Központ
2017. augusztus 20. vasárnap, István
Derült
Ma
Derült
Eső
Holnap
Eső
Derült
Kedd
Derült

Hálapénz. Jár vagy nem?

Központ július 17, 2014 Társadalom

Hálapénz. Jár vagy nem?

dr

Gyakran hallunk rádióban-tévében, olvashatunk újságban arról, hogy valaki hálapénzt vagy egyéb értéket fogadott el munkája után, és emiatt perbe keveredett. Az élet több területén előfordulhat, de ez alkalommal csak az egészségügyről kívánunk szólni. Ha az embert valamilyen egészségügyi probléma éri, elkezd tájékozódni szakorvos, szakrendelő, gyógyszer iránt. Egyik kérdése általában a beteg embernek az, hogy ilyen vagy olyan orvosi beavatkozásért mennyi hálapénzt kell adni. Mai lapszámunkban Dr. Nagy Lajos nyugalmazott főorvos véleményével és meglátásaival ismertetjük meg olvasóinkat.

Dr. Nagy Lajos 1933-ban született Nagyernyén. Az elemi iskolát szülőfalujában végezte, majd a marosvásárhelyi Református Kollégium diákja lett. 1953-ban érettségizett és nyert felvételt a marosvásárhelyi orvosi egyetemre. 1959-ben politikai okok miatt eltanácsolták az egyetemről, és a vargyasi szénbányába helyezték egészségügyi technikusnak. 1961-ben államvizsgázott, majd nyugdíjba vonulásáig körorvosi szolgálatot teljesített.

„Reggeltől estig egyhuzamban rendeltem, de gyakran előfordult, hogy éjjel is felköltöttek – emlékezik vissza Dr. Nagy Lajos. – A nem hozzám tartozó betegektől sem kértem vagy vártam el ellenszolgáltatást, nagy részük úgy is megtalálta ennek a módját. Sohasem úgy fogtam hozzá egy beteg vizsgálatához, hogy nekem ebből hasznom fog származni, hanem hogy kötelességem megtenni a páciensemmel szemben, amit tudok. Fél évszázados hivatásgyakorlás után bárkivel emelt fővel tudok szembenézni, mert nincs, akit azért nem vizsgáltam meg és kezeltem, mert nem volt pénze.”

„A kikényszerített hálapénz nem méltó az orvos önérzetéhez”

Dr. Nagy Lajos álláspontja szerint az orvos tegyen meg minden tőle telhetőt a hozzá forduló betegekért. Hogy ennek meg tudjon felelni, nagyon sokat kell tanulnia, és sok mindenről kell lemondania. Ha ezért az elégedett beteg kifejezi háláját egy csokor virággal, tíz tojással, egy házikenyérrel, egy liter szilvapálinkával vagy egy borítékkal – benne egy kis értékű papírpénzzel –, azt elfogadhatja, mert ezt a beteg önként, jó szívvel adja. Ha visszautasítja, talán meg is sérti a magát adósnak érző embert, mert ez „a beteg hálája”.  A kikényszerített hálapénz viszont nem méltó az orvos, az ember önérzetéhez.

„Évtizedek múltán döbbenten tapasztaltam, hogy nyugati országokban minden mozdulatért fizetni kell. Engem még ma is felhívnak régi betegeim vagy azok hozzátartozói tanácsért, és sokszor fél órát is hallgatom a panaszokat. Volt egy nő, akit gyermekkorában láttam utoljára, ő sem tartozott az én körzetemhez. Évtizedeken keresztül felhívott, és kikérte a véleményemet, s állítólag mindig meggyógyult. A „hálapénz” az „Isten éltesse sokáig, doktor úr!”, aminek jobban örülök, mintha egy borítékot kaptam volna” – meséli Dr. Nagy Lajos.

„Hol lehet felmérni annak a tudásnak az értékét, amelyet az orvos megszerez?”

