Központ
2018. szeptember 26. szerda, Jusztina

„Fel kell fedeznünk a mi humorunkat a Biblia humorában”

Nemes Gyula május 8, 2018 Társadalom

– Interjú Veress László marosszentkirályi református lelkésszel –

Veress László marosszentkirályi református lelkész hivatalos elfoglaltsága mellett az élet egyéb területein is tevékeny szerepet vállal. Ezek egyike az érdekfeszítő egyházi jellegű előadások tartása. A szentkirályi lelkész április folyamán két helyszínen is előadást tartott két különböző témában. Mai lapszámunkban erről számolunk be röviden.

Névjegy: Veress László Magyarláposon született 1969-ben, ahonnan a család 1980-ban Segesvárra költözött. Kolozsvári teológiai tanulmányait 1988-ban kezdhette el és 1993-ban végezte, amikor püspöki kinevezéssel Olthévízre került. 2005 tavaszán a marosszentkirályi parókiára hívták meg, és azóta is ott szolgál. 2012-től a Maros-Mezőségi Református Egyházmegye missziói előadója. Több történelmi és egyházi tanulmány szerzője, rendezvények meghívott előadója is.

Hogyan indult pályafutása?

– Ha szülővárosom neve nem tűnik sokak számára első hallásra ismerősnek, úgy Olthévíz annál inkább, hiszen ott élt és dolgozott Árva Bethlen Kata és Bod Péter. Előbbi hozta létre ott a református gyülekezetet, Bod Péter pedig a megépült első templomnak az első lelkipásztora volt. Sokat jelentett számomra, hogy ilyen nagy elődnek lehettem az utóda. Talán az ő szellemisége ihletet meg, és én is igyekeztem úgy élni és alkotni, hogy az több emberhez is eljusson.

Önnek több tanulmánya jelent meg nyomtatásban, gyakran hívják meg előadásokat tartani.

– Olthévízen sokat foglalkoztam a Bethlen Kata és Bod Péter idejével, így tanulmányban jelent meg a templom építésének a története meg Bod Péter olthévizi szolgálatának története. Menetközben aztán többnyire úgy alakult, hogy felkértek, meghatározták a témát, a címet, amiről előadást tartsak, és így születet meg néhány előadásom. Ezekből jelentek meg itthoni újságokban cikkek, de holland nyelvre is lefordítottak egyet. Ezen kívül – ez már az én választásom volt – a Biblia humorának a bemutatása foglalkoztatott. Ebből készült egy hosszabb tanulmány, aminek egy rövidített változata jelent meg az Út című újságban, de több külföldi lapban is. Ezzel az előadásommal sokfelé meghívtak, legutóbb április 19-én a marosvásárhelyi Kistemplomban mutathattam be.

Miként van jelen a bibliában a humor?

