Központ
2017. november 20. hétfő, Jolán
Havazás
Ma
Havazás
Havazás
Holnap
Havazás
Borús
Szerda
Borús

Házasság – örök intézmény, folyamatos változásban

Pál Piroska február 14, 2015 Társadalom

„Amíg az ember él”  

Február 8-15-e között ünnepeljük a házasság hetét, amely szokás csaknem két évtizede indult el Angliából, és mára világszerte hagyománnyá vált; négy kontinens 21 országában emlékeznek meg az eseményről. Ennek apropóján beszélgettünk egy női és egy férfi pár- és családterapeutával a házasságról, Becsky Borbálával és Cosma Istvánnal. A két pszichológus között olajozottan működik a munkakapcsolat, hisz gyakran dolgoznak és tartanak közösen előadásokat.

 5704 (3)

– Hogyan határozná meg a házasság fogalmát?

– Cosma István: Nagyon fontos, hogy a párok maguk hogyan definiálják a házasság fogalmát. Természetesen létezik a házastársi viszonynak intézményesített formája – eskü, iratok aláírása, templomi szertartás –, de a lényeges, hogy nekik mit jelent a frigy, illetve mit tesznek annak ápolása érdekében.

– Becsky Borbála: Röviden megfogalmazva: két ember között egy olyan egység, elhatározás, amely életre szól, amely görbéje néha fent, néha lent van, egyszer rossz, másszor jó.

– Bár nem lehet receptet írni a hosszú, boldog, „jól sikerült” házassághoz, mégis megkérdem: melyek az elengedhetetlen támpontok két személy együttélésében?

– C.I.: Legalapvetőbb dolog az egymásra figyelés, a kommunikáció, a közösen eltöltött minőségi idő, és a magunkra, valamint egymásra szánt idő tudatos megtervezése. Ne várjuk az alkalmat arra – házasság hete, karácsony stb. –, hogy egymásra figyeljünk, hanem tegyük ezt a mindennapokban, és folyamatosan keressük a házasságápoló lehetőségeket.

– B.B.: Úgy vélem, hogy annak a tudomásul vétele, hogy a házasság nem egy egyenes út – az egyébként is unalmas lenne –, hanem leginkább a szívritmushoz hasonlatos görbe. A titok az ezen a pályán való együtt mozgás, egymás követése a görbe mély- és magas pontjain. Összegezve: egymás örömének, bánatának átérzése közben közöset alkotni.

– Minek tudható be mégis, hogy egyre több házasság végződik válással?

– C.I.: Nagyon fontos kérdés, hogy a házasságokban megjelenő krízishelyzeteket hogyan oldják meg a felek, avagy mit tesznek ezek elviselésének könnyítése érdekében. A másik nagyon fontos aspektus, hogy ki mit ítél, él meg értékként. Az ezekben való együttműködés szükséges a felek között. Ugyanakkor a házasság intézménye, fogalma elértéktelenedett: nem figyelünk kellő komolysággal rá, illetve nem foglalkozunk eleget a szerelem, szeretet, a hűség kérdésével a hétköznapokban. Száz évvel ezelőtt különbözőek voltak a társadalmi szokások, mostanra a közösségi élmények, a baráti kapcsolatok silányabbá váltak, régebben ez nagyobb szerepet kapott és hatalmas megtartó ereje volt. Emellett manapság nagyon sok minden kihívássá lett: oda kell figyelni, hogy hogyan bánnak a házastársak egyes szerepekkel – akár a szülőszereppel, akár a férfi, női szerepekkel, munkahelyi szerepkörrel – és ennek megszervezése nagyon sok energiát igényel. A napjainkban domináló életvitel mellett nem ritkán elfáradunk, és nem fektetünk már energiát a házasság éltetésébe, magunkra, egymásra.

