Központ
2017. október 19. csütörtök, Nándor
Derült
Holnap
Derült
Derült
Szombat
Derült
Helyenként felhős
Vasárnap
Helyenként felhős

Gyerekkatonák a háború és a terrorizmus szolgálatában

Központ március 13, 2017 Társadalom

Igencsak megrázta a világot az a videó, az Iszlám Állam öt gyerekéről – köztük egy fehér bőrű, kék szemű kisfiúról -, akik hidegvérrel tarkón lövik az eléjük letérdepelt kurd rabokat. Mi vezet odáig, hogy egy „ártatlan” gyerek képes lesz ilyen vérfagyasztó tettre?

Ha azt mondjuk gyerekkor, általában olyan pozitívumokat társítunk hozzá, mint ártatlanság, gondtalanság, csupa móka és játék. Nem is sejtjük, hogy ez a számunka természetes szemlélet mennyire új és mennyire csak a nyugati kultúrára korlátozódik. 2016-os közétett adatok szerint jelenleg a föld 67 országa érintett háborúban, fegyveres konfliktusokban, és ezeknek mintegy 75 százalékában harcolnak gyerekkatonák. Számukat összesen 300 ezerre tehető, azaz a harcolók közül minden tízedik kiskorú.

Besúgók, hírvivők, felderítők…

A történelem során mindig is előfordult, hogy a háborúkba gyerekeket vontak be kémnek, hírvivőknek, sőt néhány gyerek hadvezér is ismert. Bár 2000 óta észlelhető némi csökkenés, globálisan ma is sokkoló a helyzet: a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet adatai szerint 168 millió gyerek dolgozik világszerte – a legerősebben érintett térségek Afrika, Ázsia és a Csendes-óceán vidéke.

Családpótló hadsereg?

A fanatikus vezetők előszeretettel alkalmaznak gyerekkatonákat, mert rendkívül hatékonyak: könnyű őket kiképezni, engedelmesek, alacsony a félelemérzetük, nem úgy, mint a felnőtteké, akik aggódnak a családért, a hazatérésért. Ellátásuk kevesebbe kerül, ráadásul aligha jelentenek potenciális fenyegetést a parancsnok posztjára. Ha pedig meghalnak könnyen pótolhatóak – hogyan is?

Különböző becslések szerint Kolumbiában a Forradalmi Fegyveres Erők gyerekkatonáinak 25-60 százaléka otthonról szökött kiskorú. Van, aki azért csatlakozott, mert konfliktusban van a szüleivel, vagy szimpatizál a gerillasereg ideológiájával, egyes afrikai országokban pedig már a napi egy biztos étkezés gondolata is csábító.

Összességében azonban ritka az önkéntes csatlakozás. A tipikusabb forgatókönyv, hogy elrabolják, majd fizikai és lelki terrorral veszik rá őket a harcra. Mivel a polgárháborús viszonyok között számos gyerek elárvul vagy elsodródik a szüleitől, a hadsereg mintegy családpótló lesz, az élelem és biztonság egyetlen forrása. Az előzetesen is traumák során átesett magukra maradt gyerekek – akik sok esetben a saját szemükkel nézték végig családjuk lemészárlását – könnyen befolyásolhatóak, parancsnokukra pedig egyfajta apaként tekintenek.

Ölni az életbennmaradásért

A leendő gyerekkatonákat igen változatos módszerekkel törik be. Kihasználják, hogy a gyerekek többsége hisz a felnőtteknek, és szót fogad nekik. Közben meg olyan akciófilmeket nézetnek velük, amelyek a gyilkost hősként ünneplik, és ebben a kontextusban veszélyes eszközzé válnak.

Van, hogy a gátlásokat csak fokozatosan építik le: először célra lövetnek velük, majd állatokat kell ölniük és csak azután embert. Az is megesik azonban, hogy sokkhatásra alapoznak, és már a legelején arra kényszerítik őket, hogy más foglyok élve megcsonkítását nézzék végig, vagy egyenesen saját, szökni próbáló társaikat kínozzák meg és végezzék ki.

A cél mindenképpen az, hogy a gyerekkatona felfogja: nincs más választása, ha életben akar maradni, ölni kell. Még jobb, ha az életben maradás sem érdekli: minél kisebb, annál kevésbé érti a halál fogalmát és annál inkább alkalmazható élő pajzsként vagy akár öngyilkos merénylethez. A Boko Haram iszlamista terrorszervezet például több alkalommal követett el tömeggyilkosságot tízéves kislányok testére erősített bombával.

Van kiút?

Ha vége is a konfliktusoknak, az érzéketlen „gyilkológéppé” tett gyerekeket nagyon nehéz visszailleszteni a társadalomba. Bár az ENSZ ennek elősegítésére kidolgozott egy programot, ami a lefegyverzés, leszerelés és reintegrációból tevődik össze. Sokszor már a kezdő lépés, a fegyver elvétele is nehézségbe ütközik: a gyerek, aki a harcoláson kívül semmi máshoz nem ért, nem hajlandó átadni. Aztán következik a kábítószerről való leszokás, a traumafeldolgozás, a rehabilitáció, ami egy évig is eltarthat. A program oktatással, képzéssel és – ha a résztvevőnek maradt még élő rokona – a családba való visszaillesztéssel zárul.

Vége lesz valaha?

A gyerekkatonák száma az utóbbi években valamelyest csökkent, de egyelőre nem jelentős mértékben. Szakértők szerint a problémát csak a gyökereknél lehet hatékonyan kezelni, azaz csökkenteni kellene a globális gazdasági egyenlőtlenségeket és a túlnépesedést, ami igencsak kemény dió.

Timár Tímea

Share Button
Ennyien olvasták: 233

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.