Központ
2017. augusztus 22. kedd, Menyhért, Mirjam
Eső valószínű
Holnap
Eső valószínű
Derült
Csütörtök
Derült
Derült
Péntek
Derült

Céljuk: életet vinni a zsinagógába

Központ május 2, 2013 Társadalom

zsina

A hajdani Marosszék területén, a 19. század első felében a zsidók kilenc településen éltek, de templomuk csak Náznánfalván és Nagyernyében volt. A marosvásárhelyi zsidó hitközség az 1848-49-es szabadságharc után alakult meg, és 1850-ben 202 izraelitát számoltak össze városunkban. Első templomuk 1860-ban épült fel, majd 1873-ban felavatták a második zsidó imaházat is. A marosvásárhelyi hitközség 1870-ben kettészakadt: önálló ortodox és önálló status quo ante (magyarul: a dolgok állása, ahogy eddig volt) közösségre. Ezen utóbbiak 1899–1900-ban építettek saját templomot maguknak Marosvásárhelyen az Iskola (most Aurel Filimon) utcában. „Az építészeti koncepciót monumentalitás és harmónia jellemzi. Sikeresen ötvözték a Kelet-Európára jellemző stílusokat a muzulmán világra jellemzőkkel, hogy a gazdagság és nagyság hatását keltsék a szemlélőben. A főhomlokzat a központi részből és két oldalsó toronyból áll, melyeket keleti ihletésű kupola borít. (…) A tág belső tér formailag és színvilágban gazdagon díszített”– olvasható a hitközség honlapján.

 

A Borsos Tamás Egyesület szervezésében 2013. április 25-én kis csoport látogatott el a status quo zsinagógába, ahol Dub László, a marosvásárhelyi zsidó hitközség elnöke fogadta az érdeklődőket. Dub ismertette a látogatókkal a templom építésének körülményeit, a holokauszt borzalmait, a hitközség mai állapotát és jövőbeni terveit.

Márványtábla őrzia támogatók nevét

Megtudtuk, hogy a zsinagógát Gӓrtner Jakab, bécsi műépítész tervezte, és Soós Pál építészmester építette embereivel a 20. század legelején. Az Istentiszteleti hajlék folyosóján márványtáblák őrzik a szellemi és anyagi támogatók nevét. Az építés idején Marosvásárhelyen 1658 személy vallotta magát izraelitának, ami a város 8,5%-át jelentette. 1910-re a lélekszámuk elérte a 2755 főt (több mint 10%). A templomban 314 férőhely van kialakítva a férfiak, és 238 a nők számára. „Ezeket a helyeket még a múlt század elején mind elfoglalták az Istentiszteletre járók, sőt be sem fértek, sokan az udvaron imádkoztak a nagyobb ünnepek alkalmával” – emlékszik Dub László.

1944 márciusában kezdetét vette a zsidóság gettóba tömörítése

A holokauszt borzalmait azonban a marosvásárhelyi zsidó közösség is megszenvedte. Az 1940-ben hatályba lépő bécsi döntés után a korábban hozott zsidótörvények a marosvásárhelyi zsidóságra is érvényesek lettek. Marosvásárhelyről 1940–44 között több mint 1200 zsidót vittek el munkaszolgálatra. 1944 márciusában a Magyarországot megszálló német csapatok 21-én érkeztek városunkba. Ezt követően kezdetét vette a zsidóság szervezett kifosztása és gettóba tömörítése. A gettó a Koronkai úton már nem működő téglagyárban létesült, ahova rövid időn belül körülbelül 5500 marosvásárhelyi és mintegy 1880 környékbeli zsidót gyűjtöttek össze. Az itteni életfeltételek borzalmasak, embertelenek voltak, sokan megbetegedtek, többen meghaltak.

A gettóból május végén szállították el a zsidókat Auschwitzba, ahol túlnyomó többségük életét vesztette. Egyes források szerint több mint 5900-ra tehető a holokauszt idején meggyilkolt marosvásárhelyi áldozatok száma. A statisztikák szerint a munkaszolgálatra vezényelteknek sokkal nagyobb esélyük volt a túlélésre, mint a haláltáborokba hurcoltaknak. A háború után hazatérő Maros megyei zsidók zöme Marosvásárhelyen és Szászrégenben tömörült. Egy 1947-ben készült felmérés 2420 zsidóról számol be Vásárhelyen, de két évvel később már csak 1600-ra tehető a számuk. A következő évtizedekben meg egyre fogyatkozott. 1977-ben 514-en vallották magukat zsidónak városunkban és 1992-ben már csak 155-en.


