Központ
2017. november 20. hétfő, Jolán
Havazás
Ma
Havazás
Havazás
Holnap
Havazás
Borús
Szerda
Borús

Elnémult Aranykakas

Központ május 29, 2014 Társadalom

akElnémult Aranykakas

(folytatás előző lapszámunkból)

A lokál elhagyatottan és igen leromlott állapotban vár jobb időkre. Száz évvel ezelőtt azonban – korabeli képeslapok tanúsága szerint is 1900-ban már állt az épület – egészen más volt a helyzet. Manapság kevésbé forgalmas a környék, amelyen épült. Annak idején azonban az akkori Sörgyár utcában (jelenlegi Sinaia), ahogy a neve is jelzi, sörgyár működött tehát, s ahogy már múlt heti lapszámunkban említettük, a két ingatlannak ugyanaz a személy volt a tulajdonosa: a város egyik legnagyobb iparosa, név szerint Bürger Antal. A ház, amely Aranykakasként maradt meg a helybéliek köztudatában, eredetileg a Bürger család egyik lakóházaként szolgált, ez volt az egykori Bürger-palota.  Befejezésül ezen a héten még erről az épületről írunk lapunk olvasóinak.

 

ak2

A királyi tanácsos

Sokat elárul egy emberről a ház, amelyben lakik. A Bürger-palota nagyon szép és ízléses építmény volt, és ugyanezt lehet feltételezni a tulajdonosáról is. Bürger Albertről egész Románia tudott, de ismert volt Magyarországon is, hiszen királyi gazdasági tanácsosként is tevékenykedett. Nem akárkinek adatott meg ez a tisztesség, ráadásul ez a huszadik század első negyedében történt, amikor még meglehetősen fiatal volt…

Az elnök Bürger

Ami Bürger Albert romániai előmenetelét illeti, 1926 és 1927 között liberális párti szenátor volt, majd a húszas évek végén és a harmincas évek elején a marosvásárhelyi Kereskedelmi és Iparkamaránál tevékenykedett, az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium küldöttjeként. Emellett ő vezette a Patronátusok Egyesületét. A húszas évek elején a Kereskedelmi Kamara elnöke volt, majd hosszú éveken át az alelnöke. Egy ideig az Agrárbank elnöki tisztségét is ő töltötte be. Valószínűleg az igazgatótanácsot vezette, vagy talán valamilyen más tiszteletbeli funkció lehetett ez.  Az Agrárbank egyébként, annak idején, az egyik legfontosabb pénzintézet volt, és a jelenlegi Kereskedelmi Bank épületében székelt.

A fentieken kívül, mindezek mellett részvényese és igazgatótanácsi tagja volt még öt-hat cégnek. Bürger tehát nagyon intenzíven jelen volt Marosvásárhely életében.

ak3

Az író üzletember

Bürger közismert üzletember volt, mindennapi gazdasági tevékenysége mellett írt is. A feljegyzések arról is tanúskodnak, hogy főleg gazdasági témájú cikkeket és tanulmányokat publikált szaklapokban.

Bürger és az izraelita hitközségek

Jó zsidó volt Bürger. Nem csoda hát, hogy aktívan kivette a részét a város egyik zsidó közösségének a tevékenységéből. Annak idején két közösségre oszlott Marosvásárhely zsidósága. Az egyiket az úgynevezett ortodox zsidók alkották, akik a jelek szerint kevésbé voltak tehetősek. Ők építették a harmincas évek végén a Knöpfler Vilmos (mai Brăilei) utcai zsinagógát, a nagy és impozáns épületet, amely valószínűleg szép is lett volna, amennyiben befejezik, erre azonban máig nem került sor (korábbi lapszámainkban már mi is írtunk erről).

A status quo zsidók székhelye az Iskola (mai Aurel Filimon) utcában volt, ahol a művészi szempontból kitűnő kivitelezésű zsinagóga is áll (erről az épületről is írtunk). Bürger az utóbbi közösséghez tartozott, több más gazdag zsidóval együtt. Számukra is fontos volt a vallás, azonban sokkal rugalmasabban, lazábban kezelték ezt a kérdést.

A húszas években a közösség vezetőségi tagjai közé tartozott, ugyanakkor pedig tagja volt a zsidóság több más szervezetének is.

