Központ
2017. november 20. hétfő, Jolán
Havazás
Hétfő
Havazás
Havazás
Holnap
Havazás
Eső valószínű
Szerda
Eső valószínű

Hogyan fegyelmezzük a gyereket?

Központ október 23, 2017 Társadalom

Nem könnyű feladat ma szülőnek lenni. Míg régebb a tekintélyelvű nevelés – nem túlbonyolítva a kérdést – határozottan jelölte ki a szülő-gyerek viszonyának határait, a manapság elterjedt demokratikus nevelési stílus jóval árnyaltabb a kapcsolat kereteinek meghatározásakor. A szülők önkényes döntései, parancsolgatása helyett konszenzusra törekszik, harmonikus belső családi dinamika kialakítására, amelyben a gyermek egészséges, kiegyensúlyozott fejlődése van középpontban. Bármennyire nyitott és megengedő ez a rendszer, a fegyelmezésre szükség van. Hogyan tegyük ezt? A nevelési irányzatok, kért és kéretlen tanácsok útvesztőjében elbizonytalanodó szülőknek iránymutatók lehetnek Porkoláb Annamáriának, a Maros Megyei Nevelési Tanácsadó és Erőforrás Központ igazgatójának ajánlásai, szakmai véleménye, akivel a fegyelmezés témakörét boncolgattuk.

A szülőség legfőbb dilemmája

Életünk során betöltött szerepeinkből talán a szülői az egyik leginkább kihívást jelentő. Porkoláb Annamária szerint a „szülői szerep az egyik legjobb önismereti folyamat, ami erősen kinyújtja határainkat, megmozgatja idegrendszerünket”. Szülőként formálunk és formálódunk, próbálunk jó példává válni, és keressük az arany középutat ösztönösség és tudatosság, túlfegyelmezés és túlzott engedékenység között, néha azonban nem sikerül. Sokan ezt személyes kudarcként élik meg, bűntudatuk van, pedig tökéletes szülő nincs. „Nagyon fontos dolog a szülőknek feloldani ezt, hogy nem leszünk sose tökéletesek, és nem is kell annak lennünk, nem tudunk minden receptnek megfelelni, ami a szülői elvárásokat feltételezi. Vannak hibáink, vannak helyzetek, amelyeket nem megfelelőképpen kezelünk, de nem is erről szól, hanem inkább arról, hogy mennyire vagyok képes tudatosítani, hogy hol hibáztam, és módosítani rajta. Tökéletes úgysem tudok lenni soha, vagy tökéletes módszereket használni, inkább az a fontos, hogy odafigyeljek, kövessem a gyerek fejlődését és a saját érzelmi, belső lelki fejlődésemet” – figyelmeztetett a szakember.

