„Egy pohár bor sok mindent elmesél”

– Beszélgetés Seprődi József borásszal, borkóstolóval –

Seprődi József 1977-ben végzett a Csombordi Mezőgazdasági Szakközépiskola szőlész-borász szakán, Csávossy György tanítványaként. Ezt követően a Dicsőszentmártoni Borkombinát alkalmazottja lett, majd 2000 után saját vállalkozásba kezdett. A szakembert a februári szőlész-borász teendőkről, az erdélyi bortermesztés jelenéről és a borlovagrendekről kérdeztük.

– Ön széles körben ismert és elismert borász, borkóstoló. Hogyan lesz az ember minősített borkóstoló?

– Elsősorban az egyénnek komoly szőlész-borász háttérrel kell rendelkeznie, ahhoz, hogy egy borkóstoló tanfolyamon, majd szakvizsgán részt vehessen. A Román Borkóstoló Társaság 2-3 évente szervez ilyen jellegű kurzust, majd szakvizsgát. Aki sikeres vizsgát tesz, azt kezdő vagy minősített borkóstolóvá nyilvánítják és kérheti felvételét az említett társaságba.

– Így február vége felé mik azok a teendők, amiket egy szőlész-borásznak el kell végeznie?

– Először is a szőlész mostani munkái közé tartozik a szőlő metszése. Ezt már el lehet kezdeni. Egy éles pengével meg kell vizsgálni a szőlőhajtásokat, felfedni az esetleges fagykárokat és annak függvényében metszeni. Úgy látom, hogy idén nem okozott károkat a fagy, de ez nagymértékben függ a szőlős területi elhelyezkedésétől. Az én tanácsom az, hogy ne hagyjunk nagy terhelést a tőkéken, mert minél bokrosabb a szőlő, annál nehezebben tudjuk a későbbiek során megvédeni a kártevőktől és a betegségektől. A borászatban pedig most már el kell végezni a második fejtést. A bort le kell húzni a seprőről, mert ha nem, kellemetlen szagot kap. Ugyanakkor nem ártana már deríteni. Akinek erre módja van, ajánlatos elvégezni. A kénezés is szükségszerű, ajánlott mennyiség átlagban 100 liter borhoz egy kávéskanálnyi kénport hozzáadni.

– Hol vannak ma Maros megyében nagyobb szőlőtermesztő helyek?

– A legnagyobb ma megyénkben a francia érdekeltségű vámosgálfalvi borászat, akik 150 hektár területen termesztenek szőlőt, de 100 hektár körüli szőlőssel rendelkezik a mezőbándi, kölpényi és mikefalvi borászat is. Ezeken kívül azonban nagyon sok a kistermelő, akiknek csak olyan 30–50 ári szőlősük van. A kistermelőknél egy kéthektáros terület már nagynak számít. A borversenyeken ezek a kistermelők jelennek meg.

Be kell vezetni az embereket a borkultúrába

– Egy borásznak van kedvenc bora?

– Egy borkóstoló borásznak „borélményei” vannak. Mint ahogy az ember élete során találkozik jó könyvekkel, versekkel, megcsodál egy-egy művészi alkotást, amiket aztán sohasem feled, úgy van egy „ízmemóriája” is, ami elkíséri élete végéig. A borkóstolónak már van összehasonlítási alapja, és könnyen ki tudja fejteni a véleményét egy borról. Minden falunak, akár dűlőnek a fajtán belül is más az íze. Egy pohár bor sok mindent elmesél arról, hogy az a vidék, ahonnan az ital származik, milyen borkultúrával rendelkezik vagy milyen készítési technológiát használnak a borászai. Ezért kell borbemutatókat, -kóstolókat tartani, hogy az embereket minél inkább bevezessük a borkultúrába.

– Ön szerint ma Erdélyben van igény a jó, minőségi borokra?

