Központ
2017. augusztus 19. szombat, Huba
Derült
Szombat
Derült
Derült
Holnap
Derült
Eső
Hétfő
Eső

Gyorsaság, környezetvédelem és lazaság. Fék nélkül: amikor a melód a szubkultúrád

Központ november 29, 2012 Társadalom

Ott vannak mindenhol. Köztünk járnak. Sokszor szinte észrevétlenül suhannak el mellettünk kerékpáron, bukósisakkal, piros, vízhatlan hátizsákkal felszerelve. Vagy lehet éppen nekünk/tőlünk szállítanak. A szabadság megtestesítői, városi gerillák, modern betyárként fityiszt mutatnak a konzumidióta társadalomnak, illetve az azt megtestesítő gépkocsis közlekedőknek. Sose mondjuk nekik, hogy az autósnak volt igaza! Azt kapiskáljuk, hogy egy különös világ az övék, szubkultúrába hajló az életformájuk, mégis keveset tudunk róluk. Emiatt kerestük meg Ferenczi Györgyöt, a vásárhelyi Easyrider biciklis futárszolgálat résztulajdonosát, értelmi szerzőjét, aki vállalkozása előtt maga is kerékpáros futárként kereste a kenyerét.

– Mikor és milyen indíttatásból indult a futárszolgálat? Te voltál az értelmi szerzője?

– 2006 decemberében indítottuk el a céget, egy jó barátom és én.  Az motiváció pedig egyszerű: olyasvalamivel akartunk pénzt keresni, amit igazán szeretünk. Egyikünknek sem fűlt a foga a napi nyolc órás irodában üléshez, a nyakkendőben való műmosolygáshoz, hanem gyakorlatilag a hobbinkból szerettünk volna előteremteni a megélhetéshez szükséges anyagi forrásokat, ami végül sikerült is. Az ötlet közös volt, ám leginkább egy biciklis boltot akartunk nyitni, viszont ahhoz hiányzott az anyagi fedezet, és úgy gondoltunk, kezdésként egy kerékpáros futárszolgálat jól állna nekünk. Egyrészt, mert sokkal kisebb kezdőtőke szükségeltetett hozzá, másrészt meg mindkettőnknek volt már tapasztalata a szakmában, és így hoztuk tető alá a futárszolgálatot, amely végül olyannyira gyümölcsöző lett, hogy a kerékpárbolt is létrejött.

– Beszéljünk kicsit a cég nevéről. Honnan jön?

–  Nyilván az Üvegtigris filmből inspirálódtunk. Sokat gondolkodtunk, hogy mi lenne a megfelelő és megkapó név, és egy sörrel átitatott éjszakán megtaláltuk a számunkra tökéletes nevet.

– Honnan jött az ötlet, hogy a romániai közlekedési morált ismerve ezt az extrém foglalkozásnak tekinthető melót válasszátok?

– Tényleg extrém sportnak nevezhető, amit mi csinálunk, de ez a világon sehol nem egy könnyű meló. Romániában viszont leginkább az emberek, a sofőrök intoleranciája teszi a kerékpárosok szempontjából veszélyessé. Azt kell mondanom, hogy legnagyobb erényünk a vállalkozókedv és a lelkesedés volt. Kiszámoltuk, hogy legrosszabb esetben is bukunk egy évet és a kezdőtőkénket, de ezt mindenképp ki kell próbálnunk. Elszántak voltunk, és úgy tűnik, az idő minket igazolt.

– Van-e még Vásárhelyen ehhez hasonló futárszolgálat vagy monopolhelyzetben vagytok?

– Marosvásárhelyen nincs egyáltalán biciklisfutár szolgálat. Voltak az évek során próbálkozások, de leginkább robogóval és autóval. Kizárólag kerékpárral futárkodók nincsenek a városban.

– Miket szállítotok, illetve kik képezik az ügyfeleitek táborát?

