Központ
2017. december 15. péntek, Valér
Helyenként felhős
Péntek
Helyenként felhős
Borús
Szombat
Borús
Jórészt felhős
Vasárnap
Jórészt felhős

„Ennek a díjnak súlya van, értékéhez fel kell nőnöm”

Nemes Gyula augusztus 28, 2015 Társadalom

– Interjú Miholcsa József Külhoni Magyarságért díjas szobrászművésszel, hagyományőrző huszárral –

GE DIGITAL CAMERA

Miholcsa József 1953. június 13-án született Marosvásárhelyen, ahol 1972-ben a Művészeti Líceumot, majd 1977-ben Kolozsváron a Képzőművészeti Főiskola szobrász szakát végezte el. Hét évet dolgozott a tanügyben, harmincöt éve szabadúszó szobrász. A három és fél évtized alatt készített alkotásait felsorolni talán egy cikk terjedelme is kevés lenne. Legjelentősebb munkái közé tartozik a Nagyernyében felállított egész alakos Apafi Mihály fejedelem szobra, a korondi Erős várunk az anyanyelv és Júlia szép leány alkotások, a gyergyószentmiklósi Kossuth Lajos, a budapesti Bolyai János, a torjai Apor Péter szobrok.

2005. augusztus 19-én Miholcsa József a Budapesten átadott tíz Külhoni Magyarságért Díj egyikét vehette át, amelyet a magyar miniszterelnök-helyettes javaslatára a kormányfő adományoz a külhoni magyar közösségek érdekében végzett közéleti, oktatási, kulturális, egyházi, tudományos, valamint a gazdasági önszerveződés területén végzett kiemelkedő munkáért. A szobrászművésszel marossárpataki otthonában beszélgettünk.

– Mikor költöztek Marossárpatakra és miért?

– Marosvásárhelyen a Hosszú utcában laktunk, ott nem igazán tudtam dolgozni. Aztán Háromszékre költöztünk, előbb Torján éltünk, majd Dálnokon. Itt csend volt, lovakat tartottunk, megszoktam, hogy látom a látóhatárt. Marossárpatakra 2000-ben költöztünk, elsődleges cél volt, hogy legyen ahol tartani a lovakat, és legyen műteremnek való hely. Hát itt van istálló és a csűrt műteremnek rendeztem be. Marossárpatakon könnyen beilleszkedtünk a közösségbe, 10 év után is úgy éreztem magam itt, mintha nyaralnék.

„Megpróbálok magyarul faragni”

GE DIGITAL CAMERA

– Egy régebbi interjúban ön azt mondta, hogy egy idő óta elkezdett „magyarul faragni, szobrászkodni”. Mit is jelent ez?

– 1984-ben hallottam, hogy a Román Kommunista Párt XIII. kongresszusán egyöntetűen eldöntötték, hogy mi magyarul beszélő románok vagyunk. Akkor határoztam el, hogy felhagyok az egyetemes nagy szobortematikákkal és megpróbálok magyarul faragni. Bandi Dezsőtől abban az időben nagyon sokat tanultam, ő felkutatta a Nyárád és Küküllő menti néphagyományt. Amikor azonban én elkezdtem ezeket a motívumokat keverni a honfoglalás kori motívumokkal, azt mondta, ne csináljak ilyent, mert nem lehet. De amikor már a tizenötödik munkámnál tartottam, elismerően azt mondta, csináljam csak tovább, mert jól csinálom. Így kezdődött tehát: a Nyárád és Küküllő vidéki motívumokat elkezdtem kombinálni a honfoglalás kori és ázsiai rokonnépek művészetével. Úgy érzem, a motívumvilág, a hiedelmek, a balladák révén megújul a múlt és kialakul egy olyan nyelvezet, amelyen a mához is lehet szólni.

– Mikor kezdett el a huszársággal, a hagyományőrzéssel foglalkozni?

