Központ
2017. augusztus 21. hétfő, Sámuel, Hajna
Eső
Ma
Eső
Derült
Holnap
Derült
Eső valószínű
Szerda
Eső valószínű

Dienes Sándor: Ma nem létezik foglalkozásügyi betegség

Bodnár Erika június 7, 2016 Társadalom

A Magyar Érdemrend Tisztikeresztjét kapta meg nemrégiben dr. Dienes Sándor professzor, valamint az MTA Arany János-éremmel jutalmazta. A munkaorvostan szaktekintélye részt vett az Azomures vegyipari kombinát egészségügyi engedélyeztetésének eljárásában, vívó szakosztályt és klinikát alapított Marosvásárhelyen, és Olaszországban még a pápával is találkozott.

dienes

Dr. Dienes Sándor szülei Magyarországról származnak, ő azonban már Kolozsváron született. Ott is érettségizett, az orvosi egyetemet pedig Marosvásárhelyen végezte, majd a klinikai alapokat az Egyes számú Belgyógyászaton sajátította el, Dóczy professzor keze alatt. A tudományos doktori fokozatát Bukarestben, a Carol Davila Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen szerezte. Tervei szerint mindig is a munkaorvostannal szeretett volna foglalkozni. Édesapja, aki ugyan a cisztercitákhoz járt, később autókarosszéria készítőként dolgozott, és az autókhoz használatos festékek gőzétől betegedett meg.
Apja miatt választotta ezt a területet

Talán ennek köszönhetően egész életét a foglalkozás körében történő megbetegedések kutatásának és gyógyításának, valamint a munkaorvostan oktatás megszervezésének és az ehhez kapcsolódó klinika létrehozásának szentelte. Munkásságáért a kilencven éves professzor a közelmúltban Áder Jánostól megkapta a Magyar Érdemrend Tisztikeresztjét. – Mielőtt elkezdtem a pályámat, idehaza csak munkaegészségtan létezett, ami foglalkozott a megelőzéssel, de nem foglalkozott a munkaköri ártalmakkal. Európában Carlo Enrico Villani alapozta meg a medicina ezen ágát, magam is őt követtem – magyarázta Dienes, aki megalapította az első foglalkozás-egészségügyi klinikát. – Az intézmény ötven ággyal működött, és lehetőséget adott arra, hogy sokkal többet tudjunk meg a foglalkozás körében bekövetkezett ártalmakról. A Poliklinika tizenkét ágyas részlege nem elég erre a célra, nem lehet kimutatni egy ólom- vagy higanymérgezést, mert nincs egy erre a célra felállított labor. A munkaorvostan, ami diagnosztizálja és kezeli a foglalkozásügyi ártalmakat, egy mostohagyermek. Intézmény hiányában ma gyakorlatilag nem létezik olyan, hogy foglalkozásügyi betegség, nincs ahol célzottan kezeljék azokat, akik ilyen módon szerzett egészségügyi problémákkal küzdenek – magyarázta a professzor.

Elveihez való ragaszkodását jelzi, hogy bár vitézi kitüntetést kapott, ezzel sosem szokott büszkélkedni, mert az édesapját a háborúban szerzett komoly mellsérüléséért sem tisztelték meg ezzel a gesztussal. Ő azonban számos egyéb díjat és elismerést is kapott élete során, mégis a korondi fazekasokért tett erőfeszítéseire a legbüszkébb. – A kézművesek ólommérgezésben szenvedtek, a speciális eljárásnak köszönhetően, amiket a cserepek mázazásánál alkalmaznak. Büszke vagyok, hogy meggyógyítottam az ólommérgezetteket – mondta Dienes, aki a mai napig kitűnő egészégnek örvend, aminek a professzor szerint a titka a rendszeresség és az önfegyelem. – Miért vagyok még mindig ilyen jó bőrben? Mert úgy éltem. Kell egy erős napirend, eszerint reggel korán kelek mindig. Soha nem dohányoztam. Nemcsak belül, de a lakásban is kell a rend. Amint kívül, úgy belül. Reggelire eszem két híg tojást, iszom egy fekete teát, egy körül ebédelek, és délután újabb teát készítek, percre pontosan kimérve az áztatási időt, attól függően, hogy erősebbet vagy gyengébbet szeretnék. Ez azon múlik, hogy mennyi dolgom van még aznap – magyarázta az orvos, akinek a nevéhez fűződik a marosvásárhelyi vívó szakosztály megalapítása.

Kevesen tudják, de szintén jeleskedett bokszban és más sportokban, a mozgás és az utazás mindig fontos részei voltak az életének. – Talán máshol könnyebb életem lett volna. Mint kelet-európait, többször leellenőriztek a nyugati útjaim során, többek közt akkor is, amikor Olaszországban egy világkongresszuson vettem részt, és néhány másik vendéggel VI. Pál pápa fogadott minket. Számtalan lehetőség adatott, hogy elmenjek, ám mindig maradtam. Amit csináltam, azt a magyarságért csináltam. Többször hívtak Svájcba, Németországba, állást ajánlottak, de én mindig visszautasítottam, mert itt akartam maradni.

Share Button
Ennyien olvasták: 356

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.