– Az ügyfeleink 90 százaléka fogorvos, fogtechnikus, innen következik, hogy leginkább fogmintákat, fogorvosi kellékeket szállítunk egyik rendelőtől a másikig, technikustól az orvosig. Ezen kívül bármit, ami belefér a hátizsákunkba: számlákat, virágot, de a lista nagyon hosszú. Például olyan is volt, hogy valaki otthon hagyta a kocsi kulcsát, elmentünk érte és elvittük neki; emellett számlákat fizetünk ki, bevásárolunk, de mindenféle abszurd kérésünk volt már az évek folyamán.  A  kliensi körünk pedig viszonylag stabil, nagyrészüket ismerjük és az igényeikkel is tisztában vagyunk, viszont naponta vannak idegen hívásaink is.

– Hány biciklisfutár dolgozik az Easyridernél?

– Ez változó, mert jönnek-mennek az egyetemisták, óriási a fluktuáció a futárpiacon, és nagyrészük szezonálisan dolgozik itt. Jelenleg öt stabil futár dolgozik nálunk, akik munkahelyként tekintenek erre. Mind az öten fiúk, stabil lány futáraink nincsenek, bár próbálkoztunk a szebbik nem képviselőivel is, de egyelőre nem találkoztunk olyan lánnyal, aki kellően bevállalós lenne.

– Hogyan néz ki egy biciklisfutár munkanapja?

– Először is fontos, hogy a munkaprogram flexibilis a cégen belül, mi alakítjuk ki. A szolgáltatás programja reggel 8-tól este 7-ig tart, és van olyan futár is, aki egész nap teker. Viszont van, aki délelőtti műszakos és délután dolgozó kollégánk is van, mindenképp úgy oldjuk meg, hogy mindig valaki készenlétben legyen. Taxiszolgálatokhoz hasonlóan működünk: a diszpécserünk osztja be az utakat, hogy optimális távolságokkal és munkamegosztásban dolgozzunk.

– Miért jobb ez, mint mondjuk egy megszokott autós futárszolgálat?

– Klisésnek tűnhet, de elsősorban a környezetvédelmi okát emelem ki, viszont a másik nagyon fontos és ügyfél-barát szempont a gyorsaság. Példaként elmondom, hogy a reggeli forgalomban, ha otthonról el szeretnék jutni a munkahelyemre, akkor ez gyalog 8-10 perc, autóval 15-20, biciklivel pedig, ha hozom a megszokott formám, akkor 3-4 perc alatt elérek. Tapasztalatom szerint a városi forgalomban a November 7 lakónegyed és a vonatállomás közti távolságot 8 perc alatt teszem meg, és köztudott, hogy ez kocsival lehetetlen.

– Milyenek árakat ajánlotok egy autós futárszolgálathoz viszonyítva?

– Az áraink picit vannak taxi ár alatt, viszont azért az összegért mi legtöbb fél órán belüli kiszállítást biztosítunk, ugyanakkor azt is, hogy felmegyünk a csomagért, a csomaggal. Taxival vagy más futárszolgálattal nem biztos, hogy megteszik ezt. Emellett sokunknak vannak negatív tapasztalatai megszokott futárszolgálatokkal, például, hogy napokat késik a csomag. Nálunk ilyesmi nincs. Harminc perc alatt bármit eljuttatunk A-ból B-be.

– Mennyire figyelnek, vigyáznak rátok az autósok?

– Sajnos egyáltalán. De nem csak a futárokra, hanem a biciklisekre általában nem figyelnek a négykerekű járművel közlekedők, kimondhatom, hogy nem vagyunk kedvelt tényezői a forgalomnak.

– Oké, akkor szerinted mi lehet a megoldás, hogy jobb legyen az átlag bringások és a futárok helyzete a városi közlekedésben?

