Központ
2017. szeptember 24. vasárnap, Gellért, Mercédesz
Helyenként felhős
Ma
Helyenként felhős
Helyenként felhős
Holnap
Helyenként felhős
Helyenként felhős
Kedd
Helyenként felhős

Húsvét ünnepe Maros megyében

Nemes Gyula március 26, 2016 Társadalom

Fenyőágtevés, locsolás, piros tojás, báránysült, omlós kalács. Talán ezek az első dolgok, amik eszünkbe villannak, hogyha a régi húsvéti népszokásokra, hagyományokra gondolunk. Tudjuk, a húsvét elsősorban a Biblia tanítása szerint Jézus feltámadása, de ugyanakkor a tavasz kibontakozását is jelenti. A tetszhalált alakító természet ébredését, a gyümölcsfák és egyes növények virágzásának idejét, a gólyák, fecskék hazatérését, a kakukkmadár megszólalását, a rigók, seregélyek, énekesmadarak hangos karénekét, a vadgalambok turbékolását. Írásunkban Maros megyei településeket keresünk fel, és megpróbáljuk azoknak a húsvéti arcát „megfesteni”. 

Kend 3

Nagyernyében ma is szokásban van a fenyőágtevés

Nagyernyében a húsvéti szokások betartása mind a gyermekek, mind a felnőttek körében divatos volt évszázadokon át. Ezt megelőzte húsvét szombatján este a „fenyőágtevés”. A nagyhéten már izgalomban voltak a fiúk, hogy honnan tudják beszerezni a lucfenyőágat, hiszen Ernyében nincsen lucfenyőerdő. A faluban lévő, magányosan álló fenyőfákról kértek a gazdától, vagy esetleg az éj leple alatt loptak le egy-egy ágat. Előfordult az is, hogy a szomszéd falukból szerezték be. A kisebb fiúk, ha volt miből, több ágat is „szegeztek”, a nagyobbak csak egynek, annak, akinek udvaroltak. Mivel kevés volt a fenyőág, sokszor ellopták a már feltettet, a nevet lekaparták, és felszegezték a saját kedvelt kislányuknak. Éppen ezért őrizték a fiúk a már feltett ágat. Ernyében nem volt szokás feldíszíteni az ágat, mint sok szomszédfaluban. Előfordult, hogy a büszke lányok kapujába kórézsuppot tettek, vagy kiemelték a kiskaput a sarkából, és 100-200 méterrel arrébb vitték. Másnap a fiúk elsétáltak a ház előtt, és számba vették a fenyőágakat, majd húsvét másodnapján kezdődött az öntözés. Délelőtt a gyermekek, délután a felnőttek mentek öntözni, mindenki kölnivízzel. Előzőleg a gyermekek egy locsolóverset mondtak. A vers elmondása után az öntöző meglocsolta a család nőtagjait, akik piros tojással kínálták meg. A közelebb álló rokongyermek, vagy éppen a fenyőágtevő több tojást kapott, tésztával is megkínálták, és a már virágzó kék vagy fehér jácintot tűztek a kabátja bal kihajtójára.

husvet

Sáromberkén, Gernyeszegen, Nagykenden díszített fenyőágakat vittek a kislányoknak a legénykék. Székelykakasdon kis csoportokban jártak a legények és díszítették fenyőággal a leányos házakat. Az ágakat szászfűvel, színes papírral, szalagokkal, kifúrt piros tojással ékesítették és szegezték a kiskapu fölé. A leányos háznál kb. három hétig őrzik a díszes ágakat, akkor leszedik. Marosszentannán, Udvarfalván, Várhelyen, Csejden még több munkával jár a zöldágtevés, hiszen itt „kávát” készítenek, azt „öltöztetik” fenyővel, díszítik és viszik a kisleányos házhoz. A káva elkészítési módja a következő: Két csupasz faágat kereszt alakban rögzítenek, majd eköré egy kört formálnak mogyoróvesszőből. Az így elkészült szerkezetre, kávára erősítik a szalagokkal, kifúrt piros tojásokkal díszített fenyőágat.  Marosszentkirályon, Mezőpaniton, Mezőbergenyén, Mezőcsáváson, Mezőbándon, Mezőmadarason húsvétkor nem tesznek fenyőágat a legények. Bár ez nem mindig volt így.