„Három éve temettük el az utolsó segesvári zsidót”

Ma mindössze 88 zsidó él Marosvásárhelyen, akik családtagjaikkal együtt mintegy 202 fős hitközséget alkotnak. A helyi zsidók 99%-a vegyes házasságban él. „Három évvel ezelőtt temettük el az utolsó segesvári zsidót, Dicsőben még él három, Szászrégenben már nincs, Ludason sem él egy sem, Marosvásárhelyen is kritikus a helyzet. Úgy néz ki, hogy pár éven belül eltűnnek a zsidó hitközségek térségünkben” – mondta Dub László.

Szeretnék, hogy a város lakói megismerjék a zsinagógát, és sajátjuknak tekintsék

A jövőre nézve a marosvásárhelyi zsidó hitközség elnöke kifejtette: céljuk, hogy a város lakói közelebbről megismerjék a zsinagógát, azt sajátjuknak tekintsék, és értsék meg, hogy ez is a település része, egyik színfoltja. „Szeretnénk egy olyan légkört kialakítani, amelyben jól érezné magát minden érdeklődő felekezeti és etnikai hovatartozás nélkül. Ezt koncertek, s egyéb rendezvények szervezésével próbáljuk majd elérni” – ismertette Dub László.



Hóhér vagy bohóc

E hónapban pontosan 69 éve, hogy Marosvásárhelyen a kifosztott, gettósított zsidókat Auschwitzba szállították. Gondolhatnánk, ennyi idő, szinte egy emberöltő elegendő lenne arra, hogy csupán szomorú történelmi eseményként emlékezzünk erre. Ám az utóbbi hetek erdélyi magyar sajtójában, közszereplők nyilatkozataiban, újságírók vészharang-kongatásában különböző kontextusban is felmerült a honi antiszemitizmus.

Mindenesetre Erdélyben antiszemitának lenni paradox jelenség, hisz akaratlanul is feltevődik a kérdés: a magyar zsidógyűlölők, divat-antiszemiták, szalon-nácik hány hús-vér zsidóval találkoztak Erdélyben? A friss statisztikák szerint igen kevéssel, hisz hírmondó is alig maradt belőlük.

Így minden jel szerint szükség sincsen zsidóra az antiszemitizmushoz, elég, ha a frusztrált bűnbakkeresés gyakorlása révén, egy elképzelt entitásra fogható minden gazdasági, politikai és akár személyes sikertelenség. Mert a Marosvásárhelyen jelenleg élő 88(!) zsidó személy, kötve hiszem, hogy akkora szálka lenne az emberek szemében, hogy lózungok hadának szolgáltatna nyersanyagot… Persze hasonlóan ártalmas az oktalan zsidózás mellett a nácizás, amiként a bozgorozás, cigányozás is. Érdekes módon éppen azoknál az embereknél figyelhető meg a stigmatizálás, akik sosem kerültek közvetlen kapcsolatba a fent említett csoportok tagjaival.

Egy másik tetten érhető probléma az általánosítás. A magukat zsidógyűlölőnek vallók elfeledkeznek arról, hogy a „zsidók” nem csak a „kizsákmányoló bankárokat”, az „ügyeskedő kupeceket” jelentik, hanem a magyar kultúrát gazdagító írókat, művészeket, az emberi életet mentő orvosokat, és horrible dictu! a magyarok mellett kiálló zsidókat is.

Viszont tény: az emberek körében van kereslet az antiszemitizmusra. Elég csak a szélsőséges, antiszemita tartalmaktól sem mentes kuruc.infóra vagy a Barikád internetes újságra gondolni, amelynek olvasottsága nagy, és erdélyi látogatói száma is egyre nő. Ebben a kusza, bonyolult világban az emberek magyarázatokat keresnek, egyszerű válaszokat várnak, de a gazdasági válság és a jelenleg hatalmon lévő pártok inkompetenciája is táptalajt kínál a szélsőséges politikai megnyilvánulásoknak.  

Ám vitathatatlan, hogy ellentmondásos egy kisebbség tagjaként egy másik, kevésbé számos kisebbséget vehemensen gyűlölni, ugyanakkor ezzel épp ebbéli létünket diszkreditáljuk. Weöres Sándornál nem tudnám jobban elmondani: „Amelyik nemzet fölényben akar lenni más nemzetek fölött: hóhérrá, vagy bohóccá válik.”


Share Button
Ennyien olvasták: 134

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.