– A 90-es évek elején huszáregyenruhákat kértünk kölcsön a filmstúdiótól, és a dálnoki ménes lovaival felvonultunk Kézdivásárhelyen egy március 15-e alkalmával. Így kezdődött. Ebben az időszakban alakult meg a gyergyószentmiklósi hagyományőrző csoport is. Mikor ide kerültem Marossárpatakra, hiányzott ez az életforma. Elkezdtem utána kutatni, hogy helyi viszonylatban mi is történt itt az 1848-49-es szabadságharc és forradalom idején. Megtudtam, hogy 1848 augusztusában Kossuth Lajos megbízta Berzenczey Lászlót, székelyföldi kormánybiztosát, hogy toborozzon egy székely könnyűlovas sereget. A megszervezett lovascsapatot Kossuth-huszároknak nevezték, ebből alakult meg később a 15. Mátyás huszárezred. Ennek kapcsán alakítottam meg én is itt a XV. Hagyományőrző Mátyás-huszárezredet. Manapság már Erdélyben közel 100 Mátyáshuszár van, de a hagyományőrző huszárok száma a Partiumot is ide számítva eléri az 500 főt.

– A szobrászat és a huszárhagyományok ápolása itt, Sárpatakon szoros összefüggésben van.

– Igen. 2002-ben felajánlottam a marossárpataki önkormányzatnak, hogy egy olyan erdélyi fejedelmekből álló szoborcsoportot ajándékozok a településnek, amilyen nincs még a Kárpát-medencében. Ehhez az önkormányzat és a falu lakosságának támogatását kértem, de nem pénzben, hanem a lovaim tartásához szükséges abrakban. Az elmúlt időben ez a szoborpark már meg is valósult, mert ma már a 20 választott erdélyi fejedelem, két magyar király és a sebesült huszár szobrai ékesítik a református templom szomszédságában és a Teleki–kastéllyal átellenben levő zöldövezetet. Évente két szobrot készítettem el és adományoztam a községnek.

„A díjon át exponáltabb vagyok, a jövőben jobban oda kell figyelnem a munkámra”

GE DIGITAL CAMERA

GE DIGITAL CAMERA

– Ön augusztus 19-én a Külhoni Magyarságért Díjat vehette át Budapesten Semjén Zsolt magyar miniszterelnök-helyettes kezéből. Milyen gondolatok és érzések közt vette kezébe a kitüntetést?

– Első gondolatom, amikor megtudtam, hogy a díjra jelöltek, az volt, hogy én ezt meg sem érdemlem, hisz sok ismerősöm, barátom van, aki nálam többet tett a külhoni magyarság megmaradásáért. Később meg arra gondoltam, hogy ha már én kapom ezt a díjat, akkor az elismerés nem is engem illet egyedül, hanem azt a közösséget, amely segített és segít a munkámban. A díjat kezembe véve éreztem, hogy ez bíztatás, de sajnos a munkám eredményét nem látom, hisz véleményem szerint egyre csak romlik a külhoni magyarság helyzete. Végül is úgy érzem, hogy ennek a díjnak súlya van, ennek meg kell felelnem, ennek az értékéhez fel kell nőnöm. A díjon át exponáltabb vagyok, a jövőben jobban oda kell figyelnem a munkámra és helyt kell állanom, főleg a huszárság terén kifejtett tevékenységemben.

– Van-e még hasonló díja, oklevele, elismervénye?

– Én mindig magányos harcos voltam, az ilyesmire nem figyeltem. 1997-ben Csongrád Megye Nagydíját kaptam meg a Makón tartott művésztáborban.

– Min dolgozik most?

– A marossárpataki szoborparkban a 7 erdélyi fő fejedelem a belépőnek háttal van elhelyezve. Ez szerintem nem a legszerencsésebb megoldás. Úgy döntöttem, idén a Napba öltözött Boldogasszony két és fél méteres kőábrázolását készítem el, és ezt helyezzük el a fejedelemszobrok elé. Ezen dolgozom most, úgy tervezem, hogy október végén a már hagyományossá vált marossárpataki huszárbál alkalmával leplezzük le.

Share Button
Ennyien olvasták: 686

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.