Központ
2017. augusztus 21. hétfő, Sámuel, Hajna
Derült
Holnap
Derült
Helyenként felhős
Szerda
Helyenként felhős
Derült
Csütörtök
Derült

Fiatalok a kivándorlásról

Nemes Gyula február 6, 2017 Társadalom

Menni vagy maradni?  

A szülőföld elhagyása kedvezőbb élet, jobb munkahely reményében már évszázadok óta megfigyelhető a Székelyföldön is. Egy felmérés szerint csak a hajdani székely székek területéről 1880–1944 közt 140 ezren vándoroltak el. A kommunista időszak megpróbáltatásai elől is sokan menekültek át a határon. A jelenség a ma is dívik, sokan külföldre távoznak munkát keresni több-kevesebb sikerrel. Vannak, akik végleg maradnak és vannak, akik előbb-utóbb hazatérnek. Környékünkről származó fiatalokat kérdeztünk, miért választották ezt az utat, hogyan látják: jó választás volt, hogyan sikerült beilleszkedniük, és miként tekintenek ott az erdélyiekre.

N. Z. gépkezelő, Németországban él két éve: „Otthon nehéz a megélhetés egy fiatalnak, aki szeretné megalapozni a jövőjét. Volt lehetőségem Németországba jönni, és itt vállalni munkát, hát éltem vele. Jó döntés volt, legalábbis mostanáig nem bánom. Igaz, otthon hagytam mindent és mindenkit, elsősorban a családomat, barátaimat és mindent, ami az otthonhoz köt. A beilleszkedéssel voltak gondok az elején, a nyelvet nem ismertem, ez volt a legnehezebb. Amikor mondtam, hogy Romániából jöttem, de az anyanyelvem magyar, akkor furcsán néztek, legtöbbje nem is hallott Erdélyről. De elfogadtak, szeretek velük dolgozni.”

“Nem azért tanultam, hogy éhbérért dolgozzak!”

Kacsó Zoltán építőmérnök Budapesten él, másfél éve került a magyar fővárosba: „Mindig abból indultam ki, hogy túl sokat tanultam ahhoz, hogy itthon éhbérért dolgozzak. Ez volt a legfontosabb szempont. Másodsorban szeretek utazni, világot látni, ehhez pedig jó anyagiak kellenek. Így összekötöttem a kellemest a hasznossal. Úgy látom, teljes mértékben jó választás volt. Egy percét sem bánom eddig annak az időnek, amit az otthontól távol töltöttem. Hosszú távon gondolkodom, még az is megtörténhet, hogy végleg kinn maradok, bár ahhoz túlságosan szeretem Székelyföldet, hogy ezt meg tudjam tenni. Majd a jövő választ ad erre a kérdésre is. Könnyen beilleszkedtem, alkalmazkodó típus vagyok. Érdekelnek az új dolgok és szeretem, hogy nap mint nap új kihívásokkal szembesülök, olyanokkal, amelyekkel otthon nem találkoznék.

László Csilla Londonban él több mint egy éve: „Au pairként dolgozom egy családnál, London belvárosától nem messze. Nem sokat fizetnek, de egy fiatal lánynak, aki épp elvégezte a 12 osztályt, megfelelő átmeneti választásnak tűnt. Mikor kijöttem, minden más volt, mint ahogy elképzeltem, de a dolgok változnak. Így elgondolva, van, amin változtatnék, de nem radikálisan. Úgy jöttem ki, hogy egy évig maradok. Ezt sikerült kerekíteni plusz négy hónappal. A beilleszkedéssel szinte sehol nincs gondom. Van, akinek viszont sok bajt okoz például a tömegközlekedés. Sokféle ember él itt Londonban, és pont annyiféle szokás is. Próbáld mindegyiket megismerni és megérteni – ez a titok kulcsa. Itt a „pletyka” az, hogy a románok eléggé kiviselték magukat, ezért jobb szemmel nézik azokat az embereket, akik magyar útlevéllel igazolják magukat.”

Móga Attila Angliában dolgozott a feleségével együtt: „Választásunk azért eset a külföldi munkahelyre, mert a házunk már pirosban volt, és be szerettük volna fejezni, de a banki kölcsön közel sem lett volna elég. A választás eleinte nem tűnt jónak, de kitartóak voltunk és szerencsére jó munkahelyet kaptunk. Mi 1 évet és 3 hónapot voltunk kint. Ahol éltünk, elég nehéz volt elmagyarázni, hogy ki az erdélyi ember, román ember hallatán rögtön furán néztek ránk, de ha magyarnak vallottuk magunkat baráti szavak fogadtak.”

„Otthon ennyi munkával épp csak, hogy éldegéltem!”

Molnár Emese Júlia, szobalány folyami luxushajón: „2015 nyarán a szülőfalumhoz közel, Parajdon vállaltam munkát. Eladói munkakörben dolgoztam minden egyes nap, még hétvégén is. Nagyon szerettem a munkámat. Révén, hogy turistaközpont, lehetőségem volt több nyelven is beszélni, találkoztam külföldi tanárokkal, akik hasznos tanácsokkal láttak el. Egy év múlva, 2016-ban, mégis úgy döntöttem, hogy a következő szezonális állásom külföldön lesz, pontosabban országok közt, folyami hajón. Egyrészt az utazás motivált, másrészt pedig az anyagi vonzat sem volt utolsó szempont. Ez utóbbi talán másodlagos, talán nem, minden esetre jól jött, hogy egyetemi éveimet segítse. Az utazós rész pedig életem egyik nagy álma, miszerint a lehető legtöbb országot be szeretném járni. Így a kettőt egybekötve, elmondhatom, hogy nagyszerű döntés volt ez az állás: sok emlékem maradt különböző országokat bejárva, tanulmányaim finanszírozását elősegítette, miután hazajöttem és az álmom egy része valóra vált. Ez pusztán részidős munka volt, bár azóta is felkeresnek a hasonló cégek egy-egy ajánlattal. A beilleszkedés nem olyan egyszerű, még akkor sem, ha sosem volt gondom a barátkozással. Nehézséget jelentett, hogy angol helyett német hajón kaptam helyet, a munkatársak különböző országokból jöttek, a vendégekkel majdnem csak németül tudtam beszélni. Mivel a kitűzőmön az útlevelemet kiállító ország zászlaja szerepelt, a vendégek és a személyzet kérdései általában erre vonatkoztak és nem az etnikai hátteremre.”

Ábrahám Csilla Budapesten él nyolc éve: „Próbaként jöttem ide, de a sors úgy akarta, hogy maradjak. Ma is úgy érzem, egy kicsivel jobb itt. Nagyon jó emberek közé kerültem, akik szeretnek, tisztelnek és megbecsülnek a munkámért. Okleveles idősgondozó és bébiszitter vagyok. Hogy mit hoz a jövő, nem tudom, de egyelőre nem szeretnék hazamenni. Sokat dolgozom, olykor reggeltől estig, néha hétvégen is, de amit kívánok, azt megvehettem, szüleimet, gyermekemet segíteni tudom, meg mindenféle megtakarításom és félre tett pénzem van. Otthon is ennyit dolgoztam és éppen csak éldegéltem. Amióta itt vagyok, semmi negatív dolog nem történt velem, amiért erdélyi vagyok. Néha mégis azon gondolkodom, hogy még innen is tovább kellene menni.”

Share Button
Ennyien olvasták: 501

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.