Fenyőágtevés, locsolás, piros tojás, báránysült, omlós kalács. Talán ezek az első dolgok, amik eszünkbe villannak, hogyha a régi húsvéti népszokásokra, hagyományokra gondolunk. Tudjuk, a húsvét elsősorban a Biblia tanítása szerint Jézus feltámadása, de ugyanakkor a tavasz kibontakozását is jelenti. A tetszhalált alakító természet ébredését, a gyümölcsfák és egyes növények virágzásának idejét, a gólyák, fecskék hazatérését, a kakukkmadár megszólalását, a rigók, seregélyek, énekesmadarak hangos karénekét, a vadgalambok turbékolását. Írásunkban Maros megyei településeket keresünk fel, és megpróbáljuk azoknak a húsvéti arcát „megfesteni”.
Nagyernyében ma is szokásban van a fenyőágtevés
Nagyernyében a húsvéti szokások betartása mind a gyermekek, mind a felnőttek körében divatos volt évszázadokon át. Ezt megelőzte húsvét szombatján este a „fenyőágtevés”. A nagyhéten már izgalomban voltak a fiúk, hogy honnan tudják beszerezni a lucfenyőágat, hiszen Ernyében nincsen lucfenyőerdő. A faluban lévő, magányosan álló fenyőfákról kértek a gazdától, vagy esetleg az éj leple alatt loptak le egy-egy ágat. Előfordult az is, hogy a szomszéd falukból szerezték be. A kisebb fiúk, ha volt miből, több ágat is „szegeztek”, a nagyobbak csak egynek, annak, akinek udvaroltak. Mivel kevés volt a fenyőág, sokszor ellopták a már feltettet, a nevet lekaparták, és felszegezték a saját kedvelt kislányuknak. Éppen ezért őrizték a fiúk a már feltett ágat. Ernyében nem volt szokás feldíszíteni az ágat, mint sok szomszédfaluban. Előfordult, hogy a büszke lányok kapujába kórézsuppot tettek, vagy kiemelték a kiskaput a sarkából, és 100-200 méterrel arrébb vitték. Másnap a fiúk elsétáltak a ház előtt, és számba vették a fenyőágakat, majd húsvét másodnapján kezdődött az öntözés. Délelőtt a gyermekek, délután a felnőttek mentek öntözni, mindenki kölnivízzel. Előzőleg a gyermekek egy locsolóverset mondtak. A vers elmondása után az öntöző meglocsolta a család nőtagjait, akik piros tojással kínálták meg. A közelebb álló rokongyermek, vagy éppen a fenyőágtevő több tojást kapott, tésztával is megkínálták, és a már virágzó kék vagy fehér jácintot tűztek a kabátja bal kihajtójára.
Sáromberkén, Gernyeszegen, Nagykenden díszített fenyőágakat vittek a kislányoknak a legénykék. Székelykakasdon kis csoportokban jártak a legények és díszítették fenyőággal a leányos házakat. Az ágakat szászfűvel, színes papírral, szalagokkal, kifúrt piros tojással ékesítették és szegezték a kiskapu fölé. A leányos háznál kb. három hétig őrzik a díszes ágakat, akkor leszedik. Marosszentannán, Udvarfalván, Várhelyen, Csejden még több munkával jár a zöldágtevés, hiszen itt „kávát” készítenek, azt „öltöztetik” fenyővel, díszítik és viszik a kisleányos házhoz. A káva elkészítési módja a következő: Két csupasz faágat kereszt alakban rögzítenek, majd eköré egy kört formálnak mogyoróvesszőből. Az így elkészült szerkezetre, kávára erősítik a szalagokkal, kifúrt piros tojásokkal díszített fenyőágat. Marosszentkirályon, Mezőpaniton, Mezőbergenyén, Mezőcsáváson, Mezőbándon, Mezőmadarason húsvétkor nem tesznek fenyőágat a legények. Bár ez nem mindig volt így.