„Az én véleményemtől függetlenül érdemes körüljárni egy kicsit a hálapénz kérdését – folytatja tovább a nyugalmazott főorvos – Valószínű, kevés az olyan foglalkozás, amelynél annyira nehezen lehet meghatározni az elvégzett munka értékét, mint az orvosi ellátás. Az idővel nem lehet mérni, bár azzal próbálják, előírva a kötelező óraszámot, amit az orvosnak a rendelőben, terepen vagy a kórházi osztályon el kell töltenie. A konzultációk száma is csak viszonylagos, hiszen egy, a kör központjától nyolc kilométerre lévő beteghez két órát mentem a lovas kocsimon és ugyanannyit vissza, tehát közel öt órám ment rá, de a konzultációs naplóban ez is csak egy beteget jelentett. S ha azt is figyelembe vesszük, hogy ilyen házi hívásra több alkalommal munkaidőm végén mentem, akkor már pár órával túl is léptem a kötelező óraszámot. Ha éjjel költöttek fel, azért szintén nem fizetett a „hivatal” semmit. Csak a páciens „hálapénze” volt a honorárium. De hol lehet megfizetni a hét-nyolc órát talpon állva szívműtétet végző sebész munkáját? A pimaszul alacsony fizetés rákényszeríti, hogy elfogadja, még a hivatalból kötelező munka után is. Hol lehet felmérni annak a tudásnak az értékét, amelyet az orvos állandó tanulással, továbbképzéssel megszerez?”

„Az orvos segítsen, azért orvos!”

Hogy van az, hogy egy színész – aki bizonyos színház alkalmazottja –, ha felajánlanak neki egy filmszerepet, azért külön „gázsit” kap. A pincérnél, borbélynál természetes a borravaló. Az orvost, aki szabad idejét feláldozva képezi magát, hogy többet nyújthasson a hozzá fordulónak, ha munkaidején kívül gyógyít, és azért „hálapénzt” fogad el, azt már megbélyegzik.

Ugyanakkor nyugaton akár a legkisebb műhibát is ügyvédek hada lesi, hogy pert indítson a „vétkes” ellen. Na persze, mindenki elvárja, hogy az orvos segítsen a betegen, hiszen azért orvos! Más foglalkozású ember visszautasíthat nem megfelelő időben érkezett felkérést. Ha ezt tettem volna én orvosként egy hozzám forduló bokaficamos, orrvérzéses vagy éppen infarktusos beteggel, összedőlt volna a világ! Hát akkor, hogy is van ez? Jár hálapénz vagy nem? Nem tudom, de valószínű, nálam okosabbak sem fogják megválaszolni, sem megoldani ezt a kérdést. Ha az állam tisztességesen meg tudná fizetni az elvégzett orvosi munka minden mozzanatát, akkor mind az orvosnak, mind a betegnek meg lehetne tiltani a hálapénzt.

„A reformok lényege a társadalombiztosítási alap megteremtése!”

A miniszterek, magas rangú katonatisztek, köztisztviselők, vámosok, tanácsadók elég magas fizetést kapnak – sokkal többet, mint az orvosok – és mégis napirenden a korrupciós ügyekkel, „lenyúlási”, sikkasztási, megvesztegetési pénzek okozta botrányok. Ezek még a hálapénznél is visszataszítóbb dolgok. A doktor úr véleménye szerint az államnak a folyamatos álreformok helyett pénzt kellene biztosítania elsősorban a modern eszközök beszerzésére, amelynek hasznát aztán nem a külföldi befektetők vágnák zsebre. A reformok lényege nem az, hogy luxus hotelszobákhoz hasonló kórtermekben feküdjön a beteg, hanem kitalálni, mi módon, miből lehetne fedezni az ipari munkások, földművesek, állami alkalmazottak, gyermekek, tanulók, munkanélküliek társadalombiztosítását.

„Ezt kellene valamilyen forrásból biztosítani, és megfelelő formát találni arra, hogy fizetni képes és köteles egyénektől következetesen behajtsák a társadalombiztosítási járadékot. Na persze, én ezeken csak elfilozofálgatni tudok, a megoldást majd mások fogják megtalálni. Nagyon kételkedem abban, hogy mifelénk egyhamar ez sikerülni fog” – vélekedik Dr. Nagy Lajos.


Share Button
Ennyien olvasták: 150

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.