Központ
2017. szeptember 23. szombat, Tekla, Líviusz
Eső
Szombat
Eső
Helyenként felhős
Holnap
Helyenként felhős
Helyenként felhős
Hétfő
Helyenként felhős

„Gyilkossági kísérlettel is megpróbáltak félreállítani”

Nemes Gyula május 3, 2017 Társadalom

Egy lelkészi életpálya örömei és keserűségei

Balázs Lajos 1952-ben született Madarasi-Feketén szülei harmadik, legkisebb gyermekeként. Általános iskolába szülőfalujába járt, majd az 5-8 osztályt Mezőbándon végezte. Innen szakiskolába került Marosvásárhelyre, amelynek befejezése után szerszámlakatosként helyezkedett el a Prodkomplex vállalatnál. Közben elkezdte estiben a kilencedik osztályt, de 1972-ben berukkolt katonának és csak leszerelése után tudta folytatni tanulmányait. 1977-ben érettségizett a Bolyai Farkas Líceumban. Nem érte be ennyivel, tovább akart tanulni.

„Különös vonzalmam volt az elektromosság és az elektrotechnika felé, már harmadik osztályos koromban rádiót készítettem otthon, saját kezűleg csináltam hozzá az alkatrészeket. Érettségi után gondoltam arra, hogy a Politechnikára felvételizzem, de végül is a teológiára próbálkoztam. Nagy hatással voltak ránk abban az időben Csiha Kálmánnak az igehirdetései” – állítja Balázs Lajos.

Másodéves hallgatóként aztán következett a kiábrándulás – visszatérő álma volt, hogy mérnök lesz annál a vállaltnál, ahol dolgozott  –, de már nem tért le az elkezdett útról. „Végül mégis elvégeztem a teológiát, az akkori püspök ki is helyezett a Hunyad megyei Lozsádra. Innen nyertem áthelyezést Hátszegre. Kilenc évet voltam ott. Hozzám tartozott Őraljaboldogfalva is, ahol Erdély egyik legrégibb műemléktemploma található, nagyon kényes volt ott hozzányúlni valamihez. Egy helytelen szöveget javítottunk ki, ami a turistáknak volt kiírva, és nem sokkal ezután a Securitate keresett és vont felelősségre. Hátszegen a magyarság kevés volt, de a románokkal jó volt a kapcsolatunk. Sajnos azonban a gyermekeim mind ott kezdték meg az iskolát román nyelven és már harapták a magyar nyelvet, ezért muszáj volt onnan eljönnünk” – folytatja történetét a nyugdíjazás előtt álló lelkész.

A szórványkollégium Nagysármás tekintélyét növeli

„1996-ban pályázatot hirdettek Nagysármásra, amelyre egyedül jelentkeztem. Így aztán természetes, hogy ide kerültem. Itt rengeteg munka várt: templomjavítás, új parókia építése, könyvelés, az ifjúság nevelése stb. Nem tudjuk miért, de a sármásiaknak igen sok megvetésben volt részük. Lehet, hogy azért, mert a II. világháború idején 126 zsidó embert kiadtak, akiket aztán kivégeztek a pusztakamarási oldalban. Én azon dolgoztam, hogy Nagysármásnak tekintélyt szerezzek, ezért is szorgalmaztuk azt, hogy a szórványkollégium itt megépüljön. 2014 szeptemberében nyitottuk meg, a Kallós Alapítvány és a református egyház által benyújtott és megnyert pályázatok segítségével. A feleségem oroszlánrészt vállalt ebben. Most kilenc gyermek lakik itt, de volt 13 is. A gyermekek szeretik, ahogy az egyik mondta: meleg van, tisztaság és jó ételt kapunk” – számol be sikereiről a lelkész. De sajnos számos kudarc, elkeseredés is érte pályafutása során.

Nagysármás már egy végvár, a vidéken az utolsó település, ahol még tömbben élnek magyarok. Így sokan nem nézték jó szemmel, hogy a lelkész az ifjúságot sikeresen gyűjti össze és szervezi összetartó közösséggé. Megkerültek a felbujtott személyek, akik megfertőzték az ifjúságot és ellentábort szerveztek. „Gyanús volt nekem, hogy egy lelkész kolléga azt mondta, hogy ő úgy tudja: öt évet maradhatok Sármáson. Ekkor tudtam meg, hogy engem csak annyi időre szerettek volna tartani, amíg egy másik kollégának meg nem lesz a régisége, hogy elfoglalhassa a helyem. Lecsillapodott az ügy az ifjúsággal, de 2000-ben aztán ismét jöttek a kötekedések, feljelentések és az aláírásgyűjtés, hogy elhelyezzenek. 2002-ben hágott ez tetőfokára a mocskolódásokkal, fenyegetőzésekkel, névtelen levelekkel, sőt gyilkossági kísérlettel. Ekkor történt egy esperesi kivizsgálás, amely délelőtt 9 órától tartott éjféléig, amely olyan volt számomra, mint egy tortúra. 2003-ban derült fény aztán arra, hogy az egésznek politikai háttere volt, mert a helyemre kívánkozó pap végül nagy pozícióba került politikai szinten” – panaszolja Balázs Lajos.

Politikai beavatkozás az egyházközség életébe

Elmondása szerint még gyilkossági kísérlettel is próbálták félreállítani, el is meséli ennek történetét:

„2001-ben, amikor mentem volna Marosvásárhelyre egy találkozóra, nem indult az autóm. Kitoltuk a garázsból az utcára, hogy a lejtőn befele meginduljon, de az autó kigyulladt. Észrevettük, hogy a gyertyák fölött elvezető benzinslagot valaki átvágta. Azt ma már tudom, hogy szándékos cselekmény volt és azt is, hogy ki tette. Valakinek az autójához nyúlni az én olvasatomban gyilkossági kísérlet. Egy másik alkalommal, hogy ne jussak el egy fontos értekezletre, reggel az autómon a gázoló sodrony átmetszve, az akkumulátor kisütve, az első kerekek kiszúrva fogadtak. Jelentettem a rendőrségen, de nem akartak eljárni az elkövető ellen” – állítja a lelkész.

Végül is 2002-ben a templom építésének 100-dik évfordulóján nagy ünnepséget szerveztek  Nagysármáson, ettől kezdve lecsillapodtak a kedélyek. A lelkipásztor ellenségei is rájöttek, hogy külső politikai beavatkozás történt az egyházközség életébe.

A nyugdíjba készülő lelkész szeretné megírni emlékeit, amely véleménye szerint okulására lenne az utókornak. „Ha most kellene kezdjem, szeretném ezzel a bölcsességgel tenni, csak amíg fiatalok vagyunk, van erőnk, de nincs elég bölcsességünk, mire megvénülünk pedig sok a tapasztalatunk és a bölcsességünk, de elfogy az erőnk. Mivel ez már visszafordíthatatlan, hálát adok az Istennek, hogy ezt a pályát megfuthattam, és örömest megyek nyugdíjba, mert tudom azt, hogy kinek hittem és, hogy a munkám becsülettel végeztem” – zárja gondolatait Balázs Lajos.

Share Button
Ennyien olvasták: 237

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.