– Nagyon sok ember számára furcsának tűnik mindez. Amikor elkezdtem ezzel a témával tudatosan foglalkozni, hogy lemérjem az emberek reakcióját, elmondtam, hogy mivel foglalkozom és vártam a hatást. Legtöbben megdöbbentek ezen, de voltak olyanok is, akik érdeklődéssel tekintettek rám, mert hát a humor alatt többnyire a nagyon vastag vicceket értjük, amin hangosan derülünk, kacagunk. Márpedig a bibliát nem ezért olvassuk. Előfordult az idők folyamán, hogy megpróbálták a Szentírást nevetségessé tenni, de az én célom egyáltalán nem ez. Erről a témáról azért is nagyon nehéz beszélni, mert a teológiai gondolkodás kerülte a humorról való beszélgetést. Miközben a filozófia, pszichológia megállapította, hogy mennyire fontos a humor, a nevetés az embernek az életében, a teológusok nem szívesen beszéltek erről a témáról. Ez egyrészt azért van, mert a Bibliához nem azért nyúlunk, hogy nevessünk, másrészt meg az utóbbi két évezredben kialakult az a nézet, hogy a keresztyén embernek nem illik nevetni. A viccelődés a léhaságnak a tárgykörébe tartozott, és nem összeegyeztethető a vallásos ember magatartásával. Ezzel szemben azonban maga a Biblia ír sok helyen nevetésről, s jól megkülönbözteti az eltérő okokból fakadó nevetést. Gúnyos nevetés, kárörvendő és felszabadult nevetés. A Példabeszédek könyvében olvassuk, hogy a vidám szív egy orvosság, amit a pszichológia is kimond. Tehát, aki jó hangulatú, nevetni tud, az gyorsabban, könnyebben gyógyul. Ha már a Biblia is beszél a humorról, akkor benne is valahol ott kell lennie, csak nem vesszük észre. Sok humoros megállapítást találunk például éppen a Példabeszédek Könyvében, csak sokszor azért kerüli el a figyelmünket, mert mi, magyarok másként viccelődünk. A mi humorunk sokkal szókimondóbb, mint a Biblia idején élt embereknek a humora. Fel kell fedeznünk a mi humorunkat a Biblia humorában. Egy-egy hasonlatban, megállapításban könnyen rábukkanunk. Például Jézus ritkán, de használ humoros hasonlatokat, bár róla sohasem olvassuk, hogy nevetett volna. Kétszer olvassuk, hogy sírt. Mégis vannak vicces hasonlatai: „Vak vezérek, akik megszűritek a szúnyogot, a tevét pedig lenyelitek.” Ez például akkor válik számunkra humorossá, ha megpróbáljuk elképzelni, hogyan csúszik le egy púpos teve az embernek a torkán. Pál Apostol is humoros hasonlatokkal jelzi azt, hogy milyen nevetséges az a gyülekezet, ahol egy ember ragadja magához a hatalmat.

„Ameddig a Szentírás abszolút tekintély volt, nem kellett gyülekezetépítésről beszélni”

Április 24-én a Szabadság úti templomban tartott előadást az egyházépítésről. Miről volt itt szó?

– Sokszor szembesülünk azzal, hogy romlanak az állapotok, csökken a templomba látogatók száma, és nagy a különbség az igazi keresztyén élet és a templomi, megjátszott keresztyén élet között. Ezért többen gondolkodnak azon, hogy mit lehetne tenni a jobbításért. Sokféle módszer létezik, tanulmányok jelentek meg erről, de mindezek csak üres próbálkozások, emberi trükkök maradnak, ameddig rá nem jövünk arra, hogy a gyülekezeti, közösségi életünk romlásának az oka az, hogy nincs tekintélye számunkra a Szentírásnak. Ameddig a Szentírás abszolút tekintély volt, addig minden ment magától, nem is kellett gyülekezetépítésről beszélni. Amióta ezt nem tekintjük alapnak, azóta vannak a bajok! Erre próbáltam az előadás során rávezetni a hallgatóságot, hogy ha a Szentírást tekintjük alapnak, akkor a fejlődés olyan természetesen és csendben megy végbe, mint amilyen csendben nő a gyermekünk vagy egy fa, amelynek a növekedését nem halljuk, de mégis látjuk. Innen kellene elindulni ahhoz, hogy a gyülekezeteink újra növekedjenek: Vissza a Szentíráshoz!

Ön a Maros-Mezőségi Református Egyházmegye missziói előadója, a lelkészek önnek küldik be jelentéseiket a gyülekezetek lélekszámainak változásáról, a templomlátogatási adatokról stb. Kérem, emeljen ki egy negatív és egy pozitív összesített eredményt.

– Ezeken a jelentéseken néha elszomorodom, de van, amikor reménységgel telik el a szívem. Szomorúság az, hogy apadunk lélekszámban, 2012-től több mint 2000 lélekkel fogyott egyházmegyénk híveinek száma. Ha ezt nagyon aprólékosan elemezzük, akkor borúlátóak lehetünk, de vannak pozitív dolgok is: például folyamatosan javul, egyre nő az arány a szülöttek és elhunytak közt az előbbiek javára. Bár többet temetünk, mint amennyit keresztelünk, de már nem olyan nagy a különbség, mint hat évvel ezelőtt. Vannak már olyan gyülekezetek is, ahol több a keresztelés, mint a temetés.

Share Button
Ennyien olvasták: 503

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.