Központ
2017. október 24. kedd, Salamon
Eső
Ma
Eső
Helyenként felhős
Holnap
Helyenként felhős
Jórészt felhős
Csütörtök
Jórészt felhős

Erdély műemléktemplomai között az egyik legszebb

Központ január 9, 2014 Társadalom

A vásárhelyi izraelita zsinagóga

Erdély műemléktemplomai között az egyik legszebb

i4

Az izraelita zsinagóga 1898-1899 között épült Gartner Jakab bécsi műépítész tervei szerint, Soós Pál építőmester irányítása alatt. Alapjait 1889. február másodikán tették le, és ma Erdély legszebb műemléktemplomai között tartják számon.  A templom előcsarnokában márványtábla tudósít az épület történetéről. Ismeretes, hogy 1996-2000 között Szekeres Gerő mérnök irányításával a zsinagógát felújították, és így visszaadták annak eredeti fényét.  Ezen a héten erről a műemléktemplomról írunk.

 

A vásárhelyi zsidók letelepedése az 1601-es évekre tehető

 

i1

A templomot az izraelita status quo ante híveinek építették közadakozásból, és jelenleg a második világháború után megfogyatkozott vásárhelyi zsidóság egyedüli temploma.

A marosvásárhelyi zsidó családok eredetileg Náznánfalván telepedtek le.

Spielmann Sebestyén Mihály (A marosvásárhelyi zsidók története című előadása) tudni véli, hogy a letelepedés 1601-re tehető; az említett településen éltek, és írásos dokumentumok tanúskodnak arról, hogy 1680-ban, Apafi Mihály fejedelem idejében már többen beköltöztek. Tömeges letelepedés azonban a 18. század végétől kezdődik. Statisztikai számításokra alapozott becslések szerint Marosvásárhely és környékének zsidósága a XVIII. századtól a 150-160-as lélekszámról a XIX. század végére körülbelül 2230-ra emelkedett.

A történész előadásából az is kiderül, hogy az 1941-es adatok szerint Vásárhelyen 5965 a számuk, ami a város lakosságának 12,2 százalékát jelentette. Ezeknek egy része koncentrációs táborokba, más része – mint munkaszolgálatos – a frontra került, és így a második világháború után sokan az óhazába való visszatérést vagy a külföldre való kitelepülést választották, s így 1947-ben 820, s ma körülbelül 300 a Vásárhelyen élő zsidók száma.


1889-ben nyitja meg kapuit a zsidó iskola

 

i2

Amint az a Marosvásárhelyi útikalauz című adatgyűjtésben is olvasható, Vásárhelyen először az Ortodox Zsidó Hitközség alakult meg, egészen pontosan 1700-ban. 1857-ben a Tyúkszer (Iskola) utcában imaházat építettek, amelyet 1972-ben, a színház építésekor lebontottak. Ebben az épületben nyílt meg 1889-ben az izraelita Elemi Iskola, majd innen költözött át a Baross Gábor (mai Horea) utca 19. szám alá.

Balás Árpád és Fodor Sándor állítása szerint 1868-ban a zsidó hitközségek országos kongresszusa után Vásárhelyen létrejött a status quo hitközség, amelynek célja a vallási, nevelési és szociális intézmények támogatása és a rituális szükségletek kielégítése volt. A tizenkilencedik század közepétől a Chevra Kadisa volt a fenti célkitűzések irányítója, ugyanakkor a cionista mozgalom támogatója is. 1923-tól az ortodox zsidók önálló Chevra Kadisát hoztak létre, amely 1944-ben megszűnt.


A felavatási ünnepségek három nap és három  éjszakán át tartottak

i3

Az izraelita műemléktemplomra visszatérve, talán nincs is szebb nála egész Erdélyországban, és értékében sincs hozzá fogható Romániában. Amint azt sok helyen megjegyzik, felavatása nagy esemény volt

Vásárhely életében. Az ünnepségek három nap és három éjszakán át tartottak. Pont, mint a mesékben.

Az 1900-as évek elején a marosvásárhelyi zsinagóga a városban lakó zsidók ezreinek volt a fő gyülekezőhelye. Néhányan emlékeznek még a történetre, közülük való a zsidó közösség volt vezetője, Ausch Sándor is.

