Központ
2018. december 10. hétfő, Judit

Elherdálták, pedig lenne igény a Maros megyei kisvasúthálózatra

Nemes Gyula június 12, 2018 Társadalom

Az 1980-as évek végén, a 90-es évek elején volt szerencsém néhány alkalommal Marosvásárhelyen a „kicsi vonatra” szállni és azzal utazni. Bevallom, élmény volt számomra, ma is nosztalgiával gondolok vissza például a Szovátára való utazásunkra egy osztálykirándulás alkalmával. Sajnos azonban ma már csak emlék az egykor virágzó keskenyvágányú vasútvonal kis mozdonyaival és vagonjaival. Mai lapszámunkban a Maros megyében működő kisvasút történetét vázoljuk, kitérve annak felszámolására is, és arra keressük a választ, hogy lenne-e lehetőség, igény annak visszaállítására. A téma egyik kiváló ismerője Virág Sándor. Őt kérdeztük.  

Mikor kezdett el a kisvasút történetével foglalkozni?

A vonatokat már zsenge gyerekkoromtól kedveltem, szinte minden nap kisétáltunk a fiúkkal megnézni a gőzmozdonyokat, amint tolatnak a meggyesfalvi téglagyár területén. Komolyabban azonban akkor kezdtem el foglalkozni a kisvasúttal, illetve a történetével, amikor azon 1997-ben megszűnt a forgalom.

Kérem, vázolja a keskenyvágányú vicinális Marosvásárhely környéki történetét!

Azzal kezdeném, hogy 19. század végén akkora szerepe volt a vasútnak, mint a mai időkben az autópályáknak. Amely vidéket nem érintette vasútvonal, az nagyon lemaradt a fejlődésben. Marosvásárhelyre 1871-ben gördült be az első menetrendszerinti vonat, és a város és környéke bekerült az akkori gazdasági fellendülésbe. Sajnos a szászrégeni vasútvonal megépülése (1886) után több évig szünetelt a környéken a vasútépítés. A kisvasút nyomvonalára már az 1890-es években tucatnyi tervet bejegyeztek az akkori Magyar Közlekedési Minisztériumnál, de anyagi okok miatt rendre felhagytak azokkal. Bernády György polgármestersége idején aztán Marosvásárhely hatalmas fejlődésnek indult. Megépült – többek közt – a cukorgyár is, amelynek nagy cukorrépaigénye miatt, és amiatt is, hogy a város rendszeresen tüzelőanyag hiányban szenvedett, előtérbe került a kisvasút iránti szükség. 1912 augusztusában, közel két évtizedes halasztás után, megkezdődött a kisvasút mezőségi és nyárádmenti szárnyvonalainak építése. Ez év október 7-én megalakul a Maros-Torda Helyi Érdekű Vasút RT. A munkálatok időben való befejezését azonban gátolta az 1913-as árvíz, illetve az, hogy 1914 nyarán kitör az I. világháború. A vasútépítő munkások és vasutasok egy részét is besorozzák katonának, és csak 1915 februárjában indult meg a menetrendszerinti forgalom a Marosvásárhely-Mezőméhes, illetve Marosvásárhely-Deményháza közötti szakaszokon. A további munkálatok befejezésére 300 orosz hadifoglyot hoztak Máramarosból, és így sikerül befejezni és átadni október 23-ára az eredeti tervbe vett vonalakat Marosvásárhely−Parajd között a Nyárádmentén, illetve Maroskeresztúr-Mezőméhes, és Mezőbánd−Kolozsnagyida szárnyvonalakat a Mezőségen.

„A CFR semmi fejlesztést nem eszközölt a kisvasúton”

Nem sokkal ezután azonban a már kész és működő szakaszt átvette a CFR.

