Központ
2017. szeptember 26. kedd, Jusztina
Eső valószínű
Ma
Eső valószínű
Helyenként felhős
Holnap
Helyenként felhős
Helyenként felhős
Csütörtök
Helyenként felhős

Értelmes vita helyett hecckampány

Központ szeptember 20, 2012 Társadalom

Értelmes vita helyett hecckampány

Ami ma az anyaországi oktatáspolitika ellen folyik, az közönséges politikai hecckampány, tudniillik pont a legfontosabb hiányzik a bírálatokból: a szakmai érvelés! Persze nehéz is lenne érdemi vitát folytatni olyan „szakpolitikusokkal”, akiknek felkészültsége sok kívánni valót hagy maga után. Márpedig az MSZP, az LMP, a szakszervezetek részéről szinte kizárólag ilyenekre futotta.

Miután a magyar oktatási rendszer túlélte a szocialista-szabaddemokrata kormányzás rombolását, most szembe kell néznie az ellenzék hisztériakeltésével, riogatásával, uszításával és hazudozásaival. Úgy bírálják a Köznevelési Törvényt, illetve a Nemzeti Alaptantervet, hogy el sem olvasták azt, legalábbis ez tűnik ki nyilatkozataikból. Nos, az említett jogszabály jobb, mint az előző (és jobb, mint az agyondicsért romániai tanügyi törvény), a NAT is jó tervezet, ha nem is hibátlan, főleg az előző nagy semmihez képest. Nem hallottam olyan európai országról, ahol ne lenne valami központi terv, vagy tervek.

Én két részt olvastam végig: a magyar nyelv és irodalomra, illetve a történelemre vonatkozókat. Minden benne van, ami lényeges, és a tanárnak lehetősége van bevinni mindazt, amit ő fontosnak tart. Koholt vád tehát az, hogy a NAT korlátozná a pedagógus önálló kezdeményezéseit. Mondom ezt magyar-történelem szakos tanárként, negyvenegy év szakmai tapasztalattal a tarsolyomban. A fentiek alátámasztására még egy példát: az ifjúsági és gyermekirodalom c. fejezetben a NAT felsorol húsz alkotót, a magyar irodalom színe-javát, majd a tanár választása alapján kortárs magyar és európai írók, költők műveit. Ugyanez történik a többi fejezetben a lírai, epikai és drámai alkotások esetében, öt-öt alkotóról kell szólni. Lényegében a tananyag egyharmadát a tanár szabadon választhatja meg. Hasonló a helyzet a történelemtanterv esetében is, éppen csak megfelelő tankönyvek szükségeltetnek!

Most nézzük meg, kik is a „bírálók”? Kunhalmi Ágnes, aki körbejárja a tévéstúdiókat és elmondja mindig ugyanazt az öt mondatot, divatos varázsszavakkal, mint a: színvonal, felzárkóztatás, hátrányos helyzet, koedukáció stb. Közben gesztikulál, ujjával mikor lefele, mikor felfele mutogat, a világ legnagyobb szakértőjének képzelve magát. Röhej. Ugyanez a helyzet az LMP-s „szakértővel”. Hiller István pedig mindent, mindent elfelejtett, amit tanárként tapasztalt szegény, miniszterként azt csinálta, amit Magyar Bálint és Fodor Gábor súgott. Amikor pedig kiderült, hogy némely iskolában úgy aprítják a tanárokat, mint a répát – mikor a szülők, mikor a tanulók –, akkor a bűn pártjára állt párttársaival, koalíciós partnereivel együtt. Nem először és nem utoljára!!!

Hasonlóképpen viselkedett a két szakszervezeti vezető, Galloné asszony és Mendrey úr is, közben meg képtelenek különbséget tenni a szakszervezet és a szakmai szervezet között, belekontárkodva az utóbbi feladatkörébe is. Jellemző az a kép, amit a pécsi tanévnyitó ünnepségen láttunk: népes diáksereg, a nézőtér tele, csak egyik sarkában üldögél egy szál magában Galloné, körülötte senki, de senki. Ilyen leégés után én a Mecsek vadonjába bujdostam volna szégyenemben, magammal vivén a fentiekben említett hölgyeket, urakat. Mind egy szálig! Hadd végezze háborítatlanul a dolgát az oktatási-nevelési kormányzat, hozza helyre a liberális oktatás okozta károknak legalább egy részét.


Share Button
Ennyien olvasták: 163

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.