locsolas

A locsolókat piros tojással, borral, süteménnyel kínálják

Ha a húsvéti fenyőágtevés nincs szokásban a Székely-Mezőség és a Középső-Maros-mente egész területén, a tojásfestés és locsolás annál inkább. A marosvásárhelyi Bolyai Farkas Elméleti Líceum Novum Forum Siculorum történelemkörének tagjai által 2009-ben kiadott Maros megyei magyar népszokások több mezőségi település húsvéti szokásait rögzíti. (Csittszentiván, Mezőpanit, Bergenye, Mezőcsávás, Mezőbánd). Mezőpanitnál például a következőket olvashatjuk: „Húsvét másodnapján a legények vízzel teli vödrökkel indultak a lányok keresésére. De ez csak az 50-es évekig volt jellemző, később már szagos vízzel indultak locsolni. A lányok ez alatt az idő alatt a tojásokat sárga hagymahéjjal együtt főzték, ami a tojás alapszínét adta. Az érkező legényeket süteménnyel és itallal várták.” A mezőcsávási leírás is érdekes: „A húsvéti szokások közül élénken él a piros tojás festés, másodnapján a locsolás. A szokás alapja itt is a víz tisztító erejében vetett hit. Még most is öntöznek veder vízzel is, ami a legrégebbi szokás. Délelőtt a kisfiúk, délutántól reggelig a legények, férfiak locsolnak. A legények a szomszédos falvakba is ellátogatnak a szép lányok kedvéért. A locsolókat piros tojással, borral, süteménnyel kínálják meg. Húsvéti bált mai napig is rendeznek.”

Székesen hajdan a hajnalozás is a húsvéti szokáskörhöz tartozott

Székesen az 1970-es évekig szokásban volt, hogy a legények fenyőfa hegyet tettek arra a kapura, ahol az a kislány lakott, akinek udvaroltak. Ezeket nem díszítették. A fiúgyermekek mai napig tesznek a kislányoknak, színes szalagokkal, krepp-papírral feldíszített fenyőágat, amit éjszaka őriznek, hogy más fiúk el ne lopják. Húsvét másodnapján aztán öntözni indulnak a legények, legénykék. Ahova fenyőágat tettek, ott gazdagabban megfizetik őket. Piros tojást, zsebkendőt, bokrétát, néhol pénzt is kapnak.

Székesen hajdan a hajnalozás is a húsvéti szokáskörhöz tartozott. A nagylegények minden ház kapujára úgynevezett „öntözőágat” tettek, amit szekérrel hordoztak végig a falun. A hajnalozás éjfélkor kezdődött, amikor az ágtevők mindenkihez bekopogtak, minden családot zeneszóval, énekléssel, öntözéssel köszöntöttek. Mindenki szívesen fogadta, kaláccsal, itallal, pénzzel kínálta őket. Az így begyült összegből fizették ki a megfogadott zenészeket. Az italt nyilván nem lehetett mindenhól elfogyasztani, ezért volt két fiú, aki korsóval járt és egyik a felkínált pálinkát, másik a bort gyűjtötte. Ez megmentette a köszöntőket a berúgástól. A korsókat aztán egy kultúrotthon közeli háznál helyezték el és a következő éjjeli bálon a vendégekkel fogyasztották el, azok tartalmát.

Meg szabad öntözni?

Húsvét szombatján a csejdi legények, legénykék is fenyőágat tettek a kislányoknak. Akik már komolyan udvaroltak bolthajtást állítottak a szeretett lány kapujára. Ez két nagyobb méretű fenyőágból állott, amiket kétfelől a kapusashoz erősítettek és középen összekötötték. A kisebb fiúk „kávát” tettek.

Húsvét másodnapján öntözni indultak a legénykék, mely alkalommal „fizetséget” kaptak a fenyőágakért, piros tojás, zsebkendő, pénz stb. formájában. Öntözés előtt azonban locsolóverset mondtak.

A frissen sült kalács illata lengi be az udvart

De amíg a legénykék a fenyőágszerzéssel, állítással, locsolóvíz vásárlással és a lányok tojásfestéssel, locsolóvárással voltak elfoglalva, addig a szülők is készültek az ünnep méltó fogadására. Az apa a húsvéti bárányt vágta le, ami általában fájdalmat okozott és kicsit rontott az ünnepi hangulaton, mert a célra kiszemelt otthonhagyott kis állatkát rendszerint a gyermekek gondozták. Az édesanya aztán ünnepi ételnek készítette el a bárányhúst, a kalácsok kiszedése után egy nagy tepsiben szép, ropogós pirosra kisütötte. Többféle kalácsot is sütöttek az anyukák. Egy tepsiben mákosat, egy másikban diósat és két-három lábosban pusztakalácsot. Kiszedéskor az egész udvart betöltötte a kalács illata, sőt az egész falut belengte, hisz minden asszony ezt művelte.

Mára már sokat változott a régi húsvétok hangulata, de bizonyos részei mégis megmaradtak. Ha ma már nagyáruházból vásárolunk 2-3 kg bárányhúst és a nagymama sütőkemencéjét is lebontottuk, de azért a tojásfestéshez és a locsoláshoz ragaszkodunk. Az ügyes háziasszonyok pedig a mikrohullámsütőben is tudnak finom zserbót, diós-, mákostekercset, bejglit vagy kalácsot sütni.

Share Button
Ennyien olvasták: 364

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.