Központ
2017. augusztus 19. szombat, Huba
Derült
Szombat
Derült
Derült
Holnap
Derült
Eső
Hétfő
Eső

Erdélyi lelkészek biciklitúrája a felekezeti oktatásért

Nemes Gyula július 7, 2017 Társadalom

500 év – 500 kilométer 

Kilenc erdélyi és egy holland református lelkész kerékpárral eredt Kálvin János nyomába június17-e és június 30-a között. Az erdélyiek kisbusszal utaztak Svájcig, ahol találkoztak holland kollégájukkal, majd 500 kilométert tekertek a reformáció 500. évfordulója alkalmából. A túrázók adományokat gyűjtöttek az Erdélyben működő hat református kollégium számára, valamint a református felekezeti oktatás támogatására. A kerékpártúrán résztvevő Les Zoltán marosvásárhelyi és Szántó Mihály mezőbodoni lelkészeket kérdeztük arról, hogy miért vállalták ezt a túrát, illetve milyen érzésekkel, élményekkel tértek onnan haza.

A túrázók Bázelből indultak június 21-én, arról a helyről, ahol először 1536-ban jelent meg nyomtatásban Kálvin János A keresztény vallás rendszere című műve. Ezt követően Zürich, Bern, Lausanne városokat érintve érkeztek meg Genfbe, a Kálvin születésének 400. évfordulójára készített reformációi emlékmű elé június 30-án. Itt a genfi magyar gyülekezettel együtt vettek részt hálaadó istentiszteleten, majd indultak haza. A túrának az adománygyűjtés mellett tanulmányút jellege is volt, mert olyan helységeket érintettek, amelyek a reformátorok életéhez kötődnek. Az állomáshelyeken rövid ismertetőket hallgattak meg arról, hogyan is kapcsolódik az adott település Kálvin János, Zwingli Ulrich, Rotterdami Erasmus életéhez, illetve a svájci reformációhoz. Maros megyéből: Batizán Attila (Szentgerice), Császár Béla (Magyarózd), Les Zoltán (Marosvásárhely), Szántó Mihály (Mezőbodon) és Tőkés Attila (Geges) vettek részt a svájci kerékpártúrán.

Élő magyar közösség Mennedorfban

Szántó Mihály két okból csatlakozott a túrázókhoz és vállalta annak fáradalmait: először is azért, mert szívén viseli a kollégiumok ügyét, hiszen ő maga is a Kolozsvári Református Kollégium végzettje. „Másodsorban magáért a biciklitúráért, a társaságért, a biciklizésért, ami az én esetemben jókora kihívás volt, hiszen az erdélyiek közül én voltam a rangidős, másrészt pedig kicsi gyerekkoromban egy műtéten estem át, minek következtében egyik tüdőm nagyobb részét eltávolították, ezért tornából mindig fel voltam mentve. Nem bizonyítási kényszer volt ez, hanem hogy ennek ellenére is ott legyek és végigcsináljam” – mondta el lapunknak a mezőbodoni lelkész.

Különleges élmény volt számára a Krisztushordozók Közösségét megismerni és vendégszeretetüket élvezni, de ugyanolyan jó érzés volt az erdélyi gyökerekkel rendelkező Ferencz Árpád és Domahidi Nelli vendégszeretetét megtapasztalni. Meglepő és emlékezetes volt ugyanakkor élő magyar közösséggel találkozni Mennedorfban, ahová nagy távolságokból utaznak emberek, hogy egy-egy istentiszteleten részt vegyenek.

Az erdélyi felekezeti oktatásra kívánták felhívni a figyelmet

Les Zoltán marosvásárhelyi egyetemi lelkész utolsóként csatlakozott a csoporthoz. „A cél és az útvonal már adott volt, én csak belecsöppentem ebbe a történetbe. Nagyon tetszett az ötlet, hogy 500 kilométert tekerjünk ebben a jubileumi évben, és az is, hogy ez ne öncélú megmozdulás legyen, hanem ezzel a túrával az erdélyi felekezeti oktatásra, annak fontosságára is fel szerettük volna hívni a figyelmet. Nem elhanyagolható ok az sem, hogy magamat is ki akartam próbálni, hiszen eddig nem bicikliztem rendszeresen, és kíváncsi voltam arra, hogy teljesíteni tudom-e a kijelölt távot. Istennek hála ez mindannyiunknak sikerült. A túra nem volt annyira megerőltető, mint amire számítottunk – igaz, voltak azért kemény részei” – állítja Les Zoltán.

„Egy lelki utat is bejártunk!”

A marosvásárhelyi lelkész számára a célba érés öröme volt a legfontosabb. „Az utolsó napon már keveredett bennünk minden élmény, amit a nyolc napos biciklizés alatt szereztünk: gyönyörű tájakat láttunk, új embereket ismerhettünk meg, és persze volt bennünk egy nagy adag fáradtság is. A Galatákhoz írt levél alapján megtartott napi áhítatok és az azt követő beszélgetések közelebb vihettek bennünket a kegyelem megértéséhez, de egymáshoz is, hiszen láthattuk-hallhattuk azt, hogyan gondolkodik a másik bizonyos kérdésekről. Bizonyos szinten egy lelki utat is bejárhattunk Isten, önmagunk és csapattársaink megismerésében. Számomra a legemlékezetesebb talán az a nap marad, amelyen a Brünig Pas hágót másztuk meg, és amelynek közepén, félúton egy gyönyörű szép tóra leltünk, amelyben megfürödtünk. A nehéz és meredek kapaszkodó után ez a hűvös vízben való fürdés nekem olyan volt, mint az újjászületés” – mondta Les Zoltán.

A biciklitúra hatékonyságáról

A hosszas kerékpározáshoz nem szokott ember azt hinné, hogy szinte lehetetlen ezt a hosszú utat megtenni hosszas edzés, komoly fizikai erőnlét nélkül. A Maros megyei lelkészek nem ezt mondják. „Meglepő módon fizikailag nem volt annyira megterhelő, mint amire számítottunk, számítottam. Mi ahhoz vagyunk szokva, hogy egy domb, hegy után következik egy völgy. Svájcban gyakran egy hegy után következett még egy… Alapvetően jól bírta a csapat. Minden napunk derűsen indult, jó volt a hangulat, nem csupán barátokként, kollégákként vettünk részt ezen, hanem igazi bajtársakként is. Odafigyeltünk egymásra, csapatépítésre a biciklitúra szerintem rendkívül hatékony.”

Share Button
Ennyien olvasták: 651

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.