– Úgy vélem, ez nagyon összetett, de főleg időigényes dolog. Nem lenne elégséges bicikliutak kialakítása, mert ez önmagában nem oldaná meg a helyzetet. Az autósok úgyis ráhúznának, ráparkolnának, vagy egyszerűen figyelembe sem vennék. Hosszú időnek kell még eltelnie ahhoz, hogy az emberek felfogják, hogy a biciklisek is egyenrangú tagjai a városi közlekedésnek. A másik probléma meg az empátiahiányból fakad: azok az emberek, akik mindig autóznak, és sosem mentek ki a nagyvárosi forgalomba biciklivel, nem fogják megérteni a mi helyzetünket. Amíg személyesen nem élik át a bringások – autósokhoz viszonyított – védtelen helyzetét, nem fognak vigyázni és figyelni ránk az úton. Emiatt is gondolom úgy, hogy nem jogszabályokra van szükség ebben a társadalomban, hanem mentalitásváltásra.

– Mettől-meddig tart a biciklisfutár szezon? Gondolom, télen ritkábban pattantok nyeregbe.

– Furának hangzik, de éppen télen, ünnepek körül van a legnagyobb forgalom, hisz nyáron mindenki – a cégek is – szabadságol, így a főszezon szeptember közepétől júniusig tart. Bár a biciklizésről azt mondják, nem téli sport, és mikor kezdtem a futárkodást, tartottam a hideg időjárástól, viszont csak az első egy hét volt nehéz. Nyilván fontos az alkalmas ruházat, meleg tea, megfelelő táplálkozás, de ezek megléte mellett, észre sem veszed, hogy mínusz húsz fokban tekersz. A reggeli, frissen hullott hó az úton pedig egy plusz adrenalinlöketet ad a munkának.

– Mi a jó a futárkodásban, és melyek az árnyoldalai?

– Mindenki azt szeretné, hogy a hobbijából keressen pénzt. Ez nekünk adott, emellett olyan munkahely ez, ahol laza a hangulat, nincs napi stressz és flexibilis a munkaprogram. Hátrányként az időjárási viszontagságokat említhetem, másrészt pedig az autósokat.

– Meg lehet-e élni belőle?

– Figyelj, nem egy csúcsfizetés, gondolom ez nem titok, de vannak olyan futáraink, akik csak ezzel foglalkoznak, és megélnek belőle. Emellett teljesítményarányos a fizetés, és a bejövetelnek 50-65 százaléka illeti meg a futárt.

– Hány éves korig lehet/szokás űzni ezt az életformát?

– Az Easyrider legidősebb csomagkihordója 38 éves, de fizikai erőnléttől és nem kortól függően lehet ezt űzni. Ugyanakkor nyilván bele lehet unni, másrészt óriási a szociális nyomás, hisz nem árulok el azzal titkot, hogy társadalmilag nem túl elfogadott ez a szakma. Ha megkérdezi valaki, hogy mivel foglalkozom, és negyven évesen azt válaszolom, hogy biciklisfutár vagyok, az Romániában elég snassz. De úgy gondolom, amíg bírja az ember, és amíg élvezi, amit tesz, amíg ki nem ég, addig lehet csinálni.

– Tervezitek-e a vidékre való terjeszkedést?

– Konkrét terveink nincsenek erre vonatkozóan, mert ragaszkodunk a kerékpár kizárólagos használatához. Egyelőre nem akarjuk költségbe verni magunkat, és a szolgálat mellett működő kerékpár-szervizre koncentrálunk most. Közismert, hogy külföldön hagyománya van a biciklisfutárkodásnak, léteznek kialakult futárközösségek, és távlati terveink között szerepel egy vásárhelyi futárkocsma nyitása, célunk pedig, hogy a futárok itt is egy szubkulturális közösséget alkossanak – bulikkal, rendezvényekkel, versenyekkel – ahogyan ez a világ minden táján a nagyvárosokban működik.

 

Share Button
Ennyien olvasták: 331

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.