eljön.

– Milyen költségvetésből gazdálkodnak, és ki biztosítja az anyagi forrásokat?

– Nagy részét az anyagiaknak pályázati úton próbáltuk megszerezni, de célirányos támogatók, cégek, alapítványok, társszervezők is felvállalták, hogy segítenek az anyagi fedezet előteremtésében. Mindenképp közös összefogás eredménye.

– Milyen irányelvek szerint választották ki az egyes programszámokat?

– Alapvető irányelvünk, hogy az összes korosztály tagjait valamelyik programszám idecsábítsa, és találjon mindenki érdeklődési körének megfelelő programot. Ez nem egy könnyű feladat, hiszen a bolyaisok életkora igen széles skálán mozog, így a három nap alatt helyet adunk irodalmi, történelmi, könnyűzenei előadásoknak, emellett sportvetélkedőkön biztosítjuk az aktív kikapcsolódás lehetőségét. A találkozó kuriózumszámba menő programja az Élő könyvtár nevezetű program, amely lehetőséget biztosít közvetlen kapcsolatteremtésre a diáktársak és az iskolánk vezetői, baráti kör tagjai között. Az alapelv pontosan olyan, mint egy könyvtárban, ahol a látogató kikölcsönöz egy könyvet, nos, itt a diákok „veszik kölcsönbe” az iskolaigazgatót, egy baráti kör tagot, és leülnek velük beszélgetni azokról a témákról, amelyek az élő könyvtár téma-lajstromán lesznek. Negyed órás „bérlésekre” lesz lehetőség, és éppen ezáltal próbálunk hidat építeni beszélgetés és kapcsolatteremtés révén minden jelen lévő ember között.

– Milyen programokat javasolnak a nemrégiben végzett, fiatal bolyaisoknak?

– Elsősorban a fiatalokra gondoltunk a koncertek szervezésekor, ugyanakkor a volt osztálytársakkal való „nosztalgiázásra” is kedvet kaphatnak, de külön útmutatókat is készítünk az iskolákban kiállított emléktáblákról, amelyeket meg lehet tekinteni. A sportrendezvények is a fiataloknak szólnak: streetball, kosár– és asztalitenisz mérkőzések lesznek, de az előadások különböző témáiba való bekapcsolódás mindenki számára nyitott. Egyszerre több helyszínen, párhuzamosan futnak a programok, így mindenkinek bőven van, amiből csemegéznie. Ezentúl Bolyai geometria az építészetben címmel tart előadást a Várban egy neves építészmérnök, amely a mérnök végzettségű diákok, de laikusok érdeklődését is felkelheti.

– Közismert, hogy a Tutun kávézó a bolyaisok elengedhetetlen szocio-kulturális törzshelye volt. Be lesz-e vonva a programba a kocsmázás?

– A Tutun kávézó az a hely, amely nosztalgiát kelt a mindenkori bolyais diákban, így ez a vendéglátóipari egység biztosítja az iskola udvarán az evési-ivási lehetőségeket. Azaz: egyfajta diákálom valósul meg azzal, hogy az egykori kedvenc kávézónk az iskolaudvarra költözik.

– Gyakran lehet hallani Bolyaiban végzett diákoktól, hogy igen büszkék arra, hogy a híres matematikus által elnevezett líceumban tanulhattak. Kérem, fogalmazza meg, mit is jelent (önnek) bolyaisnak lenni?

– Én mindig úgy jártam ebbe az iskolába, mint aki idetartozik. Szüleim, nagyszüleim itt tanítottak, testvérem, gyerekeim itt végeztek. Amikor belépek az épületbe, érzem a szellemiségnek azt az illatát, amit nem lehet szavakba önteni, átérezni kell azt. Ugyanakkor erőforrást jelent a baráti körben kifejtett közösségi munka, amely lelki felfrissülést biztosít számomra, emellett hozzásegít ahhoz, hogy könnyebben viseljem el a mindennapok kihívásait, egyfajta menedék ez a hely nekem. Erősít az a tudat, hogy itt – ha klisének is tűnik – egy nagy család vagyunk, akik közösen segítjük egymást, akik számíthatunk egymásra.


.

Share Button
Ennyien olvasták: 252

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.