A locsolókat piros tojással, borral, süteménnyel kínálják
Ha a húsvéti fenyőágtevés nincs szokásban a Székely-Mezőség és a Középső-Maros-mente egész területén, a tojásfestés és locsolás annál inkább. A marosvásárhelyi Bolyai Farkas Elméleti Líceum Novum Forum Siculorum történelemkörének tagjai által 2009-ben kiadott Maros megyei magyar népszokások több mezőségi település húsvéti szokásait rögzíti. (Csittszentiván, Mezőpanit, Bergenye, Mezőcsávás, Mezőbánd). Mezőpanitnál például a következőket olvashatjuk: „Húsvét másodnapján a legények vízzel teli vödrökkel indultak a lányok keresésére. De ez csak az 50-es évekig volt jellemző, később már szagos vízzel indultak locsolni. A lányok ez alatt az idő alatt a tojásokat sárga hagymahéjjal együtt főzték, ami a tojás alapszínét adta. Az érkező legényeket süteménnyel és itallal várták.” A mezőcsávási leírás is érdekes: „A húsvéti szokások közül élénken él a piros tojás festés, másodnapján a locsolás. A szokás alapja itt is a víz tisztító erejében vetett hit. Még most is öntöznek veder vízzel is, ami a legrégebbi szokás. Délelőtt a kisfiúk, délutántól reggelig a legények, férfiak locsolnak. A legények a szomszédos falvakba is ellátogatnak a szép lányok kedvéért. A locsolókat piros tojással, borral, süteménnyel kínálják meg. Húsvéti bált mai napig is rendeznek.”
Székesen hajdan a hajnalozás is a húsvéti szokáskörhöz tartozott
Székesen az 1970-es évekig szokásban volt, hogy a legények fenyőfa hegyet tettek arra a kapura, ahol az a kislány lakott, akinek udvaroltak. Ezeket nem díszítették. A fiúgyermekek mai napig tesznek a kislányoknak, színes szalagokkal, krepp-papírral feldíszített fenyőágat, amit éjszaka őriznek, hogy más fiúk el ne lopják. Húsvét másodnapján aztán öntözni indulnak a legények, legénykék. Ahova fenyőágat tettek, ott gazdagabban megfizetik őket. Piros tojást, zsebkendőt, bokrétát, néhol pénzt is kapnak.
Székesen hajdan a hajnalozás is a húsvéti szokáskörhöz tartozott. A nagylegények minden ház kapujára úgynevezett „öntözőágat” tettek, amit szekérrel hordoztak végig a falun. A hajnalozás éjfélkor kezdődött, amikor az ágtevők mindenkihez bekopogtak, minden családot zeneszóval, énekléssel, öntözéssel köszöntöttek. Mindenki szívesen fogadta, kaláccsal, itallal, pénzzel kínálta őket. Az így begyült összegből fizették ki a megfogadott zenészeket. Az italt nyilván nem lehetett mindenhól elfogyasztani, ezért volt két fiú, aki korsóval járt és egyik a felkínált pálinkát, másik a bort gyűjtötte. Ez megmentette a köszöntőket a berúgástól. A korsókat aztán egy kultúrotthon közeli háznál helyezték el és a következő éjjeli bálon a vendégekkel fogyasztották el, azok tartalmát.
Meg szabad öntözni?
Húsvét szombatján a csejdi legények, legénykék is fenyőágat tettek a kislányoknak. Akik már komolyan udvaroltak bolthajtást állítottak a szeretett lány kapujára. Ez két nagyobb méretű fenyőágból állott, amiket kétfelől a kapusashoz erősítettek és középen összekötötték. A kisebb fiúk „kávát” tettek.
Húsvét másodnapján öntözni indultak a legénykék, mely alkalommal „fizetséget” kaptak a fenyőágakért, piros tojás, zsebkendő, pénz stb. formájában. Öntözés előtt azonban locsolóverset mondtak.
A frissen sült kalács illata lengi be az udvart
De amíg a legénykék a fenyőágszerzéssel, állítással, locsolóvíz vásárlással és a lányok tojásfestéssel, locsolóvárással voltak elfoglalva, addig a szülők is készültek az ünnep méltó fogadására. Az apa a húsvéti bárányt vágta le, ami általában fájdalmat okozott és kicsit rontott az ünnepi hangulaton, mert a célra kiszemelt otthonhagyott kis állatkát rendszerint a gyermekek gondozták. Az édesanya aztán ünnepi ételnek készítette el a bárányhúst, a kalácsok kiszedése után egy nagy tepsiben szép, ropogós pirosra kisütötte. Többféle kalácsot is sütöttek az anyukák. Egy tepsiben mákosat, egy másikban diósat és két-három lábosban pusztakalácsot. Kiszedéskor az egész udvart betöltötte a kalács illata, sőt az egész falut belengte, hisz minden asszony ezt művelte.
Mára már sokat változott a régi húsvétok hangulata, de bizonyos részei mégis megmaradtak. Ha ma már nagyáruházból vásárolunk 2-3 kg bárányhúst és a nagymama sütőkemencéjét is lebontottuk, de azért a tojásfestéshez és a locsoláshoz ragaszkodunk. Az ügyes háziasszonyok pedig a mikrohullámsütőben is tudnak finom zserbót, diós-, mákostekercset, bejglit vagy kalácsot sütni.