– B.B: Ha nagyon röviden szeretnék válaszolni, azt mondanám, hogy számos válás oka a túl sok illúzió, az előre elképzelt dolog, amely nem valóságos – akár a társról, akár saját magunkról vagy a közös életünkről –, az éretlenség, vagy olyan megrekedtségek, félelmek, amelyeket az előző generációtól örököltünk át. Emellett pedig nyomasztó lehet annak a felelősségnek a mélysége és súlya, amely egy házassággal rászakad az emberre – gyerekvállalás, megfelelő anyagi helyzet megteremtése, kölcsönös bizalom vállalása kellő bátorság nélkül lehetetlen.

– Minek tulajdonítható, hogy egyre több húszas évei vége felé járó fiatal vallja azt, hogy nem szeretne házasságban élni?

– C.I.: Nagyon fontos a fiatalok számára a minta, a modell, amit látnak a házasságról – például szüleik kapcsolata –, valamint az, hogy mit üzen a társadalom, mit közvetít a média. Elengedhetetlen feltenni a kérdést, hogy a fiatalok életében mi jelent igazi értéket. Úgy gondolom, bár kihívásokkal teli a házasság, és adódnak nehézségek, értékként kellene tekinteni rá, és a fiatalokat is ezirányba nevelni.

– B.B.: Az egyik oka ennek, hogy a serdülőkor kitolódott akár 30 éves korig is: a fiatalok huszonévesen egyetemre járnak, kezdő munkahelyük van, akkor szabadok és lazák, nem akarják elkötelezni magukat, nem akarnak gyereket vállalni, sőt, sokukat még a szüleik tartanak el. A másik ok pedig a félelem: nem látnak a környezetükben egészséges, boldog, megtartó, megbízó házasságot, párkapcsolatot.

– A média, a szingliséget hirdető filmek, illetve a hírességek házassági szokásai milyen befolyással lehetnek a fiatalok erre vonatkozó döntéseire?

– C.I.: Ez mindannyiunkat befolyásol, de a személyes értékrendünk szerint kell raktározzuk, illetve rangsoroljuk ezeket, valamint szükséges megtanulnunk tudatosan és felelősségteljesen szelektálni a média által közvetített tartalmakat közül.

– B.B.: Nagyon nagy mértékben kihat ez a fiatalok életére. Napjainkban az anyagi biztonság megteremtése túlhangsúlyozott lett, aminek van valóságalapja, de a filmek sokszorosan felnagyítják ezt. Azt sugallja a társadalom – és ez logikus is –: egy személy akkor sikeres, ha el tudja tartani önmagát, nem kell osztoznia senkivel, ő az, aki beosztja a pénzt, ő dönt arról, mire költi azt. Ez csupán az anyagiakat tekintve előnyös, ám ez sokkal összetettebb dolog, mintsem erre lehessen redukálni.

– Gyakran mondják, hogy a feleség boldogságán múlik a jó házasság. Igaznak tartja-e ezt?

– C.I.: Úgy vélem, egyenlő arányban fontos, hogy mindkét fél boldog, elégedett legyen.

– B.B: Szerintem van benne igazság. Egy igazán kiegyensúlyozott, egészségesen boldog feleség a férjét is boldoggá tudja tenni, sőt, a gyerekeit is, a ház hangulatát, az otthont meg tudja teremteni.

– Pár- és családterapeutakén leginkább milyen problémákkal keresik fel a házastársak?

– C.I.: Főleg krízisek kapcsán, élethelyzetek, elakadások esetén fordulnak hozzám a házastársak.

– B.B.: A paletta létező összes problémájával találkozom munkám során, ám ha rangsorolni szeretném, akkor a megtorpanások, markáns változások bekövetkeztekor, olyan eseményekkor, amelyeket nem kalkuláltak bele az életbe, és megijednek tőlük. Valamint kihívások, például első gyerek születésekor, munkahelyváltáskor is felkeresnek a házaspárok.

Share Button
Ennyien olvasták: 260

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.