– Beszélgetés ifj. Szász Attilával, Nagyernye református lelkészével –
A tavalyi év telén a Nagyernyei Református Egyházközség lelkészi állása – nyugdíjba vonulás következtében – megüresedett. Az egyházközség presbitériuma példás összefogást és egyetértést tanúsítva felújította a parókia belső tereit, és fiatal lelkipásztort hívott meg a gyülekezet élére, ifj. Szász Attila alsóbölkényi református lelkész személyében. A presbitérium a továbbiak során a lelkészcsalád költöztetését és a beiktató ünnepély megszervezését, lebonyolítását is vállalta. Szász Attilát Nagyernyébe érkezése első benyomásairól, az elkezdett szolgálat eredményeiről kérdeztük.
– Mióta szolgál Nagyernyében, és mi volt az első benyomása, amikor elfoglalta helyét az egyházközség élén?
– Kevéssel több mint egy éve vagyunk itt, Nagyernyében. Egy ige jut eszembe az első benyomásról, amire szoktam hivatkozni: „elbocsátalak titeket, mint juhokat a farkasok közé” (Mt. 10:16), ezt nemcsak Ernyére vonatkozóan éreztem, hanem máskor is, például mikor az első szolgálati helyemre elbocsájtottak. Azt hiszem, ez nem csak rám érvényes, hanem bárkire, aki az egyházban dolgozik és az Úristen szerint akar élni. A misszió útjára való bocsátásukkor mondta ezt Jézus a tanítványainak, mikor azt kérdezték, hogy mit cselekedjünk? Ez volt az én nagy kérdésem is, amikor ide kerültünk.
Tudjuk azt, hogy mit, a kérdés inkább az: hogyan?
– A tiszteletes asszony pedagógus, így nagy segítségére van a gyermekek vallásórás oktatásában. Valamint a lelkész családnak három szép fiúgyermek is a tagja, akiket nevelni kell apaként. Kik segítik még a munkáját a gyülekezetben?
– Egy kis tapasztalattal a háta mögött az ember tudja, hogy mit kell tenni, inkább az a kérdés, hogy hogyan cselekedjünk. Sokszor tudjuk azt, hogy mit, de azt nem, hogyan. Tudjuk azt, hogy foglalkoznunk kell például a kisgyermekekkel, de vajon hogyan foglalkozzunk, hogy igazán otthon érezzék magukat az egyházban. Tudjuk azt, mit kellene átadni a fiataljainknak apaként vagy lelkipásztorként, de vajon hogyan lehetne úgy átadni nekik, hogy tényleg jól érezzék magukat az egyházban. Hála Istennek, olyan munkatársakat, presbitereket találtunk, akikkel együtt el lehetett valamit kezdeni, el lehetett indulni egy olyan úton, amelynek ma már az eredményeit is látjuk.
A csoportok együtt közösséget alkotnak
– Milyen csoportok működését sikerült elindítani vagy újraindítani az elmúlt egy év folyamán?
– Törekedtünk arra, hogy a gyermekekkel, a fiatalokkal foglalkozzunk, de nem csak velük. Én ilyen csoportokban tudom elképzelni az egyházi munkát, a hét különböző napjain találkoznak: a vallásórások, a kátésok, az ifisek, a retróifisek, a nőszövetségi tagok, a presbiterek. Ezek a csoportok, ha egyénileg is jól tudnak működni, akkor hiszem, el tudunk érkezni arra a pontra, hogy a csoportok már együtt is, közösségként is működőképesek legyenek.
– Álljunk meg egy pillanatra a retróifinél. Mit is jelent ez, mit kell róla tudni, hisz tudomásom szerint egy ilyen csoport működtetése eléggé ritka az egyházban?
– Úgy látjuk, hogy a középkorúak nem igazán vesznek részt az egyházi munkában, ezért láttuk jónak egy olyan csoportot indítani, amely őket szólítja meg. Most már mondhatjuk, hogy igazi csoportként tudunk működni, eseményeken veszünk részt, mint például a falunapon is jelen voltunk, de a nőszövetséggel is nemrégen a bonyhai kastélynapon vettünk részt. Még sok mindennek az elején járunk, de úgy gondolom, ha valami az egyházban van, az egyházzal, az Úristennel kapcsolatos, akkor előbb-utóbb kezdi bontogatni a szárnyait.
A templom és a harangláb felújítása magyar állami segítséggel
– Mit sikerült a lelkiélet gyarapítása mellett anyagi téren elérni ezen rövid ernyei szolgálati idő alatt?
– Sikerült rendbe tenni minimális anyagi ráfordítással, de annál több közmunkával a Gyülekezeti Otthon nagytermét: meszelés, csillárok, villanyok szerelése, zárak, fürdőszobai felszerelések cseréje stb. A legnagyobb előrelépésünk anyagilag viszont az lesz, hogy teljes mértékben felújítódik a templom és a harangláb a magyar állam és a kerület segítségével. Ez azt jelenti, hogy az elkövetkezendő években az egyházközség mentesül a templomnak saját költségen való karbantartása alól. De ezek mellékesek, sokkal fontosabb a lelki élet!
