Központ
2017. augusztus 16. szerda, Ábrahám
Zivatar valószínű
Szerda
Zivatar valószínű
Helyenként felhős
Holnap
Helyenként felhős
Derült
Péntek
Derült

Erdély azért más!

Nagy-Bodó Tibor december 25, 2016 Társadalom

A karácsony, a szilveszter és az újév hangulata a templomainkban

 01-otvos-jozsef

 

Ötvös József, a Marosi Református Egyházmegye volt esperese, a Vártemplom jelenlegi lelkipásztora

Karácsony és újév Erdélyben

Minden ünnep egy áldott alkalom az ember számára, ám ezeket az alkalmakat el lehet szalasztani vagy lelkileg gazdagodni lehet általuk.

Pontosan negyven éve szolgálok minden karácsonyi ünnep alkalmával, és így egy kicsit másképpen élem át az ünnepeket, akár ezt is mondhatom jelképesen: másképpen látszik a karácsony, szilveszter, újév ünnepélyes megélése a „barikád másik oldalán”.

Egy pap számára az ünnepek megtartása, megélése felelős szolgálat, gyönyörűséges teher mások örömszerzésében. Az ünnep már önmagában az öröm megélésének lehetőségét hordozza, és így kötelességünk is egymás örömének felvállalása.

A karácsonyi történet egyik örökzöld kérdése az idő.

Bármennyire meglepő is, a karácsony pontos idejének sem éve, sem hónapja, sem napja nincs följegyezve sehol, még a Bibliában sem, és mégis az idő, a történelem meghatározási pontja lett az a pillanat, amikor Betlehem városában megszületet a Fiú, akinek neve Jézus.

Nem a világi történelem jegyezte fel Jézus születésének időpontját, hanem a karácsony bibliai leírása jelöli meg a történet idejét: Augusztus császár korában volt az a népszámlálás, amely a galileai Názáretből elindította József és Mária jegyespárt Betlehembe, ahol világra jött a világ megváltója.

Többször hallottam ezt a megjelölést: a mi erdélyi karácsonyunk. Először elmosolyodik az ember, hiszen a karácsony nem erdélyi, már rég nem is csak egyházi ünnep. Viszont mégis van erdélyi karácsony, ami nemcsak a töltött káposzta illatában, a még mindig zengő kántálásban vagy éppen a csíkszéki gyertyás templomba menésben érződik. Az erdélyi karácsony az erdélyi ember lelkében és vágyában él, az ő sajátos létében, amikor természetesnek veszi, hogy máramarosi kolindák és a szászföldi „Stille Nacht, heilige Nacht” mellett csendül fel a népi ének balladai fájdalma és öröme: „Elindult Mária szállást keresgélni…”.

Erdélyi karácsonyról igazán csak az beszélhet, aki már ünnepelt más országban is. Éppen egy negyed századdal ezelőtt úgy adódott, hogy Hollandiában éltem át Jézus születésének ünnepét, ahol egy kedves, barátságos családdal együtt voltunk az ünnepi istentiszteleten, majd utána náluk ebédeltem. Gondolom, ekkora idő és földrajzi távolságból nem sértem meg őket, ha elmondom: a mi ünneplésünk őszintébb, feszélyezetlenebb, nem udvariasság egymás köszöntése, hanem az erdélyi vendégszeretet közvetlen megmutatkozása.

Azt hiszem, mindebben nem véletlen, hogy Erdélyben a középkorból fennmaradt harangok legtöbbjén éppen a betlehemi angyalok szózata a felirat: Gloria in excelsis deo – Dicsőség a magasságban Istennek.

Van nekem egy sajátos erdélyi karácsonyi emlékem.

Amikor még nem volt családom, és karácsony estére egy kedves család hívott meg vacsorára Görgényszentimrén. Sok minden szép emlék, élmény maradt meg abból az ünnepi estéből, de legelevenebben az él bennem, amikor az erdélyi vegyes családban a római katolikus nő elkezdte a Csendes éj, szentséges éjt énekelni, és mi reformátusok bekapcsolódtunk.

Akkor értettem meg, hogy az igazi karácsony hangulatában, énekében és éneklésében mennyire összekapcsol minket.

Úgy gondolom, teljesen másfajta átélése van a szilveszter-újév kettős ünnepnek. Egyházilag még az is kérdés, mennyire ünnep? Ennek tisztázásához elmondom, az egyházban azokat az ünnepeket, amelyek Jézus életével kapcsolatosak, el egészen a Szentlélek kitöltetéséig, üdvtörténeti ünnepeknek nevezik, a többit pedig inkább ünnepi alkalmaknak.

Az óév és újév is ilyen alkalom, amikor a hívő, vallásos ember hálát ad az év áldásaiért, és együtt imádkozik az újév sikereiért. Ebből a két nagy lehetőségből nőtt ki az erdélyi szokás és gyakorlat, hogy a legtöbb faluban vagy városban szilveszterkor harangoznak, és az emberek elmennek a templomba, sok helyen a két év találkozásának idején – éppen éjjel tizenkét órakor.

Ilyenkor református templomokban eléneklik a 90. zsoltárt és a himnuszokat. Erről jut eszembe, eldugott székely falvakban a kommunista évek egyik csendes székely lázadása volt, amikor szilveszter éjszakáján istentiszteletről kimenet a kántor halkan játszani kezdte a magyar himnuszt, a torony alatt megállt a menet, és lelke legszebb pillanatát átélve, elénekelte közösségben a magyar himnuszt. Legalább egyszer egy évben. Ez számára igazán ünnep volt.

Megvallom, nem tudom, mióta jelenik meg ünnepként az erdélyi református egyházban az óév és újév napja, de az 1923-ban összeállított erdélyi református énekeskönyvben karácsony és virágvasárnap között már ott szerepelnek az óévi és újévi énekek.

Ugye, hogy Erdély azért más!

Share Button
Ennyien olvasták: 1192

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.