Központ
2017. augusztus 21. hétfő, Sámuel, Hajna
Eső valószínű
Hétfő
Eső valószínű
Derült
Holnap
Derült
Eső valószínű
Szerda
Eső valószínű

Heti körkérdés: Mi a véleménye a drágításokról?

Központ január 18, 2013 Társadalom

Heti körkérdés:
Mi a véleménye a drágításokról?

zsebImmár köztudott, hogy január első napjaitól 10 százalékkal drágult a villanyáram, a luxuscikkek jövedéki adóját pedig több mint öt százalékkal magasabb árfolyam alapján számolják ki. Valószínű, hogy ez egy amolyan újévi ajándék – de mondhatni inkább érvágás – a hatalom részéről. Egyes országokban pont e tény ellenkezőjéről beszélnek, de ez nálunk… már csak így van.  Nekünk pedig egyre üresebb a zsebünk. Olvasóinkat arról kérdeztük, hogyan vélekednek arról, hogy mostantól még jobban a pénztárcánk mélyére kell nyúlnunk. Összeállításunkban erre kerestük a választ.

szaboanna

 

Szakács Anna,nyugdíjas asszisztensnő: Egyre nehezebb és kilátástalanabb az életünk

– Legyenek nyugodtak, megvan erre a válaszom! Már legalább tizenöt éve figyelem azt, hogy mindennek az árát az euróhoz igazítják. Ez nem is lenne baj, ha a nyugdíjakkal és a fizetésekkel is ezt tennék. Ha a világpiacon drágul az üzemanyag: akkor itt is, és ez magával ránt a későbbiekben mindent. Értem ez alatt az élelmiszer árának a növekedését, és ez, mi tagadás, a legjobban érint bennünket, nyugdíjasokat. Harminchét évet dolgoztam egy munkahelyen. Lehet, hogy hihetetlen, de talán meg sem tudom mondani, ki sem tudom számolni azt, hogy mikor voltam utoljára egy vendéglőben. Az az igazság, hogy férjemmel már számtalan dologról lemondtunk. Csupán a szükséges minimálisra költünk, azért, hogy ha mégis maradna valami dugipénzünk, azzal két gyermekünket és három unokánkat segítsük. Ez így természetes. Csak az a probléma, hogy egyre ritkábban marad a pénztárcában költenivaló. Kilátástalan, szürke és megbízhatatlan világban élünk! anna_2

Eszembe jutott valami… Utoljára a nyolcvanas évek végén mulattam egy jót! A Maros vendéglőben szilvesztereztünk, ahol egy porcelán csengővel ajándékoztak meg. Ezen fel van tüntetve az évszám, így meg lehet nézni, ki lehet számolni, hogy utoljára mikor engedhettük meg magunknak az efféle luxust. Egy csapásra pesszimista leszek, ha arra gondolok, hogy majdnem négy évtizednyi munka után rengeteg dolgot meg kell vonnom magamtól, magunktól. Sok mindent kellene megváltoztatni ebben az országban. Számtalan dolgot. De ez nem az én tisztségem…

 

 

Imreh István, építészmérnök: Húzunk még párat a nadrágszíjon

imreh

– Nem akarok útszéli módon fogalmazni, de legszívesebben ezt tenném! Novemberben két nagyobb műtéten estem át. Most épp ezek a drágítások hiányoztak. Csak azt nem értem: ha drágul minden, akkor az áremelkedésekkel egy időben miért nem változnak a fizetések is?! Bizony, ebben az esetben abszolút nem beszélhetünk egyenes arányosságról… Ahogy mondani szokták: drágítani kellene még valamiket; javasolnám, emeljék az árát a levegőnek, amit magunkba szívunk, és ha úgy tetszik, adóztassák akár az esti sétáinkat és néhanapi kikapcsolódásainkat is. Személy szerint én már ezen sem csodálkoznék.

 

 

Olasz Béla, betegnyugdíjas: Ez a drágítás engem teljesen mellbe ver

olaszbela

– A válaszom nagyon egyszerű és tömör. Ezt így már nem lehet! Elsősorban azért, mert a szegény emberből még nyomorultabbat csinálnak. Másrészt, ha jól belegondolok, akkor azt kell mondjam, hogy csak annak vágják le a villanyát, csak az nem tud tűzifát venni, akinek eddig sem volt pénze. Most ezekkel a drágításokkal még jobban ránk húzzák a vizes lepedőt, s aztán nézhetünk ki alóla. Már ha tudunk… Évek óta itt élek a Jód-völgyében. Nem akarom elárulni, hogy havonta mennyi a betegnyugdíjam. Ebből próbáltam megélni, de hogy ezek után mi lesz, azt nem tudom. Egyelőre erre még nem is merek gondolni. Csupán reménykedni tudok: hátha mégis lesz valahogy! Persze vannak, akik milliárdokkal dobálóznak. Az ők világuk azonban nagyon messze áll a szegény ember mindennapjaitól.

 

Réman Tibor, vállalkozó: Jóra nem lehet számítani

remanTermészetesen nem örülök a drágításoknak, és mentséget sem találok rájuk. Amíg a kormány(ok) nem találnak más megoldást a tehetetlenségük kendőzésére, mint az árak és az adók növelését, anélkül, hogy bármi módon élénkítenék a gazdaságot, nem is számítok jobbra.


 

 

Varró János, volt marosvásárhelyi taxis: „Bár fölül a gálya, s alul a víznek árja…”

varro

– Az italok és a dohányáruk drágulása érint ugyan, de nem ez lenne az igazi gond. Az igazi érvágás az energia: a villany, a gáz, és az üzemanyag drágulásának lavinaszerű hatása az egész gazdasági és társadalmi életre. A lakosság túlnyomó része már eddig is a számlák kifizetéséért gürcölt. Persze vannak kivételek, és mi tagadás, lesznek is. Azonban, hogyan tovább azoknak az embereknek, akik nap mint nap azt számolgatják és osztogatják, hogy mit lehet, és mit nem? Hol lehet még spórolni? Miről lehet még lemondani? Engedtessék meg, de minduntalan Petőfi szavai jutnak az eszembe…


Share Button
Ennyien olvasták: 166

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.