Központ
2017. augusztus 20. vasárnap, István
Derült
Ma
Derült
Eső
Holnap
Eső
Derült
Kedd
Derült

„Erdélyben nincs se két- se többnyelvűség!”

Nemes Gyula április 25, 2015 Társadalom

– Interjú Kuti Csongor alkotmányjogásszal –

Kuti Csongor 1975-ben született Marosvásárhelyen. Nem sokkal ezután családjával Csíkszeredába költözött, ott nőtt fel, ott végezte az iskolát. Egyetemi hallgatóként tért vissza szülővárosába, ahol jogi tanulmányokat folytatott. Pár év jogászkodás után, tanulmányi ösztöndíjjal felvételt nyert a budapesti Közép Európai Egyetemre, ahol alkotmányjog szakterületen szerzett doktori címet. Jelenleg a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetemen tanít médiajogot, médiaetikát, emberi jogot, de gyakorló jogászként is dolgozik. Arra kértük, fejtse ki véleményét néhány olyan témáról, amelyek manapság állandóan terítéken vannak a médiában.

utcanev

 

– Mi a véleménye a román parlamentben alkalmazott mentelmi jogról? Európában ez általános?

– Egyfajta kezdetleges mentelmi jog már az ókori Rómában létezett. A parlamenti mentelmi jog gondolata a XIV. században az angol parlamentben merült fel először, de csak 1689-ben lett törvénybe foglalva. Franciaországban az 1789-es forradalom hozta el a képviselők személyének érinthetetlenségét. A XIX. századi modern európai alkotmányok rendszerint már alapelvként kezelték a képviselők mentelmi jogát. A mentelmi jog intézménye az egyének önrendelkezési jogából fakad, biztosítja a választott képviselők szólásszabadsághoz való jogát, és szavatolja a hatalom megosztását a törvényhozás és az igazságszolgáltatás között. Lehetővé teszi a képviselők számára, hogy kritikus, kisebbségi (ellenzéki) véleményüknek hangot adhassanak anélkül, hogy a többség retorziójától tartaniuk kellene.

Ugyanakkor a mentelmi jog többrétű politikai, etikai, de akár jogi problémát is felvet, mivel megteremti a visszaélés lehetőségét, amennyiben személyes előnyök megszerzésére vagy politikai fegyverként használják. Jelenleg még az EU szintjén sem beszélhetünk egységes mentelmi jogi szabályozásról: a különböző államok eltérő mértékű védelmet biztosítanak a választott képviselők számára. Általánosságban elmondható, hogy a legtöbb esetben a mentelmi jog hatálya a képviselők mandátumuk gyakorlása során leadott szavazataira, valamint felszólalásaikban megfogalmazott véleményükre vonatkozik. Ennek léteznek szigorúbb (pl. Hollandiában kizárólag a parlamenti üléseken elhangzott felszólalásokra vonatkozik) és megengedőbb (pl. Magyarországon bárhol elhangzott felszólalásokra vonatkozik, amennyiben azok közvetlenül kapcsolódnak az országgyűlési feladatok elvégzéséhez) változatai. Ugyanilyen eltérések tapasztalhatók a képviselők érinthetetlenségére vonatkozóan: Hollandiában semmiféle védelmet nem élveznek büntetőjogi eljárás esetén, Finnországban csak abban az esetben, ha a vizsgált bűncselekményért legtöbb hat hónapos börtönbüntetés szabható ki, míg Írországban mandátumuk gyakorlása során teljes, megvonhatatlan mentelmet élveznek. Európai viszonylatban elmondható, hogy a mentelmi jog romániai intézménye a megengedőbb, lazább rendszerek közé tartozik, ami noha nem példátlan, de nem is alkalmas arra, hogy erősítse a hitelét és legitimitását vesztett törvényhozásba vetett bizalmat.

„A korrupcióellenes hadjárata több szempontból is problematikus”

– Hogyan ítéli meg az Országos Korrupcióellenes Ügyészség (DNA) politikusok, üzletemberek ellen indított „hadjáratát”?

– Az elmúlt időszak korrupcióellenes hadjárata több szempontból is problematikus. Nem lehet demokratikusnak tekinteni egy olyan államot, amelynek legfontosabb szervévé egy speciális ügyészség vált. Nem lehet hiteles egy olyan demokrácia, amelynek legnépszerűbb intézményei az említett különleges ügyészség és azzal karöltve a titkosszolgálatok. Gondolok itt elsősorban a Hírszerző Szolgálatra (SRI), amely a kommunista Securitate egyenes ági leszármazottja, annak a Securitaténak, amely tagjait sem a rendszerváltáskor, sem azóta nem sikerült felelősségre vonni a kommunista diktatúrában, 1989 decemberében, 1990 fekete márciusában, illetve a bányászjárásokban játszott szerepéért. Nem elfogadható az, hogy olyan szervezetek váljanak a közélet legmeghatározóbb szereplőivé, amelyek felett a társadalom a nullához közeli demokratikus ellenőrzést gyakorolhat. Ebben a kontextusban óriási felelősség hárulna az igazságszolgáltatásra, amelynek helyt kellene állnia nemcsak az említett intézmények, hanem a különféle bel- és külföldi politikai érdekcsoportok által gyakorolt nyomásnak is. Azt a tényt, hogy az igazságszolgáltatási rendszer, a romániai demokráciára nézve sajnálatos módon, képtelen megfelelni ennek az elvárásnak, a magyar érdekeltségű ügyekben született ítéletek is illusztrálják.