Igen. 1919-ben a frissen berendezkedett Román Vasúttársaság (CFR) átvette a vonalat, de semmi jövedelmet nem adott a kisvasút tulajdonosainak, majd 1928-ban felvásárolták a részvények egy részét. Ennek ellenére azonban semmi fejlesztést vagy befektetést nem tettek. 1940 őszén, Észak-Erdélynek és a Székelyföldnek Magyarországhoz való visszacsatolása után, visszakerült Magyarország területére a kisvasút szinte teljes vonala, kivéve a Mezőbánd-Mezőméhes vonalrészt, amely Románia részén marad. A Székelyföldnek nem volt vasúti összeköttetése Magyarországgal, így három hónap alatt megépült egy 16 kilométer vonal Kolozsnagyida–Szászlekence között. A II. világháború végén a kisvasút összes hídját felrobbantották, az útátjárókat aláaknázták a visszavonuló német katonák, és csak 1946 nyarára sikerül az egész hálózatot üzemképessé tenni. Ekkor a 196 km hosszúságú vasúthálózat volt Erdély leghosszabb kisvasútja, amihez még hozzá lehet számítani a közel 100 km erdei és ipari vonalat.

A kisvasút minden nehézség ellenére azért nyolc évtizeden át szolgálta a kistermelők érdekeit, majd a II. világháború után az ingázók legfontosabb közlekedési eszközévé vált. Mikor kezdődött a hanyatlása, illetve mikor és miért számolták fel?

Az 1970-es évek közúti fejlődése meghozta a kisvasút lassú hanyatlását. Először a Parajd−Szováta közötti vonalrészt számolták fel, majd a mezőségi vonalakon csökkent le a járatok száma napi egy párra. A szovátai viadukt is ma már csak egy szép emlék. A végső döfést az adta a kisvasútnak, hogy az utasok közel 70%-a nem vásárolt jegyet! Hiába volt naponta 1200 utas, alig 300-400 jegyet adtak el. Emiatt hivatalosan veszteséges volt a kisvasút, és 1997 áprilisában leállították a járatokat. A szerelvényeket és mozdonyokat 2000 körül, „élelmes” személyek ócskavas gyanánt szétvágták és eladták. Sajnos Maros megye az egyedetlen, amely nem vette ipari műemlékként védelem alá a kisvasutat! Szebenben ezt megtették, és ott sikerült a vonalat védelem alá helyezni. Itt nem, és emiatt sikerült egy vállalkozónak a mezőségi vonalrészből, közel 70 km vasúti sínpárt eltüntetni. A megmaradt 34 km vonalat átvette egy besztercei vasútbarát egyesület. A nyárádmenti vonalat bérlő cég csak a Vármező–Szováta közötti szakaszt használja, a többi vonalrészt helyi lakosok hordják szét apránként. Jelenleg a nyárádmenti vonal kb. 30%-a el van tűnve!

Sajnos tapasztalható a vasúthoz tartozó épületek romlása és a sínek „fogyása”, de amint említette, vannak jó irányú kezdeményezések is, mint például a Szováta–Vármező közötti szakasz revitalizációja. Mit gondol, lenne lehetőség újraindítani a kisvasutat? Lenne rá igény?

Véleményem szerint, ha nem lenne ez a mostani gyorsan meggazdagodási roham, és kicsit odatennék a fejüket azok, akiknek megvan az anyagi lehetőségük ezt csinálni, most is döcögne a vonat Marosvásárhelyről Szovátára. Hogy lenne-e igény? Csak néhány példát mondok: a magyarországi kisvasutakon indulás előtt két héttel elfogynak a jegyek. Egy közelebbi példa: a máramarosi Vasér-völgyben közlekedő szerelvényen 70-80 lej egy jegy, mégis tele a vonat. Egy még közelebbi: a szebeni kisvasúton minden jegy elkel és igény van rá. Az ottani egyesület most mozdonyt akar vásárolni. Maros megyében van még a Nyárádmentén egy, 70 kilométernyi vonal, ami 21 éve senkit nem érdekel. Pedig a Nyárádmentén szinte minden településen van valami rendezvény, például a mikházi Római napok vagy Csűrszínház, Vármezőn az áfonya vagy a léggömb fesztivál és így tovább. Ha beindulna a kisvasút, szerintem minden hétvégére lenne kiránduló akár Szovátáról, akár Vásárhelyről.

Share Button
Ennyien olvasták: 819

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.