– Erdélyben most kezd kialakulni egy bortámogató réteg, akik igénylik elsősorban a helyi, minőségi borokat, és hajlandóak is több pénzt költeni ezeknek a beszerzésére. De általánosságban véve sajnos a borvásárlást az ára, a pénz határozza meg. Importálják külföldről az alacsony minőségű borokat, a nagyáruházakban az ember néhány lejért több liter ilyen italt megvásárolhat, s még az üveg ára is benne van. Napjainkban háromszor annyi bort hoznak be az országba, mint amennyit exportálnak, pedig Európa legjobb 10 bortermelője között szerepelünk. De az sem mindegy, hogy egy hektár területről az ember 4000 vagy 10 000 kilogramm szőlőt szüretel. Több nagyobb európai országban a technológia megengedi azt, hogy nagy mennyiségű fölösleget állítsanak elő és azt exportálják.

„Az adótöbblet a becsületes termelőket fogja még jobban megterhelni!”

– A napokban hallottam arról, hogy egy törvényjavaslatot fogalmaztak meg és terjesztettek a parlament elé a nagyobb bortermelők megadóztatásáról. Miről is van szó és, ha megszavazzák, hogyan fogja érinteni a helyi bortermelőket?

– Egy hektoliter bormennyiség után fizetendő adót szeretnék megnövelni öt euróval. Véleményem szerint, ha ez életbe lép, akkor elsősorban a becsületes termelőket fogja negatívan érinteni, akik amúgy is meg vannak terhelve. Azokat, akik becsületesen bevallják, hogy mennyit termelnek és ez után adót is fizetnek. A feketén dolgozókat nem fogja érinteni, mert ők eddig sem adóztak, ezt követően sem fognak. Ezzel az adótöbblettel nem is lenne semmi baj, ha ezt az állam a szőlészet, borászat fellendítésére fordítaná vissza, és nem a haditechnika fejlesztésére. Vagy inkább támogatná ebből az egészség- vagy tanügyet, mintsem fegyvereket vásároljon ebből a pénzből.

– Mit kell tudnunk a borlovagrendekről és hány ilyen működik megyénkben?

– A borlovagrendek a 20. század első felében jöttek létre Európában. Magyarországon az 1970-es évektől kezdődően alakultak meg, majd ezek mintájára jöttek létre Erdélyben is 2005 után. Maros megyében ma két borlovagrend létezik: a 2008-ban létrejött dicsőszentmártoni Szent Márton Borlovagrend, illetve a 2009-ben létrehozott balavásári Kis-Küküllő-Târnave-Kokeltal Borlovagrend. Ezek jogilag bejegyzett társaságok és természetesen szerves részét képezik az európai borlovagrendek szövetségének. Itt megjegyzem azért, hogy megyénkben van még egy szőlész-borász egyesület is. A borrendi eseményekben az ünnepi és a szakmai jelleg többnyire összekapcsolódik. Ilyen események például a borversenyek, amelyek a Kis-Küküllő menti borok éves termésének szakmai értékelésén túl számos rituális mozzanattal egészülnek ki. Például zászlós, zenés felvonulással, istentiszteleten való részvétellel, az új borlovagrendi tagok felavatásával, a borverseny eredményeinek kihirdetésével, díjak átadásával és így tovább.

– Mi az, ami ön szerint fellendítené helyi szinten a szőlőtermesztést, minőségi bortermelést?

– Kezd kialakulni a borturizmus, véleményem szerint ezt kellene továbbfejleszteni. Példaértékű lehet itt a kelementelki vagy a kendi borház. Ezeken a helyeken pár szőlőtermesztő, borász fogott össze és hozták létre a borházat. Nyitni kell tehát a turizmus felé. Minden szőlőtermesztő településen a kistermelők össze kellene fogjanak, szövetkezzenek, palackozzanak, jussanak el a saját címkéhez, szervezzenek borkóstolókat, majd kapcsolódjanak be a „bor útjába”. Ilyen már létezik, és ezt kellene tovább építeni. Össze kellene tehát fogni és a turistákat kézről-kézre adva végig vinni a helyi borvidékeken.

Hozzászólások

hozzászólás