Az Iskola utca (mostani Aurel Filimon) 23. szám alatti zsinagógát tehát az Osztrák-Magyar Monarchia idején építették, amikor Marosvásárhely 25-30 ezer fős lakosságából 2200-2300-an zsidó volt. Amint az a feljegyzésekből kiderül, a munkálatok egy évig tartottak. Említettük azt is, hogy a műemléktemplom felavatása nagy esemény volt. Azokban az években a zsidó közösségnek egy nagyon elmés és híres rabbija volt, név szerint a sörgyártulajdonos Bürger Adalbert (a jelenleg Aranykakas néven ismert épület volt a lakóháza, és a mostani Sinaia utcát pedig Sörgyár utcának nevezték el, mert tulajdonképpen „az egész utca egy nagy sörgyár volt”.)

Nos, ez a Bürger Adalbert volt a zsidó közösség elnöke és egyike azoknak, akik anyagilag támogatták a zsinagóga építését. A munkálatok egyébként hatvanezer koronába kerültek, ami akkoriban hatalmas összegnek számított.


A templom több mint félezer személy befogadására képes

A város meséi című könyvben is leírják, hogy a zsidó vallásnak több irányzata van, amelyeket jobbára a rituálé és a szokásrend különböztet meg egymástól. Tudnivaló, hogy van egy progresszív, illetve egy kevésbé progresszív vonulat. Az utóbbihoz tartoznak az ortodox zsidók is.

Részben már említettük, hogy a zsinagógát az erdélyi ortodox zsidók közösségéből 1868-ban kivált konzervatívok, az úgynevezett status quohoz tartozók építették. Az épület körülbelül ötszázötven személy befogadására képes. A földszinten háromszáz hely van, a karzaton pedig kettőszáz.

Mivel a zsidó vallásúak száma egyre nőtt, 1923 és 1924 között egy ortodox zsinagógát is építettek, mégpedig a mostani Brăila utcában. Ez a templom kétemeletes volt, és ezren fértek el benne.

Amint az a dokumentumokból még kiderül, ezt a zsinagógát is adományokból építették, de nem tudták teljesen befejezni az összegyűlt pénzből, így az máig vakolatlanul áll.


Az intenzív társasági és kulturális élet

Ismeretes, hogy a zsinagógák sohasem voltak kizárólag imádkozóhelyek. Itt találkoztak és beszélgettek az emberek. A Bibliában, az Ótestamentumban előírtak – amit Törvénynek is lehet nevezni –, nem csak a hitbeli kérdésekre, hanem az élet minden területére kiterjednek, kezdve a születéstől a házasságon át az emberi kapcsolatokig. Mindennek a kiindulópontja a tízparancsolat, ami ma is erkölcsi alapot szolgál, és amelyet minden közösség átvett amolyan univerzális törvényként. Ez nagymértékben meghatározta a vallásos zsidók életét.

A két világháború közötti időszakban Marosvásárhelyen élénk társasági élet folyt. Amellett, hogy főleg ünnepnapokon és szombaton a többség elment a zsinagógába, intenzív kulturális és társasági életet éltek. A zsidó közösségen belül volt egy csoport, amely csak lakodalmak szervezésével foglalkozott, továbbá egy másik, amely a temetéseket szervezte, egy harmadiknak pedig a segítségnyújtás volt a feladata.


A Kultúrpalotát és a mai prefektúrát is zsidó építész tervezte

Minden kétséget kizáróan a zsinagóga azon műemlékek közé tartozik, amelyre az egész város büszke lehet. Egyébként Vásárhely fejlődőséhez a zsidóság nagy mértékben hozzájárult. A Kultúrpalota és a mai prefektúra épületét zsidó építész tervezte, és a Kultúrpalota rendkívül érdekes dekorációi is egy zsidó munkáját dicsérik. Ugyanakkor sok zsidó személy támogatta anyagilag a Palota építését, és a város épületeinek nagy része valamelyik zsidó család nevéhez fűződik.

Amellett tehát, hogy ez egy szent hely, a zsinagóga szerves részét képezi a város történelmének, és hű bizonyítéka annak, hogy egykoron sok zsidó lakta a környéket. Néhányan azok közül, akik túlélték a holokausztot és hazatértek, készítettek egy márvány emléktáblát, amelyet elhelyeztek a zsinagógában, és amelyen feltüntették azoknak a mártíroknak és szenteknek a nevét, akik a holokauszt áldozatául estek. Felírták rá héber nyelven, hogy még a kő is siratja az emléküket. A zsinagógát tehát semmiképpen sem lehet elválasztani a város történelmétől.

(A régi fényképekért köszönet Madaras Józsefnek. A Brăila utcai zsinagógáról a következő héten olvashatnak).


Share Button
Ennyien olvasták: 182

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.