Mindenképpen szólni kell itt a média felelősségéről is. A korrupcióellenes kampányt meglovagolva, a különböző politikai érdekkörökbe tartozó médiabirodalmak igyekeznek az egyes ügyeket úgy felnagyítani és tálalni, hogy azzal a lehető legnagyobb kárt okozzák megbízóik politikai ellenfeleinek, fittyet hányva a legtöbb szakmai és etikai előírásnak. Ez egyébként a politikai belharcokban részben megbénult Audiovizuális Tanács csődje is.

Természetesen helyénvaló az, hogy miután az elmúlt 25 esztendőben az utolsó csavarig szétlopták ezt az országot, végre valakiket felelősségre is vonjanak ezért. De ugyanilyen természetesnek kellene lennie annak is, hogy nem mindegy, miként, és nem mindegy, hogy milyen céllal.

„A szembenézés történelmi lehetőségét szalasztottunk el a rendszerváltáskor!”

– Foglalkozott a szekusdossziék feldolgozásának és tartalmuk közreadásának problémájával is. Hogyan látja, mennyire haladtak ezzel a témával a kutatók?

– Romániában mindeddig nem számoltunk el a múlttal! Sem a náci múlttal, sem a kommunista múlttal. Egy olyan ország ez, ahol mindenki áldozat volt, a bűnösök pedig vagy „megszálló” idegenek, vagy homályos identitású csoportosulások. A szembenézés történelmi lehetőségét szalasztottuk el a rendszerváltáskor. Ennek természetesen több, egymással összefüggő oka is van, ezek között megemlíteném a kommunista nomenklatúra és a Securitaté hatalmának és vagyonának átmentését, a politikai akarat hiányát, egy erős civil társadalom – mind a mai napig fennálló – hiányát. Ez az esély már nem fog visszatérni: az elszalasztott lusztráció miatt a volt rendszer fenntartói és haszonélvezői beágyazták magukat az új politikai és gazdasági rendszerbe. Ugyanakkor napról napra kevesebb azoknak a szemtanúknak a száma, akik első kézből számolhatnának be tapasztalataikról, napról napra kisebb az esélye, hogy lényeges dokumentumok, adatok előkerüljenek az archívumokból. Egyre nehezebb lesz elmagyarázni az új generációknak, hogy hazugság a szétmaszatolt felelősség. Hogy nem mindannyian voltunk hibásak a diktatúrákért. Hogy voltak besúgók és besúgottak, deportálók és deportáltak, internálók és internáltak. Az idő nem nekünk dolgozik. A Securitaté archívumára vonatkozó szabályozások csak az egyéni, személyes kutatást teszik lehetővé: mindenki kikérheti saját dossziéját. Ez lehetővé teszi sok kis sors, igazság feltárását, de nem oldja meg a nagy, közös, nemzeti, nemzetiségi történet kérdését. Ne legyenek illúzióink: mindennek ára van! Az elmulasztott elszámolás mint szekrénybe rejtett csontváz várja, hogy újra meg újra fejünkre boruljon egy-egy óvatlan pillanatban.

– Mi a véleménye az Erdélyben alkalmazott két- vagy többnyelvűségről? Gondolok itt elsősorban a marosvásárhelyi utcanévtáblákra, vagy a kolozsvári bejárati táblákra. Hogyan lehetne ezt a problémát úgy megoldani, hogy mindenki meg legyen elégedve?

– Erdélyben nincs se két- se többnyelvűség! Nincs egyenlő bánásmód, a különböző hátrányos helyzetű társadalmi csoportok között sem: nők és férfiak, heteroszexuálisok és homoszexuálisok, romák és nem romák, fogyatékkal élők és egészségesek stb. Miért lenne nagyobb realitása annak, hogy a magyarok és románok élvezzenek egyenlő jogokat? A két- vagy többnyelvűség egyébként sem az utca-, vagy helységnévtáblákból áll, bár tagadhatatlan, hogy ezek igazán látványos elemei. Számomra sokkal fájóbb a valós kétnyelvűség hiánya a közéletben: a közigazgatásban, az igazságszolgáltatásban, az egészségügyben stb. Nincs közeledés a kultúrák között: és amíg ez nem történik meg, hasztalan várjuk, hogy jogszabályi úton oldódjon meg a kérdés. Hiába importáljuk a legmodernebb alkotmányos szabályokat, hiába a megannyi nemzetközi norma, ha nincs hajlandóság azok alkalmazására, illetve azok alkalmazásának kikényszerítésére. A jog nem csodafegyver, hanem egy eszköz, amivel élni kell, de nem az egyetlen eszköz. Nagy szerepe lenne itt a civil társadalomnak, és látni lehet, hogy ahol kibontakoznak jól megszervezett civil kezdeményezések, a politikumot is tudják befolyásolni. Marosvásárhelyen az elmúlt években, ahol előrelépés történt a kétnyelvűség terén, ott többnyire észlelhető volt egy civil kezdeményezés hatása. Ez egy olyan út, amin érdemes tovább haladni.

Share Button
Ennyien olvasták: 477

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.