Fegyelmezés dackorszakon innen és túl

Az alkalmazható fegyelmezési módszerek az életkori sajátosságok függvényében korosztályonként változnak. A nevelési tanácsadó ugyanakkor kiemelte, hogy általános recept nincs, a fegyelmezési stratégiát helyzetspecifikusan kell kezelni, igazítani a gyerek személyiségéhez és képességeihez. Nulla és kétéves kor között még nem beszélhetünk határozottan fegyelmezésről, inkább próbáljuk tanítani a gyereket. „A szülőknek mindig szoktam ajánlani, hogy a gyerekeket mindenképp vonjuk el a negatív cselekedetektől, a központi elem a figyelemelterelés, én ebben hiszek” – vázolta a szakember. Három- és ötéves kor között, a dackorszak lecsengésével elkezdődik a gyermeknek a közösségbe való bevezetése, integrálódási folyamata, és ezzel együtemben a leválási fázis, ami sokszor komoly harc szülő és gyerek között. Ez a szabályok, életkeretek meghatározásának időszaka. Porkoláb Annamária szerint fontos, hogy a felállított szabályok egyszerűek, konkrétak legyenek, s ezeket határozott, rövid közlésekben tudassuk a gyerekkel. A szakember ugyanakkor a leglényegesebb nevelési elvként a következetességet határozta meg, ezért érdemes olyan szabályokat leszögezni, amelyekhez utána kibúvók nélkül tudjuk tartani magunkat. A tanácsadó nem ajánlja az előszeretettel alkalmazott sarokba állítás módszerét, mert az a gyerek közös térből való kirekesztését feltételezi.„Egy módszer, amit ajánlani tudok, és ami a saját gyermekeimnél is működött, az a pihentető szék. Ez inkább egy leállítási módszer, amivel egy nem kívánt cselekedet félbeszakítunk, és a gyereket egy pihentető székre ültetjük. Ezzel lehetőséget adunk neki arra, hogy megnyugodjon, és átgondolja cselekedetét. Nagyon fontos, hogy a gyerek ne legyen háttal nekünk, és közel legyen hozzánk, ne veszítsük el a szemkontaktust, ne érezze magát egyedül, mert ez arról is szól, hogy én figyelek rád, szeretlek téged, ugyanakkor határt szabok neked. Ha megnyugodott, beszéljük meg, ami történt” – ajánlotta a szakember. Ebben az életkorban már felfogja a cselekedet és következmény közötti összefüggést, de mivel sok külső inger elterelheti a figyelmét,fontos, hogy ezt türelmesen – ha szükséges, ismételten – elmagyarázzuk neki. A hat- és nyolcéves kor közötti időszakban az iskolával új felelősségek is megjelennek a gyerek életében. A szakember szerint ugyanakkor ez ideális korszak arra, hogy a fegyelmezés mellett a gyereket megtanítsuk, hogy ha hibázik, az nem visszafordíthatatlan. „Kell hagyni tévedni őket, ugyanakkor megmutatni neki, hogy a tévedésből milyen utak vannak kifele, és akár közösen megoldásokat találni a helyzetre. A gyermeknek ezt úgy kell megélnie, hogy hibázhatunk az életben, de azáltal léphetünk előre, ha hibáinkat korrigáljuk” – tette hozzá a tanácsadó. Kilenc- és tizenkét éves kor között, a prepubertás időszakában bevezethetjük a jutalmazás-büntetés stratégiáit. Porkoláb Annamária arra hívta fel a figyelmet, hogy csökkent a módszer hatékonysága, amióta általános társadalmi szokássá vált, hogy a szülők megvesznek mindent a gyereknek. „A gyerek számára tulajdonképpen nem egy nagy tragédia, ha megvonnak tőle valamit, mert ha megvonják a számítógépet, ott van a tabletje, ha megvonják a tabletet, ott az okostelefonja, és így tovább. A jutalmazás is nehezebb, mert mit kívánjon, ha mindene megvan?” – tette fel a kérdést. A nevelési tanácsadó szerint a megoldás az lehet, ha megtanítjuk a gyereknek, hogy amit szeretne, ahhoz neki is hozzá kell járulnia, kigyűjtenie a pénzt, vagy bizonyos elvárásoknak eleget tennie. „Nagyon fontos megfogalmazni konkrétan az elvárást, tehát például, ha jobb tanulmányi eredményeket kérünk, akkor ne általánosságokban beszéljünk, ne azt mondjuk, hogy jobban tanulj, hanem, hogy mondjuk nyolcasod legyen”- tette hozzá. A szakember szerint működhet a zsebpénzrendszer is, hogyha jól átgondolt és következetes, de az hiba, ha gyakran változtatunk az összeg értékén, hiszen a rendszer lényege, hogy a gyerek megtanulja beosztani, kezelni a pénzt.

Ki segíthet a szülőknek?

A Maros Megyei Neveléslélektani és Erőforrás Központ fő szolgáltatása a tanulók, szülők és tanárok támogatása különböző nevelési, pszichológiai és logopédiai kérdésekben. A központ keretén belül 58 pszichológus és 21 logopédus biztosít szakmai tanácsadást és logopédiai terápiát.

„Szakembereink a Maros megyei iskolákban, óvodákban dolgoznak, az általuk nyújtott szolgáltatások ingyenesek. A Maros Megyei Neveléslélektani és Erőforrás Központ foglalkozik a speciális tanulási igényű tanulók iskolai orientációjával is, az 1985-ös Törvényhatározat értelmében. Bővebb információk szolgáltatásainkról a www.cjraems.ro oldalon találhatók” – ajánlotta figyelmünkbe a szakember.

Kozma Ágnes

Share Button
Ennyien olvasták: 737

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.