Adományok tekintetében sem hazudtolta meg a közösséget, amelyet képviselt. Ahányszor csak pénzt gyűjtöttek a rászorulók számára, mindig ott volt a kezdeményezők között.  Főleg a téli ünnepek tájékán, vagy a nagy gazdasági válság éveiben volt gyakran példa a fent leírtakra. Kétségtelenül sokat keresett Bürger, de mindig volt gondja arra, hogy jövedelme egy részét visszafordítsa a közösségének.

Bürger mindent megtesz annak érdekében,hogy üzletei túléljék a nagy gazdasági válságot

Mindenképpen meg kell még említenünk, hogy Bürger több szempontból is előnyös helyzetben volt. Nagy vagyonnal bírt, aktívan részt vett a politikai és közigazgatási életben, és számos nagyszerű kapcsolattal rendelkezett. Mi tagadás, meg is próbálta ezeket kihasználni a gazdasági válság éveiben, amikor nehéz időket élt meg ő is és a tulajdonában lévő vállalatok is. A szerteágazó üzlet azonban megannyi problémát jelentett.

Mindent megtett annak érdekében, hogy üzletei túléljék a válságot. Megpróbált például más, nagyobb sörgyárakkal társulni, ezek közül az egyik, a kolozsvári Ursus, mely köztudottan még ma is létezik. A másik pedig a nagyváradi volt. De semmi sem vezetett eredményre, és néhány évvel a gazdasági válság után csődbe ment a gyára.

Bürger Albert 1938 elején halt meg, mielőtt az üzem bezárta volna a kapuit.

A megsemmisült dokumentumok,  a holokauszt és az államosítás

Sajnos, lehetetlen lépésről lépésre követni az épület sorsának az alakulását, ugyanis a korabeli dokumentumok jelentős része a holokauszt idején megsemmisült. Az 1940-1944-es közigazgatás-váltás idején ismét felforgatták a levéltárakat, és ez alkalommal is tűntek el olyan papírok, feljegyzések, mely ebben az ügyben ma nagy segítség lett volna. Az azonban valószínűsíthető, hogy 1944. május harmincadikáig, amikor összegyűjtötték és elszállították a városból a zsidókat, a palota a család tulajdonában volt.
A dokumentumok nem szólnak arról, hogy mi történt a holokauszt túlélőinak a hazatérése után, tény azonban, hogy kevéssel ezután jött az államosítás. Ekkor az épület az egyik közigazgatási egység tulajdonába került, és vendéglőként működött kilencvenig, amikor a gazdasági visszaeséssel egy időben elvesztette korábbi szerepét és jelentőségét. Jelenleg, mint erről a fényképek is tanúskodnak elhagyatottan áll.

A feljegyzések nem szólnak arról, hogy honnan ered a név…

A Keresztes Géza műépítész, műemlékvédelmi szakmérnök által a rendelkezésünkre bocsátott dokumentációkból sem derül ki az, hogy honnan ered az Aranykakas név. Így csak valószínűsíthető, hogy az egyik tetőelemen látható kakasról nevezték így el, amely feltételezhetően aranyozott volt.

Akárhonnan kapta is a nevét, tény, hogy a kommunizmus idején, a Maros vendéglő mellett az Aranykakas volt a legkedveltebb lokál Vásárhelyen. Az előbbi előkelő, inkább luxushely volt, az utóbbiban pedig jobb volt a hangulat, elegánsabb és valahogy intimebb. Az Electromaros két üzeme mellett helyezkedett el, ugyanakkor közel esett hozzá a katonaság, illetve a stadion is, nem csoda hát, hogy sokan jártak ide.

A feljegyzések szerint is: „…mindig tele volt, főleg a terasz, és nagy dolognak számított, ha valakinek sikerült helyet kapnia…, …de itt még lábon állva is szívesen megivott az ember egy sört…”. Mi tagadás, valamilyen módon, valamilyen formában sürgősen restaurálni kellene ezt az épületet, mely igazi építészeti kincse Vásárhelynek.

A régi képekért köszönet Madaras Józsefnek

Share Button
Ennyien olvasták: 607

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

1 Hozzászólás

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.