Központ
2017. szeptember 22. péntek, Móric
Eső valószínű
Ma
Eső valószínű
Eső
Holnap
Eső
Jórészt felhős
Vasárnap
Jórészt felhős

Ernyeiek az 1848-49-es forradalomban és szabadságharcban

Nemes Gyula március 12, 2016 Társadalom

1848 elején forradalmak rázták meg Európát. Március derekán már Magyarhon is „újító lángban égett”. A forradalom kitörésének híre hamar bejárta Erdélyt és annak délkeleti vidékeit, a Székelyföldet is. Kezdetben ezt a hírt még együtt ünnepelték magyarok, szászok, románok, de az utóbbiak nemsokára nyíltan szembefordultak a magyar forradalommal. Ezt követően a felelős magyar minisztérium az erdélyi székelyek segítségét kérte. A székelyek általában lelkesen fogadták a felhívást. Mai lapszámunkban nagyernyei forradalmárokat mutatunk be.

2010 jul.24 024

1848 május-júniusában a székely-magyar helységekben csoportosan jelentkeztek „az nemzeti őrségbe önkéntesen beállani vállalkozók”. Nagyernyéből 12 fiatal és középkorú férfi jelentkezett az „Alakító Bizottmány” előtt, szolgálatra. Ők a következők voltak: Lörintzi József, Lörintzi Dénes, Csernátoni Alajos, Novák Károly, Józsa József, Ferentzi Antal, Filep Lajos, Nagy Dániel, Máté Sándor, Zöld Antal, Vinkler Károly, Ajtai Lörinc.

1848 augusztusában a sorkatonaság felállítása érdekében nyilvántartásba vették a 19–22 év közötti fiatalokat, akik között már sok önkéntest is találunk, míg másokat valamilyen okból „nem állottak elő”. Ez azonban nem jelenti azt, hogy később nem vettek részt a szabadságharcban, amint azt a nagyernyei Márkos Dénes esete is bizonyítja. A Nagyernyében összeírtak között Apor Gyula, Sükösd Pál, Ráduj Tódor, Ráduj János már sorkatonák voltak. Heten gyalogos önkéntesek: Molnár János, Bot Márián, Szenner György, Hajdú János, Éltető Károly, Csernátoni Alajos, Katona Ferenc és egy huszár önkéntes: Lörintzi Dénes.

2010 jul.24 024

1848 októberében a 12. Marosvásárhelyi Honvédzászlóalj önkéntesei között találjuk a nagyernyeiekből Mészáros Jánost, Csernátoni Alajost (őrmester), Szombati Jánost és Szombati Mihályt. A későbbiek során a zászlóalj III. századának kötelékében harcolt: György Sándor, Tavaszi József, Nemes Sándor, Nemes Lajos és Kincses György. A IV. században teljesített szolgálatot: Márkos Dénes, Éltető Károly, Vinkler Károly, Pap Simon, Nemes Elek, Molnár János és Molnár Lajos. A II. század aldobosa volt az ernyei Novák Károly.

„Kik érted haltak, szent világszabadság!” (Petőfi)

Három ernyeiről van tudomásunk, akik a szabadságharc folyamán hősi halált haltak: Csernátoni Elek (sz. 1833) 16 éves önkéntes Kossuth-huszár, Csernátoni Alajos honvédtiszt testvére. Szenner Lázár honvédőrmester 1849-ben Komárom ostrománál vesztette életét. Szikszay János Segesvár mellett esett el.

A továbbiakban ismertetünk három olyan ernyei születésű honvédtisztet, akiknek a katonai tevékenységéről sikerült több információt összegyűjtenünk:

Báró Bálintitt József: 1808-ban született Nagyernyén báró Bálintitt György nagybirtokos és gróf Petki Mária gyermekeként. 1847-ben a marosszéki katolikusok főkirálybíró jelöltje, az 1848-49-es szabadságharc idején nemzetőr százados, a 12. Marosvásárhelyi Honvédzászlóalj 5. Poklos utcai századának parancsnoka, a Királyi Ítélőtábla számfeletti bírája. A szabadságharc leverése után visszavonult nagyernyei birtokára, ahol egy dendrológiai parkot hozott létre, és családjának, birtokának, kertjének szentelte életét. 1877. január 20-án hunyt el, a marosszentgyörgyi Petki-féle sírboltban nyugszik.

2010 jul.24 039

Józsa Dániel: Nagyernyében született 1816-ban. A karánsebesi katonaiskola végzettjeként 1836-ban hadfi, majd 1846-tól hadnagy az I. székely határőrezrednél. 1848. szeptember 23-tól főhadnagy, majd százados a 76. honvédzászlóaljnál. A magyar szabadságharc leverése után Törökországba emigrált. 1859-ben hazatért Nagyernyébe, amikor elfogták és halálra ítélték. Végül kétévi várfogságra enyhítették a „büntetését”. 1860-ban kegyelmet kapott. 1867–68-ban mint nyelvtanár tanított Szombatfalván, az udvarhelyszéki honvédegylet tagja volt. Életének további alakulásáról egyelőre nincs tudomásunk.

A küzdelmes időket híven megharcolták

Csernátoni Alajos: 1822-ben született Nagyernyén alsócsernátoni Csernátoni Ferenc birtokos fiaként. Amint korábban írtuk már, 1848 derekán önkéntesen jelentkezett az őrseregbe, ahonnan a 12. Marosvásárhelyi Honvédzászlóalj kötelékébe lépett. Itt előbb tizedesi, majd őrmesteri, alhadnagyi és végül hadnagyi rangot viselt. Mint honvédhadnagy, segédtiszt több ütközetben vett részt. Balázs őrnagy árulása után Háromszékre került, ahol részt vett a köpeczi, a hídvégi és a kökösi csatákban. Az osztrákok kiűzése után Borgóprundnál az oroszok elleni harcban vett részt, majd Marosvásárhelyig csapatával 15 ütközetet állt ki a cári hadsereggel szemben. Szászrégen után, Petelén a szászok szekerekkel, szuszékokkal, lajtorjákkal torlaszolták el az útjukat, de Csernátoni Alajos (Alozi) ismerte a környéket, így más úton vezette ki bajtársait a csapdából. Részt vett Nagyszeben bevételénél, majd Világosnál ő is letette a fegyvert. 1914-ben halt meg, sírja a marosvásárhelyi római katolikus temetőben van. Nagyernyei udvarházát örököseitől 1925-ben részben megvásárolta, részben ajándékba kapta a helyi református egyház, amit parókiaként használtak 1986-ig.

Márkos Dénesnek a sírköve ma is megtalálható a nagyernyei köztemetőben. Felirata a következő: „Itt nyugszik id. Márkos Dénes, aki az 1848 és 49-dik évi küzdelmes időket a magyar hazáér és szabadságér híven megharczolta. SZ. 1828 MH. 1906.”

 

Share Button
Ennyien olvasták: 698

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.